Palik László látta az édesanyján, hogy meg fog halni

„Az én édesanyám – Isten nyugtassa – orvos volt. Egy orvos gyerekeként nőttem föl, méghozzá ő körzeti orvos volt. Szerintem – hadd legyek elfogult a saját anyukámmal – a valaha volt legjobb diagnoszta volt. Ránézett egy betegre és nemegyszer láttam, amikor ügyelt; mennem kellett vele, mert nem tudott kire hagyni. Emlékszem, hogy egy gyomorgörccsel szinte fetrengő emberhez hívták ki, nézte egy kicsit, nézte, majd kérdezte, hogy van-e telefon a lakásban, és hívta a mentőket, hogy azonnal jöjjenek esetkocsival, mert infarktusa van a betegnek, hozzá se nyúl. Aztán kérdeztem a kocsiban, hogy honnan tudta. Látta. Aztán ezen a folymataton keresztül egyszer csak azt vettem észre, hogy én látom, ha baj van. Nem tudom megmagyarázni. És az élet furcsa fintora, hogy 2008-at írtunk, teljesen véletlenül, tehát nem volt megbeszélve akkor éppen azon a napon, hogy találkozom az anyukámmal, hanem véletlenül összefutottunk. És ránéztem és emlékszem, hogy a lelkem hátraugrott, mert azt mondtam, hogy meg fog halni az anyám. Pár hét múlva kiderült, hogy daganata van és aztán elment" - mesélte édesanyjáról Palik.