A sör vidámítja az ember szívét, Isten akaratával is - interjú Barkó Ágoston szerzetessel

Barkó Ágoston atya a Tihanyi Bencés Apátság és győri Apátúr Sörház képviseletében vett részt a Mathias Corvinus Collegium által szervezett, múlt hétvégi MCC Feszten. A pódiumbeszélgetésen elismert magyar sörfőzdék képviselőivel vett részt; a hangsúly a magyar sörfőzés művészetén, az értékes magyar sörön és személyes élményeken volt.

A pódiumbeszélgetés után Ágoston atyával beszélgettünk a sörről, a szerzetességről és az élet dolgairól... Elmondhatom: egy igazán tisztaszívű embert ismerhettem meg a személyében.

– Hogyan illeszkedik a sörkészítés, az alkohol fogyasztása a szerzetesi életbe?

– A Tihanyi Bencés apátságból érkeztem, amelyet 1055-ben alapított I. András király. A középkorban, 1536-ig hat-hét szerzetes élt ott. Akkortájt egy esztendőben általában 200 böjti nap volt, amikor nem lehetett húst fogyasztani és keveset lehetett enni. Napi legfeljebb két étkezés volt megengedett, halat, teknősbékát és csigát lehetett fogyasztani.

Nálunk a Balaton-felvidéken a borfogyasztás a meghatározó, még a rómaiak hozták ide a borkultúrát. A Tihanyi Apátságnak is voltak kiterjedt szőlőültetvényei, 1822-ben pedig épült fel hozzá egy nagy apátsági pince. Így tehát mind a bor, mind a sörkészítés kultúrája a monostorokhoz kötődik itt Európában.

Mivel Szent Benedek regulája - tehát a mi szerzetesi szabályzatunk - megengedi az alkoholfogyasztást, szerzeteseink fogyaszthatnak bort, kivéve persze a böjti napokat. A mértékre azonban figyelni kell: megrészegedni nem szabad.

Nálunk, az apátságban a szobában nem szabad alkoholt tartani. Az ajándék italok is a közösségi étkezőbe kerülnek. Közös alkalomkor lehet fogyasztani belőlük, nyilván mértékkel. Vasárnaponként vagy nagyobb ünnepeken szoktunk röviditallal is koccintani, általában pálinkával.

Nekünk az Apátságban van egyébként egy sörünk: a Tihanyi Levendulás Búzasör. A turisták nagyon szeretik, mi inkább a keserűbb típusúakat isszuk, alkalomszerűen.

– Valóban a kolostorokban zajló sörfőzési technológiából fejlődtek ki a sörfőző céhek?

– Minden egyházi testület - püspökségek vagy szerzetesközösségek - birtokain foglalkoztak az emberek sörfőzéssel, így annak hagyománya teljes mértékben a kolostorokhoz kötődik. Egyes helyeken népszerűnek bizonyult gyógynövényekkel is ízesíteni a söröket.

A kis, helyi folyamatokból nőttek ki a nagy sörgyárak technológiái. A sör egyébként eleinte - a 18-19. században - városi ital volt Magyarországon. Az első nagy sörgyár Temesváron nyílt meg 1718-ban.

– Ön rendezvényszervezéssel és gasztronómiai programok szervezésével is foglalkozik. Mindezeken belül mekkora részt tesz ki a magyar sörkultúra?

– Nagy, akár 400-500 fős rendezvényeket szervezek. Elmondhatom, hogy a kézműves sörök népszerűek, különlegességként elfogyasztják a vendégek, de inkább a nagyüzemi, ipari sörökhöz nyúlnak a látogatók a rendezvényeken. Éppen azért, mert gyengébb az alkoholtartalmuk.

– Ön szerint mik a legfontosabb értékek a magyar sörfőzés művészetében?

– Nagyon fontos dolog a szaktudás, ami azt jelenti, hogy az ember tanulmányozza a történelmet, az egyház gasztronómiájának történelmét. Minden onnan indul, ennek ismerete elengedhetetlen a sörfőzéshez. Fontos az is, hogy az embernek legyen hozzá szíve, lelke.

A győri Apátúr Sörházban az alapanyagokat 40 km-es körből szerezzük be: a maláta, a komló nagy részét, a vizet, az eszközöket. Természetesen mindent nem lehet még idehaza beszerezni, de azért egyre jobban törekszünk erre.

Mi nyitottak vagyunk, minden világnézetű embert szívesen befogadunk és ez kell, hogy a sörfőző mesterben is ez munkáljon. Mindenkinek odaadni a szívünket, ez a lényeg!

– A sör leginkább a férfiak itala, de a kézműves sörök fogyasztása egyre kedveltebb a nők körében is. Ez miért alakulhatott így?

– Van egy levendulás búzasörünk, amit én például nem tudok meginni. A hölgyek viszont csillogó szemmel viszik, mint a cukrot. Korábban volt meggyes sörünk, azt is elkapkodták. Azt gondolom, hogy a hölgyek az édesebbet szeretik. Ezt bizonyítja az udvarlás is, amikor a férfiak meghívják a nőket - mondjuk - egy gesztenyepürére vagy valami más édességre...

– A sörfogyasztás, a sörkészítés hagyománya vajon népszerű marad a jövőben is?

– A sörkészítés, azt gondolom, egy örök hagyomány az emberiség történelmében. Hiszen már a neve is, az ókori Sumerből ered... Én bizakodó vagyok a jövőt illetően.

A sör akkor élvezhető igazán, ha megadjuk a módját, nem isszuk össze-vissza borral, röviditallal. Hanem mondjuk tartanak egy „sörestét” és csak a minőségi söröket fogyasztják, mértékkel. Nagyon fontos lenne idehaza a sörházi kultúra megteremtése.