Számos tabu és tabusított téma van, melyről még felnőttkorban sem szívesen beszélgetünk egymással. Márpedig sok kérdés felmerül a gyerekben, melyekre válaszolni kell, ha kínos a téma, ha nem, mert annál, hogy idegenektől kell hallania arról, amiről még a szülei is csak nehezen beszélnek csak az rosszabb, ha egyszer csak szemben találja magát egy olyan helyzettel, melyre nem volt felkészülve. A Life.hu cikksorozatában, Bojti Andrea gyermekpszichológus segít abban, hogyan beszélgess a gyermekeddel a kínos kérdésekről.
A felnőtt társadalomban talán egy téma van, ami még a szexnél is nagyobb tabunak számít: a pénz. Titkoljuk, ha túl kevés, azt is, ha több, mint szerintünk illene, vagy éppen kérkedünk azzal, ami van és még azzal is, ami sosem volt.
Annyit érsz, amennyi a vagyonod?
A mai világ és a közösségi média azt sugallja, minél több luxusnyaralóhelyen fordulsz meg, minél drágább autóval jársz, minél nagyobb a Gucci logó a ruhádon és minél többe kerül az éttermi vacsorád, annál többet érsz. A sikert manapság pénzben mérik, de a „pénz nem boldogít" szállóigére is csak legyint az ember: „dehogynem, az boldogít csak igazán".
Innen indulunk, s noha akad azért egészséges szemlélet is, általában elmondható, hogy sokakat frusztrál, ha nem tudnak lépést tartani, nem tehetik meg, amit mások igen, és szégyenkezve próbálnak erőn felül teljesíteni, hogy sem ők, sem a gyerekeik ne szenvedjenek hátrányt. Nem is csoda, ha a gyermekek pénzügyi nevelése sem mindig sikerül úgy, ahogy kellene, s egy-egy családban generációról generációra ismétlődnek meg a rossz minták.
Abban, hogy felnőttként milyen a viszonyunk a pénzzel, hogyan kezeljük a pénzügyeinket, nagy szerepe van annak is, hogy gyerekkorunkban a szüleink milyen mintát mutattak, milyen pénzügyi nevelést kaptunk, ha kaptunk. Ezt pedig számos tényező befolyásolja. Többek között az is, hogy volt-e elég pénze a családnak, vagy nélkülöznie kellett, mi volt szülők hozzáállása a gazdagsághoz vagy szegénységhez, szégyellték-e a saját vagyont vagy annak hiányát, mit mutattak meg a helyzetükből a külvilágnak, ahogy az is, hogy milyen pénzzel kapcsolatos intelmekkel látták el a gyermekeiket. A transzgenerációs minták ezen a téren is kirajzolódnak, ami Bojti Andrea gyermekpszichológus szerint fontos, de fentieknél is fontosabb, hogy minél fiatalabb korban kezdjék el a szülők a gyermekeik tudatos pénzügyi nevelését, azaz, hogy a pénz ne legyen otthon tabutéma.
Cikksorozatunk második részében a szakember ehhez ad praktikus tanácsokat.
Már 2-3 éves korban érdemes - a maga szintjén - bevezetni a gyermeket a pénz világába
Kiinduló példánk, hogy a számokat, pénzt nem ismerő 2-3 éves kislány kitalálja, hogy szeretne egy Barbie babát. Sokan ilyenkor gondolkodás nélkül szaladnak, hogy megvegyék, ami ösztönös reakció, ám Bojti Andrea szerint már ekkor érdemes tudatosnak lenni.
A gyermek pénzügyi oktatását el lehet kezdeni az ajándékok, tárgyak vásárlásánál úgy, hogy megtanítjuk várakozni, vágyakozni valami után. „Nyilván megvesszük neki a hétköznapokban fontos dolgokat – ételt, ruhát stb. -, de ha szeretne egy Barbie-t, akkor nem veszi meg a szülő az első boltban, csak, mert megteheti, hanem azt mondja a gyereknek, hogy ez egy értékesebb dolog, amire nincs azonnal szüksége, ezért a megvásárlásával megvárják a névnapját vagy más alkalmat” – javasolja a gyermekpszichológus, aki azt is jó megoldásnak tartja, ha úgy alakul, hogy együtt megy a szülő és a gyermek játékboltba, és ott a csemetének nagyon megtetszik egy játék, nem veszi meg neki azonnal, hanem vár egy hetet, és ha még akkor is annyira szeretné, csak akkor vásárolja meg a vágyott játékot. Ez lehet akár egy labda is, vagy bármi más.
Azzal, hogy nincs azonnal kielégítve a vágya, türelemre, várakozásra tehát késleltetésre tanítja őt a szülő – magyarázza el Andrea a módszer lényegét.
Amikor már ismeri a számokat, elővehetjük a pénzt
Előbb-utóbb a gyerek megismerkedik a számokkal, nagycsoportos óvodáskor környékén eljön az az időszak, amikor játékos formában már konkrétabban is beszélgethetnek vele a pénzről, akár úgy, hogy bankjegyeket vesznek elő és együtt megvizsgálják azokat.
Megnézzük, hogy melyik milyen színű, elmagyarázzuk, hogy pl. ezért a pénzért veszünk kenyeret – felmérjük, hogy egyáltalán tudja-e az összefüggést. Vagy, ha bankkártyával fizetünk, odatarthatja a kártyát a terminálhoz. Tehát apránként megismertetjük a pénzzel – mondja Andrea, hozzátéve, hogy ebben a korban még a kisebb összegek kerülnek előtérbe, de később, kisiskolás korban, amikor a gyerek megismerkedik a nagyobb számokkal, akár az ezres számkörrel is, ideje bevezetni a zsebpénzt.
Zsebpénz – mire, mennyit és miért ne?
„Fontos dolognak tartom a zsebpénz bevezetését, mint a pénzügyi nevelés eszközét, azért, mert a zsebpénzadásnak kézzelfogható rendszere van: egy fix összeget adunk, mely egy fix időre szól – heti, kétheti vagy havi rendszerességű -, és amit be kell osztania, de az is meg van határozva, mi az, amit a zsebpénzéből kell megvennie" – magyarázza el a gyermekpszichológus, miért olyan fontos zsebpénzt adni azon túl, hogy a gyerek örül neki.
Az sem mindegy, mekkora összeggel gazdálkodhat a gyerek, Bojti Andrea azt is elmondja, miért:
Nagyon fontos, hogy se túl kicsi, se túl magas ne legyen az összeg, még jómódú családban is legyen értelme gyűjtögetnie a gyereknek. A másik szem előtt tartandó szempont, hogy a családnak ne legyen anyagilag megterhelő, mert a zsebpénzből visszakérni nem lehet. A szülő a gyerektől ne kérjen kölcsön.„És még egy nagyon fontos szabály: zsebpénzzel sem jutalmazni, sem büntetni nem szabad! Olyannak kell lennie, mint a fizetésnek: havi fix összeg, melynek elköltésének feltételei is pontosan tisztázva vannak. Ne legyen félreértés, az alapruhatárát a gyerek nem maga fizeti, de mondjuk, ha a sima radír helyett a kisiskolás színes-szagos változatot szeretne, azt már magának kell megvennie. Tudnia kell, mik azok a dolgok, melyeket magának kell kigazdálkodnia a saját pénzéből."
A feltételeket a bevezetéskor kell elmagyaráznia a szülőnek, ezzel is megelőzve az olyan helyzeteket, hogy a gyerkőc már az első nap minden pénzét elkölti, így a következő zsebpénzig nem marad egy fillérje sem. Ha ezt kiskorban elkezdjük megtanítani neki, akkor kamaszkorára nem alakulhat ki olyan helyzet, hogy pl. elmegy bulizni, elveri a pénzét, és utána folyamatos a feszültség közte és a szülők között, mert neki nincs pénze, a szülő mégsem ad. A szakember szerint, ha időben megtanulja a pénz beosztását, még jóval azelőtt, hogy önállósodna, a mindenki számára kellemetlen helyzetek többnyire elkerülhetőek.
A zsebpénzen keresztül a kölcsön fogalma is bevezethető
Az alapszabályok bevezetése után a kivételes helyzeteket is megismertethetjük a gyerekekkel a zsebpénzen keresztül, mégpedig olyankor, amikor szemünk fénye olyasmire vágyik, amihez még sok pénzt kellene gyűjtenie, de megvenni nem sokkal később szeretné a vágyott dolgot.
„A kamasz azzal áll elő, hogy szeretne megvenni magának egy trendi márkás cipőt, de a pénze nem elég rá. Akkor mondhatom neki, hogy rendben, odaadom a következő héten, hónapban esedékes zsebpénzét előre, mintegy kölcsönként, de ennek az az ára, hogy ezt az összeget később már nem kapja meg" – mondja Andrea, kiemelve, hogy extra dolgokról beszélünk, nem alapszükségletekről. A másik megoldás ugyanerre a kérdésre, ha az extra pénzért feladatokat ad a szülő a nagykamasznak.
„Például, a gyereknek telefonra van szüksége, és azt mondom, adok rá 80 ezer forintot, de ő egy 200 ezer forintos telefont szeretne. A kettő különbsége 120 ezer forint. Ekkor lehetőséget adhatok neki arra, hogy gyűjtsön még rá, például azzal, hogy engedem, hogy besegítsen olyan otthoni munkákba, melyek elvégzése egyébként nem lenne kötelessége – tehát a saját szobája kiporszívózásával nem, de a kert felásásával már kereshet egy kis pluszt.„Ezzel egy kamasz már motiválható, mert egyrészt látja a pluszmunka értelmét, másrészt az így megvásárolt telefon is sokkal értékesebb lesz számára, mert megdolgozott érte" – mutat rá a pszichológus, mi mindenre taníthatjuk gyermekeinket a zsebpénz bevezetésével.
A tudatosság különösen fontos, ha szerényebb körülmények közül származik a szülő
Sok szülő azt élte meg gyerekkorában, hogy azért nem kapott zsebpénzt, mert a családja nem tehette meg, hogy adjon, és ő irigykedett azokra a barátokra, akik kaptak. Felnőttként azt mondhatja, hogy sokat tett azért, hogy jó anyagi helyzetbe kerüljön, rengeteget dolgozott egy viszonylagos jólétért, ugyanakkor nem akarja, hogy az ő gyermeke azt élje meg, amit neki kellett gyerekkorában, ezért mindent megad, mert jólesik neki, hogy a gyerek bármit kiejt a száján, ő azt megveszi neki.
„Nem mindegy, hogy az ember honnan jön, ahol a jómód generációk óta alaphelyzet, ott a tudatos pénzkezelés természetes, egy vállalkozó családból származó szülő kezéből kisebb eséllyel folyik ki a pénz, mint a szegény sorból származó, jól kereső másikéból.Az a szülő, akinek az a szegénységtraumája, hogy az apjának, anyjának még édességre sem volt pénze, sokszor gondolkodás nélkül megvesz bármit a gyerekének.Az úgynevezett újgazdag rétegre is jellemző, hogy a megszerzett anyagi javak gyors elköltése a saját gyerekkori tapasztalatokból ered. Ilyenkor álságos dolog azt mondani, hogy a szeretetet akarja a szülő pénzre váltani. Van olyan is, de az egy másik helyzet" – világít rá Andrea a miértekre és különbségekre, hozzátéve, hogy egy rossz transzgenerációs hatás leküzdése és új pénzügyi attitűd kialakítása generációkon átívelő munka és feladat.
A szülő dolga megtanítani azt is, hogy mi a hitel
Egy 15-16 éves fiatallal már beszélni kell a hitelről, kamatokról, visszafizetési kötelezettségről és következményekről is. Meg kell ismertetni vele az alapvető pénzügyi fogalmakat. Előfordulhat, hogy a tananyag részeként, az iskolában is hall majd róla, de Bojti Andrea azt mondja, ne ebben bízzon a szülő, érezze magáénak a feladatot, hogy mire a gyerek nagykorú lesz, legyen egy stabil tudása, ne féljen a hitelfelvételtől, de ne is ugorjon bele kedvezőtlen konstrukciókba, átverésekbe.
„Sok szülő nem mond el mindent a saját pénzügyeiről a gyereknek, és kisiskolás korban ez nem is szükséges, hiszen még nem érti, ráadásul átveszi a szülei szorongását. De egy 15-16 éves már tudhatja, hogy ha például az édesapját elbocsátják a munkahelyéről, a család minden tagjának, így neki is össze kell kicsit húznia a nadrágszíjat, míg az apa új munkahelyet nem talál. Van, akivel már korábban is meg lehet beszélni a pénzügyi gondokat, azt a szülőnek kell éreznie, mennyire érett hozzá a saját gyermeke, milyen mélységben lehet beavatni a család gazdasági ügyeibe" – véli a szakember, aki úgy gondolja, egy gimnazistának már tudnia kell, hogy mennyiből gazdálkodik a család.
A csapdahelyzetek tudatossággal elkerülhetők
Gyakori hiba Bojti Andrea szerint, hogy a szülő, aki átlagosan vagy az alatt keres, megpróbál mindent biztosítani a gyerekének, amit a jobb módú barátok szülei megadnak a saját gyermekeinek. Ennek érdekében folyamatosan többletmunkát vállal, túlórázik, hogy finanszírozni tudja a gyerek extra igényeit.
Nem jó, ha a szülő nagyon erőn felül teljesít, hogy a gyereknek luxust teremtsen. Ez nem ugyanaz a helyzet, mint amikor azért kell több helyen dolgoznia, hogy a lakbért ki tudja fizetni, ebben az esetben például a sokadik márkás cipő megvételéről beszélünk. Ők azok a gyerekek, akik úgy nőnek fel, hogy semmilyen pénzügyi tudatosságuk nincs, így könnyen válnak élősködő harmincévessé, követelődző felnőtté – magyarázza el a gyermekpszichológus, hova vezethet, ha nem tanítjuk meg a gyerekeinknek, hol vannak a család anyagi határai. Az ilyen helyzetek elkerülése érdekében is fontos a tudatos zsebpénzbevezetés.
Szegénységben élő családokban, amíg kicsi a gyerek, addig nem szabad őt bevezetni a rossz anyagi körülményekbe, de később már el lehet neki magyarázni, miért kell a szülőknek túlórázni. A nyaralás is látványosan tud hiányozni a gyerekek életéből, különösen, amikor látják, hogy az osztálytársak utaznak, de Andrea úgy gondolja, ezt is lehet jól kezelni.
„Ha elutazni nem is tud a család, arra fel lehet készülni, hogy közös időt töltsön együtt apa, anya és a gyerekek. El lehet menni együtt fagyizni, strandra, kirándulni. A lényeg az értékes, élménygazdag közös időtöltés" – ad tippeket a gyermeklelket jól ismerő szakember.
Tudatosság mindenek felett
Pénzügyi nevelésről beszélni Bojti Andrea szerint csak úgy lehet, ha közben az adott kor jellemző társadalmi helyzetére is reflektálunk. Az egyes rétegek közötti különbségek az általános tanácsok finomhangolását tehetik szükségessé. Ám az körülménytől függetlenül kimondható, hogy ahhoz, hogy valaki jó pénzügyi szemléletet tudjon átadni a saját gyermekének, először fel kell, hogy ismerje a saját pénzhez való viszonyát, pénzkezelését, hozott mintáit. Ha szükséges, a személyes tapasztalatai alapján, tudatosan kell változtatnia a saját hozzáállásán, módosítania a nem célravezető hozott berögződéseken, és jó példával és átgondolt neveléssel megtanítania a gyerekeinek, hogy a jobb jövője érdekében, hogyan érdemes bánni a pénzzel.
