Bátorságpróbán a Holdvilág-árokban: kihagyhatatlan élmény a 10 méteres Meteor-létra megmászása

Losonci Edina

2023.09.29.

Körülbelül egy évig várakozott a bakancslistámon a Holdvilág-árok bejárása. Valahogy soha nem volt alkalmas, hogy pont oda menjünk: hol a megközelítését tartottam bonyolultnak (pedig nem az), hol arra hivatkoztam, biztos nagy a sár, de a halogatás legfőbb oka az árokból kivezető, 10 méter magas Meteor-létra volt, amiről kijelentettem, azon biztosan fel nem mászok. Végül, szeptember elején rávettem magam és elindultunk. Utólag azt mondom: kár volt eddig várni vele, ugyanis, bár kihívásokkal teli, de izgalmas, középhosszú túra kerekedett ki belőle.

A Visegrádi-hegységben található Holdvilág-árok az útleírások alapján kedvelt kirándulóhely, mi ennek ellenére alig-alig találkoztunk turisákkal, amikor ott jártunk. Ahogy általában, most is előre elkészítettem otthon a tervezett kirándulás térképét, mi úgy döntöttünk, hogy a Vasas-szakadékot még hozzácsapjuk az úthoz: úgy ítéltük meg, belefér az időnkbe (ha pedig szívrohamot kapok a létrán, úgyis mindegy).

A Holdvilág-árok nem csak a nevében misztikus

A Holdvilág-árkot - ha Budapestről indulsz - tömegközlekedéssel Pomázról a 860-as busszal a legjobb megközelíteni. A Kiskovácsi, Kórház megállótól tényleg csak pár lépést kell tenni, és máris az erdőben találjuk magunkat,

így kimarad a túrázók által egyáltalált nem kedvelt felvezető szakasz, azaz, hogy kilométereket kell gyalogolni ahhoz, hogy elkezdhesd valóban a túrát.

Pár száz méter után belebotlottunk egy kis becsületkasszás erdei kávézóba, de lehet ott inni limonádét is – sőt, a kiírás szerint palacsinta is szokott lenni – úgyhogy rögtön lazulással kezdtük a túránkat.

A Holdvilág-árokban járva – minden túlzás nélkül – az első méterektől kezdve úgy érezzük, mintha egy misztikus erdőben bóklásznánk:

kidőlt fatörzseken mászunk át, és a mellettünk kanyargó patakon is jónéhányszor átkelünk, száraz időben ez utóbbi nem hatalmas kihívás, simán meg lehet úszni száraz lábbal, esőben, pláne több napos esőzést követően én biztosan vinnék magammal váltócipőt, vannak, akik a kamáslit is ajánlják.

Az első látnivaló az útunkon a Domini-forrás volt, amit én rögtön ki is használtam arra, hogy a szememet – amit addigra már igencsak csípett a belefolyt fényvédő – kimossam. A forrás vize egyébként állítólag iható is, de itt még bőven volt vizünk, ezért ezt kihagytuk. A forrástól egyre kalandosabbá válik az út, a völgy szűkülni kezd és egyre nagyobb sziklák között haladunk tovább.

Nem sokat kellett innen már sétálni ahhoz, hogy megpillantsam a mindvégig mumusként szemem előtt lebegő Meteor-létrát.

Az út előtt persze már kiderítettem, hogy aki szédül, tériszonyos stb., az meg is kerülheti a létrát, tehát egyáltalán nem kötelező eleme a túrának. Így végig azzal nyugtattam magam, hogy maximum lépcsőn megyek fel az árok tetejére, aztán majd szégyenkezve gyáva nyúlnak könyvelem el magam.

A Holdvilág-árokban járva úgy érezzük, mintha egy misztikus erdőben bóklásznánk Forrás: Losonci Edina

Azt a mai napig nem tudom eldönteni, hogy a létra fotókon vagy élőben néz-e ki rosszabbul (egyébként pár éve felújították, így teljesen biztonságos), mindenesetre engem a látványtól kivert a víz, izzadt a tenyerem,

sajnáltam, hogy ezúttal nem jutott eszembe, hogy a csúszásbiztos kettlebelles kesztyűmet magammal hozzam.

A mászás előtt azonban még megnéztük Y-formájú Remete-barlangot. Esős időjárás esetén a barlang közel 10 méteres magasságból vízesés zúdul le, ami egyébként a létrázást is még izgalmasabbá teheti. Ez utóbbi azonban tényleg csak bevállalósabbaknak való, ha amúgy is van benned félelem, inkább ne indulj neki a vizes létrának...

Nos, a mi esetünkben vízről szó sem volt, ennek ellenére az első próbálkozásnál pár létrafok után visszafordultam, de aztán vettem egy nagy levegőt és felmentem. Úgy éreztem, később megbánnám, ha a könnyebb utat választanám...

Bár a létra tetején még mindig remegett a lábam, jó érzés volt, hogy legyőztem ezt a félelmemet.

Miután felértünk a létrán egy fahídon kelünk át, és ott úgy tűnik, nem lehet tovább menni a szurdokban, pedig de. Az egyemberes kanyonszakasz 50-60 méteres, érdemes lassan végighaladni rajta, szükség szerint gyökerekbe, fákba kapaszkodva.

A képre kattintva galéria nyílik.

1 / 13

Holdvilág árok

Forrás: Losonci Edina

Miután a kanyont végigjártuk, visszafordultunk és balra egy keskeny ösvényen érjük el Holdvilág-árok kultuszának szülőhelyét, a bal oldalon tornyosuló, hatalmas, 20 méter magas, kultikus sziklafalat, amelyen feliratok sora látható. Közepén egy háromszög üreg található, a Remete-barlang, amely pálos szerzetesek lakóhelye volt a legenda szerint.

A Holdvilág-árok legendája

Anonymus gesztájában található az egyetlen írásos utalás arra vonatkozólag, hogy Árpád fejedelem temetkezési helye merre található. „Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet Fejérnek hívnak.

E forrás nyomán indult el a múlt században, Sashegyi Sándor régészkutató, aki szerint a Holdvilág-árok fejedelmi temetkezési hely volt, és itt kell keresni Árpád fejedelem sírját. Sashegyi 1939-ben feltárt egy hatalmas, faragott, a Mithrász-kultuszhoz köthető sziklafalat. A leletek között egy kehelytartó sírszobor töredéke, bikaáldozati- és lócsontok, egy 65 év körüli, honfoglalás kori, taurid típusú, fejedelmi férfi csontváza és egy kristály méregpohár voltak a legfontosabbak.

Később, 1960-ban újabb ásatások indultak, melyek során több újabb középkori leletet és három rovásírásos követ találtak, igazolva azt a feltevést, hogy a Holdvilág-árok helyén valaha középkori nekropolisz állott. Ekkor a sziklafalon találtak egy sziklába vájt, lépcsős lejáratú folyosót is, a végén egy teremmel: azt feltételezték, hogy ez lehetett Árpád fejedelem beavató barlangja, de teljes bizonyosságra nem jutottak.

Forrás: Wikipedia

Az ásatási helyszínt elhagyva kényelmes ösvényen gyalogoltunk tovább a Lajos-forrásig, ahova a mai napig sokan járnak vízért. A Bölcső-hegy oldalában fakadó forrás a nevét báró Podmaniczky Lajosról kapta és egy legenda szerint Nagy Lajos király kedvenc helyei közé tartozott.

Vasas-szakadék

A Lajos-forrást követően kezdtük meg túránk második részét, a Vasas-szakadék felé vettük az irányt, ami a Visegrádi-hegység délnyugati szélén, a Lajos-forrás és a Kő-hegy között, a Cseresznye-hegy meghasadt északi végén rejtőzködik. Mielőtt bemásztunk volna a nyílásba, felmentünk egészen a barlang fölé a hegy tetejére, ahonnan csodás kilátás nyílik.

A hegyre felvivő ösvények meredekek, tulajdonképpen nagyobb kíhívást jelentenek, mint a Meteor-létra, pláne, hogy tudod, mély szakadék van alattad. Van, ahol jobbanak láttuk a négykézláb felfelfelé, pókjárásban lefelé közlekedést.

A meredek, sziklás hegyoldalban kelet felől nyíló, szűk sikátor 30-40 méter hosszú, a végén barlanggal, ami mélyen lent van, így nem bejárható. Napnyugta előtt nem sokkal értünk oda, gyönyörű látvány volt, ahogy a lemenő nap csupán itt-ott világította meg a mohás sziklákat. Miután a szakadéknyílást belülről megcsodáltuk, közvetlenül felülről is vetettünk pár szempillantást a sziklaszorosra.

1 / 9

Kilátás a Vasas szakadék felett

Forrás: Losonci Edina

A Vasas-szakadék bejárása után már csak annyi dolgunk volt, hogy kitaláljuk – mivel nem körtúrát terveztünk –, hogyan jussunk haza. A főútra a Dömörkapui elágazás környékén között értünk le, nem sokat kellett gyalogolni az első buszmegállóig, ahonnan eljutottunk Szentendrére, majd Budapestre.

Ez is érdekelhet:

• Könnyebb és csodásabb túra, mint gondolnád - Végigjártuk a Rám-szakadékot

• Nagytuskótól Árpád trónjáig: félelem és reszketés a Vadálló-köveknél