Árulkodó jelek, hogy érzelmileg éretlen szülők gyereke vagy

Nem mindenki olyan szerencsés, hogy szülei kellő önismerettel és érettséggel felvértezve döntöttek úgy, hogy gyereket vállalnak, és minden szeretetükkel, erejükkel és tudásukkal azon lesznek, hogy egészséges felnőttet neveljenek belőle. Akit érzelmileg éretlen szülő nevelt fel, annak az életére többféleképpen is kihat felmenője alkalmatlansága, és ennek bizony egyértelmű jelei is vannak, amelyek az ilyen idejekorán felnőni kénytelen gyerekek felnőttkori viselkedésén is tetten érhető. 

Öt jel, hogy érzelmileg éretlen szülők neveltek fel

Ha úgy emlékszel, gyerekkorodban te is érezted úgy, hogy te vagy a felnőtt és a szülőd a gyerek, figyelj, mutatjuk, honnan tudhatod, hogy téged is érzelmileg éretlen szülő nevelt fel.

1. Félsz a saját nemed tagjaitól vagy folyton a jóváhagyásukra törekszel

Az érzelmileg éretlen szülők konkurenciát láthatnak a gyerekeikben, akár féltékenyek is lehetnek rájuk. Jellemzőek a gyerekkel szembeni kirohanások, az életének szabotálása. Ez a fajta dinamika a nárcisztikus anyáknál a leggyakoribb, de fiúkkal is előfordulhat. Azok a gyerekek, akiket folyamatosan azonos nemű konkurenciaként kezelnek, hajlamosak félni a saját nemük tagjaitól. Ugyanakkor egyes gyerekek felnőttként még mindig a szülő szeretetéért küzdene — ők hajlamosak még inkább mások véleményére hagyatkozni, és jellemzően szélsőségesen emberbaráti viselkedést mutatni.

2. Megrémít a változás, ha valami újat kell kipróbálnod

Az érzelmileg éretlen szülők hajlamosak arra, hogy a világot ijesztő helyként állítsák be a gyerekek számára. Egyesek azt feltételezik, hogy a gyerekeik sem képesek olyat tenni, amit ők maguk nem tudnak. Ha nárcisztikusak, akkor arra is bátoríthatják a gyerekeket, hogy adják fel, ne akarják túlszárnyalni sem a szülőt, sem önmagukat. Ezért nem meglepő, ha az éretlen szülők gyermeke nem hajlandó vagy nem képes kibontakozni. 

3. Túlteljesítesz vagy koravénnek neveznek

Az egyik leggyakoribb jele annak, hogy egy szülő érzelmileg éretlen, a szülői szerepvállalásban mutatkozik meg. A parentifikáció az a jelenség, amikor a gyermektől elvárják, hogy úgy viselkedjen, ahogyan a szülőnek kellene. Érzelmileg, fizikailag vagy intellektuálisan gondoskodik fiatalabb testvéreiről vagy akár a szüleiről, mindent önállóan kell megoldania, felnőtt segítség nélkül. Talpraesett, mondják, de nem igazán ez a helyes kifejezés, talpraesett harmonikus családban is lehet az ember. De mivel a parentifikált gyerekeknek gyakran a felnőttek szerepét kell betölteniük a szülő-gyerek kapcsolatban, komolyabbak, mint a kortársaik, úgymond koravének. Nagyon munkaorientáltak és tanulékonyak, már csak azért is, mert tisztában vannak vele, hogy a szüleik nem képesek gondoskodni róluk.

4. Csapdaként éled meg, hogy a szüleid minden téren tőled függnek 

A szüleid, mint a személyes érdekeik érvényesítőjére tekintenek rád, elvárják, hogy gondoskodj róluk, minden pillanatban, amikor vélt vagy valós sérelmük, bánatuk van, rohanj, és megvigasztald őket? Sok, ha nem a legtöbb érzelmileg éretlen szülő gyermeke érezte már úgy, hogy megfullad a szülei rászoruló viselkedése miatt. Ez az egyik fő oka, hogy az érzelmileg éretlen szülők gyermeke végül megszakítja a kapcsolatot a szüleivel.

5. A személyes szükségleteid mindig az utolsó helyen állnak

A gyerekek mindig a középpontban akarnak lenni, ám ha a szüleid érzelmileg éretlenek, gyakran maguknak követelik a főszerepet, ők akarnak a figyelem középpontjában lenni. Ennek eredményeképpen az érzelmileg éretlen szülők gyermekei hamar megtanulják, hogy a saját igényeik a szüleik érdekei mögött állnak. Sokszor megtörténik, hogy hogy az egész hozzáállásuk az élethez olyanná válik, amelyben a saját igényeik egyáltalán nem számítanak. Sok gyerek, aki érzelmileg éretlen szülők mellett nő fel, végül a lehető legalacsonyabb helyre teszi magát a saját prioritási sorrendjében a szüleivel és másokkal szemben is. Párkapcsolatban előfordulhat, hogy „csendben mártírkodnak”, mert azt feltételezik, hogy ezt kell tenniük.

Még számos jele lehet annak, ha nem a legalkalmasabb szülők mellett nőttél fel, a legfontosabb, hogy ezt felismerd, tudatosítsd, és megváltoztasd a narratívát, hiszen a felnőtt életben az egyik legnagyszerűbb az, hogy az irányítás a saját kezünkben van.