A gyermekkori bántalmazás hatásai elsősorban mentális zavarokat okozhatnak: szorongást, a depressziót, a szerhasználattal kapcsolatos zavarokat, étkezési zavarokat. Hatása lehet a disszociatív identitászavar és a gyermekek poszttraumás stressz szindrómája (PTSD) is. Ha meg akarjuk védeni a gyermekeket a személyiség-torzulástól, hosszú távú hatásokról és magától a bántalmazástól, fel kell ismernünk a bántalmazás jeleit, és tudnunk kell, hogyan reagáljunk azokra.
Gyermekbántalmazást minden olyan fizikai, szexuális vagy érzelmileg káros cselekmény – beleértve az elhanyagolást is –, amely 18 év alatti személlyel szemben történik. Sokszor maguk a szülők vagy a gondozók olyan cselekedete vagy mulasztása, amely fizikai, szexuális vagy érzelmi kárt okoz. De nemcsak szülő lehet az elkövető, a gyereket körülvevő más felnőtt is elkövethet gyermekbántalmazást, jellemzően olyan emberek, akikben a gyerek megbízik. Ilyenek például más családtagok, tanárok, barátok szülei, edzők, egészségügyi szakemberek és bárki, aki képes bizalmat ébreszteni a kicsikben.
A bántalmazó gyakran olyan személy, akit a gyermek jól ismer és megbízik benne.
A bántalmazást sokszor más kiskorúak követik el a gyerek ellen: ilyen például az iskolai fizikai vagy lelki bántalmazás is.
Fizikai bántalmazás gyermekkorban minden olyan szándékos, erőszakos vagy agresszív viselkedés, amelyet egy gyermekkel szemben (legtöbbször felnőttek) követnek el. Nem minden fizikailag bántalmazó cselekedet hagy nyomot, a fizikai bántalmazás bizonyítékai nem mindig nyilvánvalóak vagy könnyen észrevehetők. Több országban az is fizikai bántalmazásnak számít, ha a gyerek kap otthon egy pofont vagy a fenekére vernek, míg egyes államokban ezt a nevelés részének tekintik. Hazánkban a verés nem elfogadott nevelési módszer!
Az érzelmi bántalmazás a gyermek alapvető érzelmi szükségleteit támadja, vagy következetesen megakadályozza azok kielégítését. Az érzelmileg bántalmazó bánásmód azt üzeni a gyereknek, hogy nem szerethető, értéktelen, hibás. Magában foglalhatja a gúnyolódást, az elutasítást, a szeretet megvonását, vagy különféle következményekkel vagy büntetésekkel való fenyegetést.
A verbális bántalmazás, vagyis az állandó kiabálás, káromkodás és sértegetés ugyanúgy lelki bántalmazás, mint például a manipuláció.
Az elhanyagolás a gyermek alapvető szükségletei kielégítésének elmulasztása. A fizikai szükségletek, például a lakhatás, a ruházat és az élelem mellett a gyermekeknek társadalmi és érzelmi gondoskodásra is szükségük van. Biztosítani kell számukra, hogy iskolába járjanak és megkapják a szükséges orvosi ellátást. A gyermekekről való alapvető gondoskodás magában foglalja a megértést és az empátiát is. Ha egy gyerek nem kap támogatást, kevésbé alakulnak ki benne a felnőtt élethez szükséges készségek, illetve az élethez való határozott, optimista és rugalmas hozzáállás.
A bántalmazást sokszor nagyon nehéz felismerni, hiszen a jelei más negatív helyzetekre is utalhatnak. Mégis, ha ezeket tapasztaljuk egy gyereken, feltehetőleg bántalmazásnak van kitéve:
Ezen jelek bármelyike már önmagában is aggodalomra adhat okot.
A gyermekkori bántalmazásnak mentális és érzelmi következményei vannak. A bántalmazást elszenvedő gyermekeknél nagyobb valószínűséggel alakul ki szorongás, depresszió és memóriazavarok. A gyerekek blokkolhatják a traumatikus emlékeket, ami memóriazavarokhoz és más, a bántalmazáson túlmutató problémákhoz vezethet, amelyek az élet más területeit is érintik.
A szégyen és a bűntudat gyakran szintén ebből fakad, a gyerekek néha magukat hibáztatják a helyzetért. Bűntudatot érezhetnek, annak érdekében, hogy elrejtsék a bántalmazást mások elől, visszahúzódhatnak, elszigetelődhetnek, és nehezen szereznek barátokat.
A gyermekkori bántalmazást elszenvedett embereknél tolakodó gondolatok, visszaemlékezések és rémálmok jelentkezhetnek, amelyek a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) tünetei lehetnek. A bántalmazás hiperérzékenységet, társadalmi elszigeteltséget és pánikot is okozhat. Fizikai reakciók is előfordulhatnak, amelyek megzavarják a test normális működését és károsítják mind a mentális, mind a fizikai egészséget.
A gyermekkori bántalmazás hatásait kezelni kell, fontos a feldolgozás. Ez ideális esetben egy pszichiáter, pszichológus, mentálhigiénés szakember segítségével történik, már gyerekkorban.
Ha a szorongás kezeletlen marad, a gyerekek felnőttkorukban is magukkal cipelik az olyan önállóan kifejlesztett megküzdési stratégiákat, mint az elkerülés és a tompítás. Ha nem kezelik a megfelelő időben, a szorongás fokozódhat, és a gyermekkori bántalmazás felnőttkori következményeként nem ritkán öngyilkossági gondolatok vagy akár öngyilkossági kísérlet is történhet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.