Szakértő a mamahotelről: ártunk vagy használunk gyermekünknek, ha otthon tartjuk?

A "mamahotel" kifejezés egyre gyakrabban kerül szóba a mai társadalomban. Egy rendkívül összetett jelenségről van szó, mely több gazdasági, társadalmi és pszichológiai tényező hatására alakul ki. A cikk célja, hogy megvizsgálja a jelenséget, majd egy szakértő segítségével megkíséreljük megválaszolni a kérdést: ártunk vagy használunk vele felnőtt gyerekünknek?

Mamahotel és az elveszett generációk

A mamahotel kifejezés eredetileg gúnyneve volt azoknak a húszas-harmincas, kirívó esetben negyvenes éveikben járó felnőtteknek, akik a szülői ház kényelmében laknak. Pedig egy szomorú jelenségről van szó, melyet csak részben lehet gazdasági problémákkal magyarázni.

Ugyanakkor ahhoz, hogy valaki még a harmincas éveiben is a szüleivel éljen, a pénz kérdése sokszor csak kifogás. A helyzet kialakulásához mindkét fél szükséges: egy önállósodástól félő gyerek és túlságosan ragaszkodó szülő.  

A mamahotel pszichológiája

Amikor egy fiatalember kirepül a fészekből és önálló életet kezd, új fejezet kezdődik a szülők számára is, annak megannyi kihívásával. Gyakori jelenség, hogy ilyenkor a szülő megretten és saját komfortja érdekében inkább otthon tartja a gyereket. Sokszor fordul elő az is, hogy egy anyának nincs meg a saját társasága, esetleg hozzászokott, hogy másokat szolgál, így különböző manipulációs technikákkal ráveszi gyerekét, lakjon inkább vele.

A gyerek szempontjából is logikus lehet az otthonmaradás, mivel nem kell albérletet fizetnie, kényelmes kapcsolati hálója van és nem kell az önálló élettel járó felelősséget a vállára vennie. A felnőtt gyerek elengedése nemcsak az utód, de a szülő pszichés jóléte szempontjából is fontos, ugyanis ilyenkor önmagukat is szabotálják. Az elsődleges áldozat mégis a gyerek, aki képtelenné válik az önálló életre, megreked a gyerek szerepében.  

Mit gondol a szakértő a mamahotel jelenségről?

Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus véleménye alapján nem önmagában a mamahotellel, és az általa nyújtott biztonsággal, szeretettel, családi kötelékkel van a probléma.  

Igazán az a problémás, amikor a gyerek megreked a személyiségfejlődésében és több ideig lakik a mamahotelban, mint kellene. Öntudatlan folyamatok mennek ilyenkor végbe: sokszor a gyerek értékeli le magát, nem hisz magában és kialakul benne egy félelem, hogy nem állja meg a helyét a világban. Ilyenkor ösztönösen oda húz, ahol biztonságosabb neki, a szülő pedig azt hiszi, segít azzal, ha fenntartja ezt a „hotel” funkciót.

Gondolatmenetét ekképp zárta Dr. Makai Gábor: „Hosszútávon azt gondolom, hogy egyértelműen káros, hiszen nem oldódik meg maga a probléma, ami meg inkább arról szól, hogy kicsit infantilis gyermeki szinten ragad. Nem kicsit megreked egy gyermeki szinten a felnőtt, és alapvetően a világ számára fenyegető és veszélyes.”

A cikk megjelenését a Generali Biztosító támogatta.