Molnár Ferenc utolsó szerelme

Az író bűvöletében

Vanda intelligens, szellemes, művelt és vonzó fiatal nő volt, a pesti társasági élet egyik közkedvelt figurája. Élete azonban tragikus fordulatokban is bővelkedett, hiszen jómódú családba született ugyan, de szüleit hamar elveszítette és az örökségéből is kiforgatták. Huszonhét éves, frissen elvált nő volt, amikor megismerkedett a harminc évvel idősebb Molnár Ferenccel, azonnal a hatása alá került, és élete innentől kezdve az író bűvöletében telt. Molnárt sem hagyta hidegen Vanda különleges szépsége és szellemessége, ezért egyre gyakrabban kérte meg, hogy kísérje el útjaira. "Sokra tartotta a fiatal nő kritikáját, élvezte pesties szellemét, flapper-szépségét." - írta róluk Zalán Magda. Hamarosan gépírónője, majd titkárnője, végül pedig nélkülözhetetlen mindenese lett. Hivatalosan, a külvilág számára legalábbis ez volt a státusza, valójában azonban ennél jóval több volt kettejük között. Amikor 1940-ben Molnár Amerikába menekült a II. világháború elől, hamarosan Vanda is követte, és sorsuk itt fonódott össze elválaszthatatlanul.

A tökéletes társ

"Jól tudta, kivel vág neki a nagyvilágnak. Tudta, hogy olyan embernek lesz az útitársa, akit a közép-európai gyűlöletáradat halálra sebzett, és aki ezért retteg az emberi kapcsolatoktól. Egyre és egyre jobban éreztem, Vanda új élete elsősorban nem azt a célt szolgálja, hogy a műveltségét csiszolgassa az új civilizációban, hanem hogy feláldozza magát, segítve engem mint írót és mint embert." - írta Vandáról Molnár Ferenc, és ezzel meg is fogalmazta, hogy miért volt számára olyan társ a nő, amilyet mindig is keresett. Molnár azért volt nehéz ember, mert feltétlen dominanciára vágyott egy kapcsolatban, ami akár testi és lelki bántalmazást is jelentett. Óriási egójának és öntörvényű szellemének olyan társra volt szüksége, aki tökéletesen alárendelődött neki, feladta önmagát a kedvéért, és cserébe semmit nem kért. Első házassága azért futott zátonyra, mert Vészi Margit nehezen viselte, hogy férje gyakran napokra eltűnt otthonról, és a viták hevében egy-egy pofon is elcsattant, még akkor is, amikor az asszony közös gyermeküket várta. Fedák Sárival már inkább egy hullámhosszon voltak, hiszen a színésznő is rendkívül öntörvényű volt, így nem várt el olyan dolgokat, mint az összeköltözés vagy a hűség, és a tettlegességig fajuló drámai veszekedések ellen sem volt kifogása. "Én nem bánom, hogy összeszidsz, mert rendszerint neked van igazad. Hogy azután hazajössz és adsz nekem jobbról is, balról is egyet, az megint rendben van. Akkor is szeretlek." - írta neki egyik levelében. Második házassága a húsz évvel fiatalabb Darvas Lilivel nélkülözte az efféle drámai jeleneteket, aminek leginkább az volt az oka, hogy keveset voltak együtt. Karrierjük miatt mindketten sokat utaztak, így szinte soha nem éltek együtt, és egyikük sem ragaszkodott a monogámiához. Soha nem váltak el, ám kapcsolatuk lassan közeli barátsággá szelídült, aminek csak az író halála vetett véget.

Nélkülözhetetlen titkárnő, kritikus, társ

Vanda és Molnár Ferenc New Yorkban éltek, a Plaza Hotelban. Az író a nyolcadik emeleten bérelt szobát, Vanda pedig a tizenötödiken kapott egy jóval szerényebbet. "Ő is a Plazában lakott, néhány emelettel feljebb, mint Molnár, hogy immár élete végéig mellette maradjon, mint nélkülözhetetlen titkárnője, társa, kritikusa, sőt Molnár egyre romló egészségi állapotára való tekintettel, mint ápolónője." - írja Zalán Magda. Annak ellenére, hogy a kéziratok gépelésétől kezdve a gombok felvarrásáig szinte mindent Vanda tartott kézben az író életében, alázatos volt, egyesek szerint rabszolgaként élt Molnár mellett. Még ha kicsit túlzó is a kijelentést, nem teljesen alaptalan, hiszen Vanda teljes anyagi és érzelmi függésben élt ekkor, és Molnár folytonos bizonytalanságban tartotta. A Vanda halála után keletkezett írásában bevallja, hogy szerelmes volt belé, és minden korábbi párjánál jobban szerette, ám ebből a nő semmit sem érezhetett, hiszen Molnártól távol álltak a romantikus gesztusok, ha szeretett valakit, azt szerette gyötörni.

Szokatlan szerelmi háromszög

New York-i életük különös vetülete, hogy Darvas Lili is a városban élt ekkor, és szinte napi kapcsolatban voltak mind a hárman. Szinte mindennap együtt ebédeltek, de egyébként is gyakran találkoztak. Darvas és Molnár házasok voltak, ám kapcsolatukban ekkor már nyoma sem volt az egykori szerelemnek, közeli barátok lettek. Az író következetesen a feleségeként emlegette Lilit, míg Vanda gyakorlatilag titkárnője, élettársa és szeretője volt. A két nő nagyon közel állt egymáshoz, kapcsolatuk leginkább olyan volt, mint a testvéreké. Lili felismerte és méltányolta Vanda áldozatvállalását, de ettől függetlenül is kedvelte őt, ahogy Vanda is erősen kötődött hozzá.

Vanda halála

1947 augusztusában a szobalány talált rá Vanda holttestére a szobájában, altatóval vetett véget az életének. Búcsúlevelet, magyarázatot nem hagyott, így csak sejthetjük, hogy miért döntött az önkéntes halál mellett. Nem tudni, hogy az alázat és az önfeláldozás mennyire volt része Vanda személyiségének, és mennyire volt felvett szerep. Ha azt vesszük alapul, hogy milyen életet élt Molnárral való megismerkedése előtt, illetve hogy önkezével vetett véget az életének, sejthető, hogy inkább alkalmazkodott az író elvárásaihoz és feladta önmagát, ami komoly belső feszültséget okozhatott neki, és az együtt töltött tizenöt év alatt felőrölte.

Molnár teljesen összetört Vanda halála után, és soha nem tudta igazán feldolgozni, hogy elveszítette, ráadásul ilyen módon. "A tragédia után azonban az író összeroppant, egy csapásra vénemberré vált. Visszavonult szállodai szobájába, csak a legszeretettebb ismerőseit engedte be, s Vanda emlékének élt." - írta naplójában Csordás Lajos, de a többi kortárs is hasonlóan emlékezik vissza erre az időszakra. Az író végül papírra vetette az Útitárs a száműzetésben című művét, melyben az együtt töltött évekre emlékszik vissza és emléket állít a törvénytelen, negyedik asszonynak, akit mindnél jobban szeretett és nagy valószínűséggel ő kergetett a halálba.