Csóktörténelem: a csócsálástól a franciáig

A csók eredetét vizsgáló tudósok arra az eredményre jutottak, hogy a nyelves puszinak eredetileg nem sok köze volt az erotikához. A legtöbb ősi kultúrában ugyanis az anyák úgy táplálták a csecsemőjüket, hogy megrágták az ételt, majd közvetlenül a kicsi szájába helyezték a megcsócsált falatot, ami legalább olyan intim és teljes odaadást kifejező volt, mint a szoptatás. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a gesztus aztán a társas érintkezésben is felbukkant - természetesen étel nélkül -, hogy hasonló érzelmeket fejezzünk ki vele. A csók tehát egyáltalán nem ösztönös cselekvés, ahogy sokan hiszik, hanem tanult viselkedésforma. Vannak olyan kultúrák, ahol nem szokás ilyen módon kifejezni az érzelmeket. A Mangia-szigeten élők például igen tüzes szeretők, de eszükbe sem jutott csókolózni egészen addig, míg a 18. században meg nem jelentek az európaiak a szigeten. Mondanunk sem kell, hogy hamar rákaptak az új szokásra, és azóta ők is becsülettel teljesítik életük során azt a bizonyos két hetet. Az eszkimóknál és a maori kultúrákban sem ismerik a csókot, ehelyett az emberek az orrukat dörzsölik össze.

A pajzán indiaiak

Hogy mikor csattant el az első csók, az a múlt homályába vész, de az biztos, hogy az első írásos említése az i. e. 1500 körül keletkezett Mahábháratában található. Igaz, nem nevezik a nevén, de az olyan kifejezésekből, mint a nyaldos vagy az ajkai nedvét issza, nem nehéz kitalálni, hogy miről lehet szó. A 6. századi szerelmi tankönyv, a Káma Szútra már külön fejezetben ismerteti a tudásra éhes közönséggel, hogy milyen típusai vannak a csóknak és természetesen a kivitelezés rejtelmeibe is beavatja az érdeklődőket. A lüktető csók például akkor csattan el, amikor a nő félreteszi a szégyenlősségét, a férfi ajkát az ajkai közé veszi, miközben az alsó ajkát mozgatja. A szorító csók azt jelenti, amikor az alsó ajkat erősebben préseljük a másik ajkaihoz. Nyelvcsata akkor zajlik, amikor csókolózás közben a partnerek megérintik egymás fogát, szájpadlását vagy nyelvét. Elterelő csókra pedig akkor van szükség, ha kedvesünk mással van elfoglalva vagy mást néz. A Káma Szútra szerint kellemesen felfrissítheti a napot egy ilyen váratlan csók - ezt mi sem vitatjuk.

Nagy Sándor és a smárolás

Egyes kutatók azt feltételezik, hogy a csókolózás szokását Nagy Sándor és katonái honosították meg Európában, egészen pontosan a görög világban. Hódításaik során ugyanis nagy buzgalommal tanulmányozták a meghódított területek (szexuális) kultúráját, így ismerkedtek meg a csókkal, amit hazatérvén is gyakoroltak. Más források szerint viszont már jóval korábban része volt az udvarlásnak. Bárhogy is volt, az biztos, hogy a görögök háromféle csókot különböztettek meg aszerint, hogy az kinek és milyen körülmények között adható.

A római csókkirályok

A rómaiak nem fogták vissza magukat, ha szexről volt szó, így nem meglepő, hogy élt és virult náluk a csókolózás is. Olyannyira, hogy Tiberius császár kénytelen volt rendeletileg betiltani a nyilvános csókolózást. A görögökhöz hasonlóan ők is háromfajta csókot különböztettek meg: az osculum baráti puszi volt, a basium a szájra adott csók, a suavium pedig az érzéki csók. Mivel az osculum minden nőrokonnak járt, a forróvérű római ifjak igencsak visszaéltek vele és látványos, nyílt színi csókcsatákba bonyolódtak az örök város utcáin. Amikor pedig számon kérték rajtuk szabados viselkedésüket, kijelentették, hogy nőrokonukat üdvözölték ilyen kitörő örömmel. Mivel akkor még ismeretlenek voltak a személyi okmányok, nem lehetett megállapítani, hogy valóban rokonról van-e szó, a császár egyszerűen betiltotta a csók minden fajtáját házon kívül. A házasságban is fontos szerepet kapott a csók, ugyanis a párok úgy jelentették be házassági szándékukat, hogy szenvedélyesen megcsókolták egymást szüleik és rokonaik előtt. A rómaiaknak komoly szerepük volt abban is, hogy a világ egyéb tájain is megtanuljanak az emberek csókolózni. Hódításaik során ugyanis nemcsak a római kultúrát honosították meg a provinciákban, hanem a csókolózást is - már ahol még nem ismerték.

A sötét középkor

A középkor nem kedvezett a csóknak, hiszen az egyház ezt is paráznaságnak minősítette és csak Isten tisztelete jeléül tartotta elfogadhatónak. Olyan szigorúan vették ezt, hogy amikor a 13. században egy püspök kérés nélkül arcon csókolta a német-római császár feleségét, száműzték az egyházból. Ennek köszönhetően keveset tudunk arról, hogy mi zajlott az istenfélő középkoriak hálószobáiban, de feltételezhető, hogy erősen megcsappantak a csókcsaták vagy legalábbis nagyon diszkréten művelték. 1715-ben ugyanis a német nyelvű Asszonyi érdekességek lexikona már szükségesnek tartotta megmagyarázni, hogy ajakcsók alatt két ember ajkainak szenvedélyes összetalálkozását és egyesülését értjük.Tőlünk keletebbre azonban nem voltak ennyire szemérmesek. Japánban kifejezetten illetlenségnek számít mások előtt csókolózni, ám a hálószobákban minden bizonnyal komoly szerep jutott az ajkaknak már évszázadokkal ezelőtt is, legalábbis erről tanúskodik egy középkori kézirat. Ebben óva intik a férfiakat attól, hogy megcsókolják partnerüket orgazmus közben, mert könnyen előfordulhat, hogy nagy felindultságában leharapja a nyelvük egy részét.

A francia csók

Sokak szerint a francia csók a műfaj csúcsa, a különös elnevezés azonban némi magyarázatra szorul. A 20. század elején honosodott meg ez a kifejezés több európai nyelvben is, és arra vezethető vissza, hogy ekkoriban Franciaország és különösen Párizs bűnös, dekadens területnek számított, ahol virágzott a bujaság mindenféle rafinált változata. Ez egyszerre keltett megütközést és irigységet a világ erkölcsösebb felében, így nem csoda, hogy a csóknak ezt az akkoriban botrányosnak számító fajtáját is a franciáktól eredeztették. Ugyanezt a csókfajtát a franciák baiser amoureux (a szeretők csókja) vagy baiser avec la langue (nyelves csók) néven emlegetik.

Kövesd a Napi hímet a Facebookon! Mert igenis minden nap megérdemelsz egy szexi pasit. Kövesd a Napi hím oldalt a Facebookon és hagyd, hogy naponta egy szexi arc vagy test elcsábítson! IRÁNY A FACEBOOK ÉS A NAPI HÍM OLDAL!