Ami nélkül csak tengődnénk az életben: egy magyar is kutatta mindennapjaink alkotóelemét

„Teher alatt nő a pálma” – mondhatnánk, hogy igaz a mondás, azonban hosszútávon mégis inkább tönkreteszi az ember idegrendszerét, ha a ránehezedő terheket nem tudja megfelelően kezelni. Az örökös megfelelési kényszer, a folyamatos elvárások és a hibázás lehetőségétől való félelem egyvelege előbb-utóbb megbosszulja magát.

Volt egy tanárom, aki folyamatosan azt hajtogatta, hogy

Tizen-huszonévesen az embert nem izgatja a stressz, fiatal és hebrencs, olykor rá se bagózik arra, hogy valamit nem jól csinál.

Az egyik legnagyobb stresszforrásunk kétségtelenül a munkahelyünkről és parallel a megélhetési esélyeinkből eredezik. Mindannyian jól fizető állásra vágyunk, amit szerencsés esetben megkapunk, adott esetben hasonló anyagi feltételekkel még otthonról is végezhetjük a munkánkat. Mindkettőnek megvannak a hátulütői, a jól fizető multiban naponta ér minket a stressz: több embertől függünk, kész-e a főnök kávéja, beérünk-e időben. Eközben az otthonról végezhető (általában) rosszabbul fizető állások esetében hajlamosabbak lehetünk félvállról venni a határidőket, a felelősséget, hiszen nyugodtabb a légkör, mint a feszített tempójú, klaviatúrák pötyögésétől és a telefonok csörgésétől hangos irodáknak.

egyenrangú partnernek tekintsenek minket. Robotolunk, túlórázunk, igyekszünk bevágódni mindenkinél, de a bebetonozott klikkeken nem tudunk áthatolni, ezért még jobban rákapcsolunk a bizonyításra, még jobban stuffolva magunkat, érzékenyebbé válva a külvilágból érkező stresszre, ami persze ekkor duplán hat ránk.

Ördögi kör és rengeteg stressz, amit nem tudsz levezetni. Az idegesség miatt a gyomrod is fáj, alig eszel, rosszabbodik a szellemi munkamorálod és akkor még szó sem esett a magánéleti problémákról…

Felmértek bennünket

Az Országos Munkahelyi Stressz felmérésben a megkérdezettek 56 százaléka úgy gondolja, hogy a munkahelyi stresszforrás a bizonytalanság és az átszervezések miatt van. A listán ezt követi a munkaórák száma (48 százalék) és a munkahelyi támogatás hiánya (46 százalék).

A dolgozók 52 százaléka vallotta stresszesnek munkahelyét, sajnos ebből 70 százalék érzi úgy, hogy ennek kezelése nem megfelelő módon zajlik. Érdekes eredmény, hogy a megkérdezett minta 46 százaléka véli úgy, hogy kevés stressz ér munka közben.

A stressz két arca

A stressz az élő szervezet válasza bármilyen jellegű terhelésre. Különböző tényezők (fájdalom, betegség, feszített tempó, öröm) idézhetik elő, minden ember életének szükségszerű velejárója, még alvás közben is létezik. Mindenki ismeri az érzést.

A pozitív stressz azonban különösen hasznos az új és váratlan helyzetekben. Erőt, energiát, lendületet ad az új kihívásokhoz, mint például egy vizsgához, állásinterjúhoz és más hasonló szereplésekhez, sportversenyhez és mindenféle fizikai aktivitást kívánó helyzetekhez. Segíti az összpontosítást, az összeszedettséget, a más módon ki nem használt energiák és erőforrások mozgósítását. Felgyorsítja a gondolkodást, stimulálja az izmokat és rövidebbé teszi a reakcióidőt.

A distresszt olyan állandó stressznek tekintette, amelyet a személy nem képes feloldani megküzdéssel vagy alkalmazkodással, ezért szorongáshoz, gátláshoz, lehangoltsághoz vezet. Eustresszről akkor beszélhetünk, ha a stressz növeli a teljesítményt vagy javítja a szervezet működését. Mindkettő igénybe veheti a szervezetet és felhalmozódhat. Különösen érdekes gondolata, hogy a test önmagában nem képes különbséget tenni a két hatás között: rövidtávon ugyanolyan biológiai és kémiai mechanizmusokkal reagál az eustresszre, mint a distresszre. Sőt, ugyanazon inger (kiváltó hatás) egyaránt okozhat jó és rossz stresszt.