A Pszichológus Pasi: miért nem értjük meg egymást?

2016.09.26.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A bölcsek úgy tartják, csak a változás állandó. A pszichológia pedig azt, hogy a technológia fejlődésével együtt a változások is szélsebesen száguldanak végig a világon, ezzel együtt pedig a benne élő generációkon. Ma egy emberöltő alatt akár több generáció is megjelenik, és jellemző, hogy már nemcsak a szülő nem érti a saját gyermekét, de még a testvérek sem egy nyelvet beszélnek. Ahhoz, hogy megértsük, miért akadozik köztünk a kommunikáció, érdemes megismerni a generációk közti alapvető különbségeket.

A baby boomerek

A XX. század elején az emberek két legbiztosabb alappillére volt a munkahely és a család: a legtöbben az első munkahelyükről mentek nyugdíjba, és szóba sem került a válás, esetleg a különköltözés lehetősége.

A '40-es és '50-es években születetteket sorolják az úgynevezett „baby boom” generációba, és ők azok, akik még ezt a példát látták maguk előtt, ebben nőttek fel.

Jellemző rájuk a tekintélyelvűség, a társadalmi normáknak való megfelelés és a lojalitás.

Éppen ez az oka annak, hogy számukra nehezebb a változások követése, legyen szó akár a munkaerőpiac átalakulásáról vagy az újabb technológiákról, amelyek a kilencvenes évektől kezdődően mindenki életébe berobbantak.

Inkább személyesen, ne telefonon

A hatvanas-hetvenes évek szülöttei még a régi világba érkeztek, a technológiai változás azonban őket kevésbé viselte meg, mint a baby boomereket. Az új fogyasztói, globalizált társadalom már az életük részét képezte,

használják a technológiai eszközöket, ám jóval konzervatívabb módon, mint az őket követő generációk:

például még mindig előrébb tartják a „nem online” emberi kapcsolatokat, így szívesebben találkoznak és beszélgetnek másokkal élőben, mint telefonon vagy Skype-on.

A mamahotelek lakói

A nyolcvanas és kilencvenes években születettek a manapság sokat emlegetett Y generáció tagjai. Ők sokkal több időt töltöttek otthon a tévé és a számítógép előtt. Egy túlvédett, ugyanakkor elveszett generáció tagjainak tartják őket, belőlük kerülnek ki a korábban emlegetett mamahotelek lakói, akik

még a harmincas éveikben is a szülői ház oltalmában élnek.

Sok szempontból egy túlvédett és ugyanakkor elveszett generáció. Mindez azzal magyarázható, hogy elképzeléseik és ambícióik nem mindig egyeznek a pillanatnyi lehetőségeikkel, emiatt sokuk elveszíti a motivációját, és a virtuális világban próbálják megtalálni a számításaikat.

Akik számára elképzelhetetlen az élet online tér nélkül

A 2000-2010-es években születettek már a Z generációhoz tartoznak. Ők az első nemzedék, akiknek a technológia már életük „természetes” velejárója és része, akik számára

teljesen természetes az online lét, amire idejük és energiájuk nagy részét szánják.

Több az online, mint az offline kapcsolatuk.

Én, én és én

Szelfi ébredés után, szelfi a tükörből öltözködés közben, szelfi az iskolapadból, szelfi este az ágyból, vagy akár a fürdőkádban ülve. Jól betanult pózban, makulátlan sminkben – csak gyűljön össze a megfelelő lájkmennyiség. Ismerős? Ők a szelfi- vagy éngenerációnak hívott korosztály, akik végletekig vágynak az elismerésre, és akiket ezzel párhuzamosan, vagy éppen ebből fakadóan, minden idők legindividualistább és leginkább önmagával elfoglalt nemzedékének tartanak. A cikkért kattints ide!

A digitális babák

Akik 2010 után születtek, ők az úgynevezett „alfa generációhoz” tartoznak. Róluk egyelőre keveset tudunk, annyi azonban bizonyos, hogy ők azok a gyerekek, akikről

gyakran már azelőtt többtucatnyi kép jelenik meg a közösségi médiában, hogy ők mindennek tudatában lennének.

Hogy mindez hogyan hat vissza később a fejlődésükre, az majd csak idővel derül ki.

Baby boomer főnök, Y generációs beosztott – mi a megoldás?

Az alapvető generációs különbségek a mindennapokban számos konfliktusos helyzetet idézhetnek elő a különböző generációk között. Gyakori eset lehet például, amikor egy baby boomer főnöknek Y generációhoz tartozó beosztottja lesz, és míg

az alacsonyabb technológiai tudású felettes elvárná, hogy a fiatalabb tisztelje a tekintélyét, addig a fiatalt mindez hidegen hagyja, és minden kertelés nélkül elmondja, ha valamivel nem ért egyet.

Ugyanez figyelhető meg akkor is, amikor a 20 éve tanító pedagógus a régi, szerinte jól bevált módszerekkel próbálja rávenni a Z generáció tagjait arra, hogy rá koncentráljanak – a legtöbb esetben sajnos sikertelenül. A technológiai fejlődés azonban nem áll le, éppen ezért nem csupán az idősebb, hanem a fiatalabb korosztály tagjainak is érdemes tisztában lenniük az alapvető különbségekkel, rugalmasnak, nyitottnak és empatikusnak lenni ahhoz, hogy megérthessük egymást.

A Pszichológus Pasi

Tóth Dániel vagyok, pszichológus. Az önismereti munka számomra életforma. Hiszem, hogy önmagunk jobb megismerésén keresztül a világot is jobban megérthetjük, beleértve problémáinkat is, arról nem is beszélve, hogy valódi önbizalmunk, önbecsülésünk is csak ezt követően alakulhat ki. Minél jobban ismerjük hát önmagunkat, annál szabadabbá, elégedettebbé és egészségesebbé válhatunk. A mai kor emberének a felgyorsult tempó mellett az önismeret még fontosabb, mint valaha, hiszen az újszerű jelenségek – például az internet, közösségi oldalak és videojátékok – számos új kihívást és lehetőséget hordoznak. A rohanó világban igyekszem gyors segítséget nyújtani, elgondolkodtatni, egyszersmind támpontokat és irányelveket adni.
nextgenpsyche.eu
www.facebook.com/apszichologuspasi