ByeAlex meglepő őszinteséggel vallott múltjáról: nem félt a pofonoktól, volt, hogy ő adta őket

Forrás: RTL Klub -
múlt vallomás ByeAlex
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
ByeAlex a zárkózottabb művészek között tartható számon hazánkban, ám a karantén belőle is kitárulkozást váltott ki.

Hosszú posztban, meglepő őszinteséggel vallott múltjáról ByeAlex, aki elárulta, hogy bizony sokszor keveredett verekedésbe.

"Mindig rosszul viseltem, ha nem történik semmi. Egész életemben törtető, céltudatos fickó voltam. Édesapám szorgos, kőműves ember volt, sokat dolgozott értünk. A szüleim becsületre és kitartásra neveltek. Elhatároztam, hogy az leszek, aki ma vagyok. Mindig is kilógtam a sorból. Egy idő után saját sort kezdtem felállítani magamnak; de ebben a sorban az emberek két oldalamon mellettem, és nem mögöttem állnak. Tisztelem a barátaim, becsülöm a közönségünk, szeretem az országot, ahová születtem.


Ez a helyzet ami ma van bizonytalannak tűnik mindenki számára. Tegnap, amikor bámultam lefelé az ablakban ülve, eszembe jutott, hogy

éltem olyan helyen is, ahol nem tudtam aludni éjszaka mert a csövesek a lakásom ajtaja előtt horkoltak a lépcsőházban.

Volt, hogy focihuligánok akartak szétverni minket esténként, mikor egyetemista korunkban zenélni jártunk lepukkant gyártelepi helyekre, és jöttünk haza a villamoson. Tolvajok kergettek csapatokba verődve az Avas tetejétől az aljáig... futottunk, pedig sosem voltunk gyávák.

Volt, hogy bele álltam a pofonba, volt hogy én adtam vissza azt. Sosem féltem. Mindig tudtam, hogy küzdeni kell.


Van, hogy rossz kedvem van a helyzet miatt, van hogy nem is jut eszembe. Van, hogy azt kérdezem magamtól, ha nekem ez bizonytalan éppen, mi van azokkal, akik kis fizetésekből a családjaikról gondoskodnak? Aztán, azt is gondolom, hogy ez egy picike része csupán az emberi élet históriájának, és nem is annyira tragikus, hiszen még nem is túl régen borzalmas történelmi idők jártak, ahol az emberek gyűlölettel a szívükben egymás életére törtek. Most meg, az a dolgunk, hogy legyünk tekintettel egymásra. Türelemre és fegyelemre int az élet. Sosem voltam se türelmes, se fegyelmezett. De sokszor kellett annak lennem. Megint eszembe jutott, hogy fillérekből életem még 10 éve is.
Most nincs zene. Az életem nekem is drasztikusan változott. De én ennyi pozitív üzenetet még akkor sem kapok, mikor minden normál. Azt látom, hogy sok ember szeret minket és mi is szeretjük őket. Hiányoznak a bulik, a közönség. És tudjátok mitől "félek" de örömmel tölt el mégis a gondolat? Hogy az első közös bulin akkorát partizom, hogy tényleg az lesz az utolsó!"

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.