Elég egy mosoly? De kinek van kedve folyton pasikra bazsalyogni?

A terv a következő: szervezzünk be egy húsz év körüli nőt (164 cm, 54 kg, átlagos külső), aki hajlandó az ügy érdekében néhány szabad óráját feláldozni. Kerítsünk egy viszonylag népszerű kávézót, lehetőleg olyat, ahol jó időben kint lehet ücsörögni. Mondjuk el a lánynak, hogy amint belép a helyre, pásztázza végig a terepet, és vegye fel a szemkontaktust egy egyedül lévő férfival. Magyarázzuk el neki, hogy az egyik esetben az lesz a feladata, hogy két másodpercig mosolyogjon rá, majd hirtelen nézzen másfelé, míg a másik esetben mosoly nélkül szemezzen a gyanútlan úrral két másodpercig, majd kapja el a fejét.

Ha ezzel megvan, kérjük meg, hogy üljön egy szimpatikus asztalhoz, rendeljen egy italt, vegyen elő egy magazint, és kezdjen olvasgatni (ha túlságosan izgatott, megbocsátjuk, ha nem, de legalább tegyen úgy, mintha). Eközben mi egy közeli padról figyeljük az eseményeket (nem, most nem kell távcső), és lejegyezzük, hogy tíz perc leforgása alatt kiszemeltünk megkörnyékezi-e a nőt, illetve azt is felírjuk, egyáltalán rápillant-e ez idő alatt (mindegy, hogy értetlenül vagy elragadtatva).

Hogy ezt észrevegyük, nekünk is ajánlott félpercenként felé sandítani, nehogy elmulasszuk a szemezési kísérletet. Tíz perc után befejezhetjük a szemtornát, segítőnk is mehet a dolgára (a következő bevetésig, hiszen legalább ötven-ötven férfival kell eljátszanunk ugyanezt).

Ha mindent jól csináltunk, vélhetően hasonló eredményt kapunk, mint Guéguen 2008-ban. A francia kísérletben ötven férfiből tizenegyen vették a bátorságot, hogy a korábban rájuk mosolygó nőhöz lépjenek, míg abban az esetben, ha csak összeakadt a tekintetük, de a mosoly elmaradt, mindössze két pasi érezte úgy, hogy zölden villog a lámpa. A különbség az óvatosabb duhajoknál (akik milliméternyit sem mentek közelebb) is tetten érhető: akikre a nő rámosolygott, tíz perc alatt átlagosan hétszer pillantottak felé, míg a másik esetben csak kétszer. Igen, jól gondoljuk: