Mi történt A Gyűrűk Ura előtt Középföldén?

Középföldére utazni jó, pont. A fantasy műfaja eleve nagy mértékben arra épül, ami A Gyűrűk Ura óriási sikerének titka is volt (persze a lenyűgöző látványon és a nem akármilyen sztorin kívül): hogy borzongató érzés elutazni a moziban ülve egy másik, ismeretlen világba, megismerkedni vele, elmerülni benne, sőt részesévé válni mindenféle izgalmas kalandoknak. Ezt az élményt pedig A hobbit is képes átnyújtani a nézőjének, és emiatt a sikere szinte garantált - még akkor is, ha jó néhány dologban csupán A Gyűrűk Ura eggyel gyengébb kiadásának tűnik.

A hobbit című regényt, vagy inkább regényes mesét J. R. R. Tolkien még jóval A Gyűrűk Ura előtt írta, és a benne foglalt események is hatvan évvel a nagy regénytrilógia története előtt játszódnak. Ekkoriban még Zsákos Bilbó egy ifjú hobbit volt, akit a hasán kívül nem sok minden érdekelt, ám egy bizonyos Gandalf nevű mágus (akinek már ekkoriban is kedvencei voltak a hobbitok) alaposan felforgatta az életét. Belerángatta őt egy küldetésbe, sőt kalandba, melyre harcias törpök csapata indult el, hogy visszafoglalják ősi birodalmukat egy pusztító sárkánytól. Ehhez pedig szükségük volt egy lopakodni tudó betörőre, és Bilbó hiába bizonygatta, hogy nem az, ha egyszer Gandalf őt ajánlotta. Később pedig egy bizonyos láthatatlanná tevő gyűrű tényleg igazán alkalmassá tette a szerepre...

Hogy meddig jutnak el a törpök, és sikerül-e legyőzni a sárkányt, az persze nem ebből a filmből derül ki, hanem majd a folytatásaiból. Merthogy A Gyűrűk Urát filmre vivő Peter Jackson ezt a Tolkien-regényt is három mozifilmben tervezi abszolválni, ahogyan a másikkal is tette - a bibi csupán az, hogy míg A Gyűrűk Ura könyvben is három méretes kötetből áll, addig A hobbit csupán egyetlenből, és az se túl vaskos. Erre szokták azt mondani, hogy 'van az a pénz...', és minden bizonnyal ilyen megfontolások állnak leginkább a három filmre nyújtás hátterében - noha Peter Jackson megígérte, hogy nem csak A hobbit könyvváltozatának a cselekményét, hanem Tolkien egyéb írásait, sőt A Gyűrűk Ura függelékeiből is számos eseményt beleépít az új trilógiába, mely így a végén össze fog kapcsolódni a cselekmény idejét tekintve is A Gyűrűk Urával.

Azt nem mondhatnánk, hogy A hobbit első része eseménytelenre sikeredett, így eddig sikerült ezt a vállalást betartani: ameddig eljutnak az első film végére, az valóban egyfilmnyi sztori. Azt viszont nem értjük, hogy miért kell ennek az egy filmnek ilyen baromi hosszúnak lennie... A hobbit - Váratlan utazás olyan, mintha már eleve a bővített kiadását néznénk a DVD-ről, amiben benne vannak a kihagyott jelenetek is. Csomó üresjárat és túl hosszúra vett történetszakasz jellemzi, főleg a film elején. A második felében aztán jobban beindulnak az események: látványos harcok, üldözések és tájak, itt már nincs okunk panaszra - ezen a téren.

És hogy miért is olyan A hobbit, mint egy 'Gyűrűk Ura light'? Az azonosságokról már volt szó, a különbségek pedig nem ordítóak, épp csak egy fokozattal halványabb minden. Ott Középfölde sorsa a tét, itt egy kincsvadászat. Ott egy színes csapat indul el mindenféle érdekes figurákkal, itt egy törpbrigád, akiket egymástól is nehéz megkülönböztetni. Ott alaposan motiváltak a cselekmény fordulatai egy nagyobb összefüggés rendszerében, itt pedig csak mennek és mennek, majd egyszercsak (a legtöbb esetben) véletlenszerű veszélyek jönnek szembe. Néhány jelenetnél pedig úgy érezhetjük, hogy Peter Jackson inkább rutinból vezényelte le ezt a vállalkozást (eredetileg nem is ő rendezte volna, de a kiugró Guillermo Del Toro helyett végül elvállalta): csomó esetben ugyanazokhoz a vizuális sablonokhoz nyúl, amelyeket már elhasznált A Gyűrűk Urában, az éneklős részeknél pedig mintha Walt Disney-musicaleket látnánk.

De, mindezeken túl és mindezek felett, emlékezzünk vissza az első mondatra: Középföldére utazni jó, pont.