Pesti mesék - A pezsgőjéről volt híres Buda egykori városrésze, Promontor

Camponának hívták azt a katonai tábort, amit a mai Budafok környékén az ókori rómaiak létesítettek, nem véletlenül hívják így most az errefelé elhelyezkedő bevásárlóközpontot. A honfoglalás idején Töhötöm vezér és törzse telepedett le erre, Töhötömöt pedig más néven úgy is ismerjük, mint Tétény, máris megvan tehát a Budafokkal határos városrész nevének eredete is. A középkorban is Nagytéténynek hívták az itt található három falu közül az egyiket, a másik kettő a Csút és a Kána nevekre hallgatott. A török hódoltság idején ezek a falvak mind elnéptelenedtek-eltűntek, ahogyan szinte az összes többi település is Buda és Pest városának környékén.

Savoyai Jenő és a Promontorium hegyfok

Így amikor Buda visszafoglalása után nem sokkal, 1698-ban a harci diadalban is fontos szerepet játszó Savoyai Jenő gróf megvásárolta a környéket (Csepel szigetével együtt), az újdonsült birtoka egy néptelen, de kiváló adottságokkal rendelkező területnek számított. A földesúr 1717-re egy kastélyt húzott fel itt, ez lett a leendő település középpontja, amit elkezdtek körbevenni a német nemzetiségű telepesek házai. Ezek a német betelepülők javarészt szőlőműveléssel foglalkoztak, és a szőlővel borított itteni domborzatról kapta a birtok is a latin nevét: a Promontorium hegyfokot jelent.

A telepesek házaiból 1739-ben alakult meg hivatalosan is Promontor zsellérközség, melynek emlékét a Budafokon végighúzódó Promontor utca neve őrzi. A németek mellett még szerbek, a szőlőművesek mellett pedig kőfejtők alkották az itteni lakosság nagy részét, és a házak is a hegyből kibányászott kövekből, sokszor a lejtőnek támaszkodva épültek meg, miközben a felszín alatt szépen gyarapodott a pincék száma. 1886-ban Promontor már nagyközségnek számított, és ekkor magyarosították a nevét Budafokra. A név eredetét nem nehéz kitalálni (Buda+hegyfok), és már a korábbi évtizedekben is ezen a magyar néven emlegették a települést, a 19. századi újságokban például Budafok-Promontor néven futott a hivatalos névváltás előtt is.

A filoxéra és az újratervezés

Budafok fejlődésének a közlekedési vonalak kiépülése adott hatalmas lökést, amik összekötötték a települést a fővárossal. 1861-től vasút, 1899-től HÉV is járt már erre, ami a korszakban beinduló iparosodást is elhozta Budafokra. Erre már csak azért is nagy szükség volt, mert a 19. század végi nevezetes filoxérajárvány szinte teljesen kipusztította errefelé is a szőlőültetvényeket, így a helybelieknek új tevékenység után kellett nézniük. Az idetelepülő üzemek így munkaerőre találtak, és kiválóan tudták hasznosítani a Budafok alatt kiépült, mintegy 100 km hosszú pincerendszert is. De bizonyára az sem véletlen, hogy a szőlőműves múlttal rendelkező településre elsősorban olyan ágazatok találtak otthonra, amelyek kapcsolódtak az alkoholhoz, így Budafok lett a híres Törley-pezsgőgyár otthona, és a Monarchia egyik legnagyobb borkereskedelmi központja is.

Kisváros a nagyvárosban

Mindehhez képest meglepően későn, csak 1926-ban lett város Budafokból, és ezt a státuszát sem tudta túl sokáig élvezni. Hiszen 1950-ben létrejött Nagy-Budapest, és Budafokot a többi környező településsel együtt a fővároshoz csatolták. Így az új XXII. kerület része lett Nagytététénnyel és Budatéténnyel együtt, de el is vettek belőle: korábban Budafok részének számított Kelenvölgy városrész is, ami 1950-ben a XI. kerülethez került, és odatartozik azóta is. Budafok kisvárosias, bensőséges hangulata pedig máig megmaradt, ahogyan a pincéi és a borral foglalkozás hagyománya is: 1987-ben megkapta a kitüntető „Szőlő és Bor Városa" nemzetközi minősítést.