Meghatározó nők a magyar történelemben - Erő, intelligencia és inspiráció

A történelem könyvek elsősorban a férfiak legendás tetteit, társadalomban meghatározó szerepvállalásait taglalják. Magyarország történelme azonban tele van olyan bátor és inspiráló női alakokkal, akik hősies tetteikkel és kiemelkedő teljesítményükkel meghatározták a nemzet sorsát és kultúráját. Dacolva az egyenlőtlenségekkel, társadalmi elvárásokkal korszakalkotó tetteket vittek véghez, kivívva a férfiak, az ország és sok esetben a világ kitüntető figyelmét is. Ebben a cikkben bemutatjuk Magyarország történelmének 4 ikonikus női alakját, akiknek kitartása, bátorsága és elkötelezettsége példát mutathat mindannyiunk számára.

Hugonnai Vilma – első magyar diplomás orvosnő

"Az én kardom a tudomány, az én pajzsom a munka."

Grófi család gyerekeként 1847-ben született Hugonnai Vilma, akit az első magyar orvosnőként tartanak számon.
Mivel abba a korba született, amikor a nőknek nem volt joguk és legtöbb esetben lehetőségük sem dönteni saját életük felett, Vilma egész ételében harcolt azért, hogy álmait megvalósíthassa.

Egy pesti lánynevelde diákjaként kezdte meg tanulmányait, ahol a tökéletes feleség és anya szerepére oktatták őt. 18 éves korában gróf édesapja hozzáadta egy igen szabados életet élő nemeshez, Szilassy Györgyhöz, akivel három közös gyerekük született. Vilma élete tragédiájaként élte meg, hogy három gyereke közül mindössze egy fia élte meg az iskolás kort. 

Autodidakta módon sajátította el a betegápolást, fáradhatatlanul segített az embereken, megtanulta  a gyógyászat alapjait és közben eltökélte, hogy orvosnőnek fog tanulni. Olyan erősen élt benne a vágy, hogy egyetlen fiát nevelőnőre bízta és férje és apja beleegyezésével, ám anyagi támogatás nélkül Svájcba költözött. Zürichben volt az egyetlen olyan egyetem ugyanis, amely lehetővé tette, hogy nők is látogassák az előadásokat, majd diplomázhassanak.

Hugonnai Vilma eladta családi ékszereit, hogy abból fedezze a tanulmányai alatt felmerülő költségeit. Szerény körülmények között élt, ám az álma felé vezető első lépcsőfokot 1987-ben teljesítette: diplomát szerzett. Bár sokan marasztalták őt, hogy Svájcban kezdjen el praktizálni, őt szíve mégis inkább Magyarországra húzta.

 – vallotta meg életrajzi írásaiban hazánk első orvosnője.

Bár a magyar orvosi bizottság engedélyezte volna, hogy Hugonnai Svájcban szerzett diplomáját itthon is honosítsák, Trefort Ágoston kultúrminiszter azonban megvétózta azt, mondván, hogy a nők felforgatnák a világot, ha egyenjogúságot kapnának a férfiak világában. Azt javasolták neki, végezze el a bábaképzést és így honorárium nélkül elkezdhet praktizálni. Az elszánt asszony így is tett, 1880-ban leérettségizett és bábaként segített a betegeken. 5 évvel később azonban megtörtént a csoda: 1885-ben a törvény engedélyezte, hogy nők is látogathassanak egyetemi előadásokat és a külföldi diplomák honosítására is rábólintott. 1897-ben Hugonnai Vilma itthon is leszigorlatozott, majd első magyar orvosnőként végre elkezdhette praktizálását.

Hugonnai Vilma nem csak a betegeken akart egész életében segíteni, hanem harcolt a női egyenjogúságért. Megírta A nők munkaköre című értekezését a munka és családi élet egyensúlyáról, valamint a lánygyermekek iskoláztatásának kérdéséről. Hirdette az egészséges élet, a mindennapi higiénia fontosságát, egészségügyi kérdésekre válaszolt.

Steinschneider Lilly – első magyar női pilóta

1891-ben egy dúsgazdag paplangyáros család második gyermekeként látta meg a napvilágot Lilly, akit hivatalosan Ilka néven anyakönyveztek. Bár életének első 18 évéről szinte semmit sem tudni, annyi azonban bizonyos, hogy 1910-ben egy Rákosmezőn megrendezett repülős verseny örökre megváltoztatta az életét.

 A fiatal nő tele tettvággyal és ambícióval indult neki álmai megvalósításának, ám a vizsgák után nem kapott teret a gyakorlásra. Hosszú ideig nézte a partvonalról, ahogy férfi társai felemelkednek a levegőbe, míg egyszer valaki megszánta őt, magával vitte repülni, majd két év múlva Lilly már híres utasokat szállított pilótanőként.

Lillyről Bécsújhelyen utcát is neveztek el, korabeli újságcikkekben pedig folyamatosan emlegették nevét, sztárként kezelte a köztudat. A fiatal pilótanőről azonban durva pletykák is keringet, miszerint nem is igazi pilóta- Lilly emiatt alig várta, hogy egy légi bemutatón mindenki számára bizonyítson. Bár az első ilyen eseményét lekéste egy vonat fiaskó miatt, nyilvános felszállásra nem sokkal később, Nagyváradon került sor. 15 ezer ember üdvözölte a pici, fiatal lányt, aki megvalósította azt, amit addig egyetlen nő sem: pilóta lett.

Lilly csodával határos módon túlélt két repülőgépes balesetet is, melyben a járművek összeroncsolódtak. Több versenyt nyert, mindenki imádta őt és fényes karriert jósoltak neki a levegőben. Karrierjének azonban az első világháború vetett véget, ugyanis saját gépével szeretett volna részt venni benne, amit édesapja nem engedett meg. Így Lilly ápolóként teljesített szolgálatot a fronton. A szerelem is itt talált rá egy japán-orosz gróf személyében, aki miatt családjának és a repülésnek is hátat fordított. Hosszú évek után egy gyerekük született, majd 1947-ben elváltak. A közös gyerekük az édesapjánál maradt, ezek után Steinschneider Lillyről szinte semmit sem lehet tudni. Egyes források szerint 1975-ben Genfben vagy 1977-ben Nizzában halt meg.

Steinchneider Lili története továbbra is inspirálja a repülés szerelmeseit és minden olyan embert, aki hajlandó kitörni a megszokott szerepekből, és új magasságokat elérni. Az ő neve örökre beíródott a magyar repüléstörténelembe, és emléke mindig tovább él majd a repülés szerelmeseiben.

Brunszvik Teréz – az első magyar óvodák megalapítója

"Gyermekekkel foglalkozni minden bizonnyal a leghálásabb munka, ami a földünkön osztályrészünkről jutott, de saját tökéletességünket is ez mozdítja előre."

Brunszvik Teréz 1775-ben nemesi család lányaként született Pozsonyban. Nevét keresztanyja, Mária Terézia után kapta. Társadalmi helyzete miatt a legmagasabb szintű oktatást kapta egész gyerekkorában.  12 évesen egy előkelő bécsi nevelőintézetbe küldték. Kiválóan szavalt, énekelt, rajzolt, festett, érdeklődött a különféle iskolák iránt, érdekelte a nők taníttatásának kérdése is.

Ifjú korában inspirálták édesapja törekvései, miszerint szorgalmazni kell a nők nevelését és az ehhez megfelelő iskolák kialakítását. Teréz számára fontos volt az oktatás, minden erejével kisdedóvó intézményt akart létrehozni, ám eleinte falakba ütközött. 

Az Angyalkert néven ismertté vált óvoda 2 és 7 év közti gyerekek nevelését vállalta. Itt nem csak vigyáztak a gyerekekre, de játszottak velük és oktatták is őket. Az általa alapított óvoda szabad és játékos környezetet biztosított a gyerekeknek, ahol a nevelés és oktatás szorosan kapcsolódott a játékhoz és a gyermeki kreativitáshoz. Ezután egyesületet alapított az óvodák elterjesztésére, és további tizenegy óvodát indított útjára. Brunszvik Teréz haláláig közel száz intézményt hozott létre.

Egyes korabeli hírek szerint szoros barátságot ápolt Beethowennel, aki zenei gyakorlásaiban segítette őt. A híres zeneszerző halála után felröppentek a pletykák, miszerint Beethowen számára Terézia volt az a bizonyos halhatatlan kedves, akihez szerelmes leveleit intézte.  Teréz sokat írt a gyermeknevelésről és a pszichológiáról. Legismertebb műve a "Tudományos gyermeknevelés" című könyv, amelyben saját tapasztalatait és megfigyeléseit osztja meg. Elkötelezett társadalmi aktivista volt és részt vett jótékonysági kezdeményezésekben. Az egészségügy és a szociális segítségnyújtás terén is aktívan tevékenykedett.

Brunszvik Teréz 1861. július 10-én hunyt el. Öröksége a mai napig él, hiszen óvodai elvei és pedagógiai gondolatai inspirációt nyújtanak a gyermeknevelés területén. Az általa létrehozott óvoda és az általa vallott pedagógiai elvek hozzájárultak a kisgyermekkori nevelés modernizálásához Magyarországon.

Torma Zsófia - a világ első női régésze

Torma Zsófia az első magyar női régész volt, aki hazánkban és talán világszerte is kiemelkedő karriert futott be. Csicsókeresztúron született egy nemesi családban, ahol apja és testvére is régészeti területén tevékenykedtek. Zsófiát már kisgyermekként lenyűgözte ez a világ és a misztikum, ami körülvette, és élete végéig ő is ezen a területen dolgozott.

Zsófia soha nem ment férjhez, bár több kérője is akadt, életét minden szempontból a tudományos régészeti kutatásnak szentelte. A többi között a Hunyad vármegyei Tordos és Nándorválya környékén régészkedett, feltárásai során felfedezte a sumér jelek európai lelőhelyeit, köztük a tordosi őstelepet.  Feltárta az ősi székely-magyar rovásírás jegyeit melyek feltételezése szerint azt bizonyítják, hogy a magyarok sokkal korábban, már a Kárpát-medencében élhettek. Ezzel az állításával alaposan felkavarta az álló vizet, többben tettlegességig is elmentek, hogy kérdőre vonják a régésznőt.

Élete során jótékonysági tevékenysége mellett folyamatosan képezte magát, tanulmányi utakon vett részt és neves szaktekintélyekkel értekezett régészeti témakörökben. Torma Zsófia 1899-ben, 67 éves korában halt meg.

Bár az elméletei a későbbi kutatások által nem bizonyultak helyesnek, Torma Zsófia életműve és hozzáállása mégis inspiráló. Az ő kitartása és hűsége a tudományhoz, méltán kiemeli őt azok közül, akik az archeológia területén első lépéseiket tették Magyarországon.