A költészet napja: Íme a 10 legszebb idézet József Attilától

József Attila huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az élet kegyetlen volt vele, hisz félárva gyermekként sosem találta a helyét, és örökösen szeretet után áhítozott, amit sem gyermekkorában, sem felnőttkorában nem kapott meg. Egész élete tele volt lemondással, felnőttként pedig szembesült a meg nem értéssel. Viszont ebből az életútból gyönyörű versek születtek, amelyek egy életre szóló tanítással szolgálhatnak, ha figyelmesen, elmélyülve olvassuk őket.

Íme a 10 legszebb idézet József Attilától:

"A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek."

(József Attila: Az én ajándékom)

"Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok."

(József Attila: Ha nem szorítsz...) 

"Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz."

(József Attila: József Attila)

"Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak maradjunk
és a nők a nők - szabadok, kedvesek
s mind emberek, mert ez egyre kevesebb..."

(József Attila: Thomas Mann üdvözlése)

"Fölszív a vágy, mint patakot a hőség.
Mind mélyebbről bugyog e szerelem.
El nem apadnék, nehogy keserű könnyed
gyűljön tengerré szilaj öleden."

(József Attila: Szaggatlak, mint a fergeteg)

"Mert kétféle bűn van. Az egyik fajta bűn csak azért bűn, mert büntetés jár érte az uralkodó földi hatalmak különös gondoskodása folytán. (...) A másik fajta az a bűn, melyet akaratlanul elkövet az ember, és akkor is megbán elkövetője, ha nem büntetik érte. Ez az eredendő bűn. Bűn az ellen, akit szeretünk."

(József Attila: szerkesztői üzenet)

"Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom,
Gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt,
A vágy-sakálsereg az égre fölüvölt
S bús esten meztelen bőrig megázom."

(József Attila: Spleen)

"A Nap lement. És én még várok, várok.
Terád várok. Nem jössz? És sírdogálok:
Szívemre a bánat halk csöppekben csurog."

(József Attila: Kukoricaföld)

"Ha víz volnék, hát volnék pocsolya.
Ha tűz volnék, hát volnék hamuja."

(József Attila: Szeretnének)

"Ó, úgy szeretnék eggyé lenni véled!
Hogy folyna eggyé vérem és a véred,
Mint szélvész ültén két fáradt folyam."

(József Attila - Eggyéölelődés vágya)