Tüntetéstől majálisig: a munka ünnepének véráztatta története

Hogyha a munka ünnepe szót meghalljuk, nem gondolunk többre, mint egy kellemes munkaszüneti napra. Pedig május 1-jén eredetileg azokról a bátor munkásokról emlékezünk meg, akiknek köszönhetően nekünk ma nem kell 16 órákat robotolni. Vajon hol kezdődött mindez?

A munka ünnepe gyökerei az ipari forradalomig vezetnek

Mint oly sok mozgalom, a munka ünnepének története is az ipari forradalom idején vette fel fonalát.  Az iparosítás következtében a társadalom is jelentős átalakuláson ment át, csakhogy a korai időkben semmi nem szabályozta az újonnan létrejött társadalmi osztály, a munkások jogait.

A munka ünnepe, ha úgy tetszik „ősatyjának” az utópista-szocialista brit gyáros, Robert Owen tekinthető, aki 1817-ben megfogalmazta és közzétette, hogy a munkaidő 8 óra legyen a korban szokásos 10-16 óra helyett. Kifejezetten progresszívnek számított a korszakban, hogy nem alkalmazott 10 év alatti gyereket és kényszerleállás esetén is kifizette a munkásokat.

A munkásmozgalmak csakhamar tüntetések és sztrájkok sorozatát indították érdekeik érvényesítése érdekében, de hivatalos szabályozás híján nem voltak sikeresek a megmozdulások. Aki részt vett a megmozdulásokon bebörtönözték, elbocsátották, új helyen pedig sehol nem kaptak munkát.

Tüntetések és a munkásmozgalmak első komolyabb győzelmei

Az első komolyabb gőzelemre egészen 1847-ig kellett várni, amikor Nagy Britanniában és gyarmatain a nők munkaidejét napi 10 órában maximalizálták. Noha nagy előrelépésnek tűnt, csak 1856. április 21-én egy melbourne-i tüntetés kellett ahhoz, hogy valóban megvalósuljon a rövidebb munkaidő.

Az I. Internacionálé a 8 órás munkaidő bevezetését komoly sikerként könyvelte el, a retorziók nélküli győzelem pedig újabb löketet adott a munkásmozgalmak.

Miért május 1. a munka ünnepe?

A kivívott jogok tovább fűtötték a munkások jogaiért folytatott küzdelmet, izzó vaskohóként forrongtak a szakszervezetek és senki sem sejtette, hogy végül Chicagóban gyullad be a gyújtózsinór.

A negyedik napon a Haymarket Square-en tartottak gyűlést az anarchisták, akiknek egyike gránátot hajított a rendőrök közé. A rendfenntartó erők válaszul azonnal tüzet nyitottak, ami 11 halálos áldozattal járt, később pedig nyolc sztrájkolót állítottak elő, akik közül négyet halálra ítéltek.

Az események óriási felháborodást váltottak ki és a következő években számos ellentüntetést szerveztek. Az 1889-es II. párizsi internacionálé felvonulásra szólított fel a bátor munkások emlékére, Magyarországon is 1890-ben tartották az első munka ünnepét. Végül 1891-ben vált hivatalos nemzetközi ünneppé május 1., ami alól egyedül az Egyesült Államok, illetve Kanada kivétel, ahol szeptember első hétfője a munka ünnepe.

Munka ünnepe az ideológiák fogságában

Természetesen a 20. század nagy ideológusai, elsősorban a keleti blokk országai is felkarolták május 1-jét, mely szinte mindegyik országban munkaszüneti nap volt, persze kivételek is akadtak. Látványos felvonulásokat tartottak, de a majálisok is megjelentek, amik rendszerint vidám szabadtéri mulatságok voltak.

A ’90-es években május 1. aztán szépen lassan a munkavállalók szolidaritási napjává finomodott, azonban a szakszervezetek a mai napig tartanak ilyenkor megmozdulásokat, fenntartva a munka ünnepe eredeti jelentését.