Az út, mely elvezetett az egyik legszerethetőbb ünnepünkhoz, az anyák napjához

A görög mitológia szerint a világot az ég titánja, Uranosz és a Föld titanisza, Gaia nemzették. Gaia lánya volt Rheia, aki pedig Kronosszal, az idő titánjával teremtette a jól ismert isteneket: Zeuszt és testvéreit. Rheia, mint az istenek anyja, különösen nagy tiszteletnek örvendett a görögök körében. Ünnepét a tavaszi napéjegyenlőség környékén, azaz március közepe táján ülték, és ez egyben minden halandó édesanya fesztiválja is volt. Később a rómaiak is átvették a szokást, ők március idusán, azaz 15-én ünnepelték Rheia titanisz római megfelelőjét, Cybelét, és vele együtt saját anyjukat is.

Az ősanya-hagyomány kultúránk legősibb rétegeiben gyökeredzik: nem létezett olyan nép, melynek ne lett volna anyai jellemzőkkel felruházott mitológiai alakja. Eleink, a nomadizáló magyarok sem voltak ez alól kivételek: épp csak az ősi termékenységi anyaistennőnk a kereszténység felvétele után beleolvadt Szűz Mária alakjába. Szűz Mária egyébként abban is hasonlít az istananyára, hogy ő maga is istenszülő (Theotokosz), akár csak Rheia.

Nem véletlen, hogy Magyarországon az 1928-as - nemzetközi példákat követő - miniszteri rendelet, mely arra utasította az iskolákat, hogy tartsanak anyák napi ünnepségeket, éppen május első vasárnapját, azaz a Szűzanya ünnepét jelölte meg dátumként.

Az amerikai polgárháborút nevezik a modern hadviselés első nagy konfliktusának. Ekkor vetettek be először sorozattüzelő fegyvereket, ekkor jelentek meg a lövészárkok, és ekkor halt meg először néhány nap alatt annyi ember, mint amennyi korábban egy hónap alatt se. Ekkor sírtak a leghangosabban az anyák halott fiaikért.

Julia Ward Howe volt az, aki először tenni próbált a háború okozta szörnyűségek ellen. Nőjogi aktivistaként segíteni akart a fiaikat gyászoló édesanyáknak, és egyúttal szerette volna kifejezni háborúellenességét is: kiadta Anyák Napi Kiáltványát, amiben egyrészt pacifista gondolatait írta le, másrészt az anyák fontosságát hangsúlyozta. Bár országos szintű törvényt nem sikerült kivívnia, szokást azonban igen: megkezdődtek az újkor első anyák napi köszöntései, szülővárosában – Bostonban – pedig minden évben ünnepséget rendeztek a kezdeményezésére.

Szimbolikus utódjaként emlékezhetünk a szintén amerikai Anna Marie Jarvisre, aki sikerre vitte az ünnepet országos szinten is. 1907-es igényét az anyák napjára Nebraska szenátora pozitívan fogadta, olyannyira, hogy néhány évvel később már törvényjavaslatot nyújtott be a Kongresszusban az ünnep bejegyzésének érdekében.

1914-ben végül Jarvis harca célt ért: Woodrow Wilson amerikai elnök proklamációjában országos ünneppé tette az anyák napját. Az amerikai dátumot nem egy istenszülő szent anya, hanem Jarvis saját édesanyja ihlette, aki éppen május második vasárnapján távozott az élők sorából. Így leánya akarata szerint az elnök ezt a mozgódátumot jelölte ki.

Mivel azonban maga a mozgalom Amerikából indult, sokan egyszerűen csak átvették az amerikai dátumot. Ám hozzánk hasonlóan olyanok is akadnak, akik egy héttel előbb ünnepelnek, többen közülük ugyanazért az első vasárnapon, mint mi.

Termékenységi anyaistennők, az Istenszülő Szűzanya, dicsőséges mozgalmiság, néhány bátor nő és pár jeles vezető: az út, mely elvezetett az egyik legszerethetőbb ünnepünkhoz, az anyák napjához.