Tragédia előzte meg az első holdra szállást: 56 éve lépett először ember a Holdra

„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” – Neil Armstrong szállóigéje mindannyiunk agyába beleégett, és a holdra szállás valóban jelentős technológiai ugrást és presztízst jelentett.
Amikor 1957-ben a szovjetek fellőtték a Szputnyik-1 műholdat a világűrbe, két évtizedes vetélkedés kezdődött a két szuperhatalom, a Szovjetúnió és az Egyesült Államok között. Az űrverseny néven emlegetett csatában jó ideig a szovjetek álltak nyerésre: elsőként ők küldtek ember alkotta tárgyat, élőlényt, embert az űrbe, de az első űrállomás is hozzájuk kötődik. A végső cél azonban a holdra szállás volt, amit egyelőre egyik fél sem tudott elérni. Az oroszok rakétáinak szállítóereje meghaladta az amerikaiakét, amely technológiai hátrányt sürgősen orvosolni kellett a NASA tudósainak. Emiatt 1961-ben kezdetét vette az Apollo-progra, amelynek egy célja volt: embert küldeni a Holdra. Eredetileg tudósokat küldtek volna, de mivel szorított az idő, inkább tapasztalt vadászpilótákat képeztek át űrhajóssá. Így lett Neil Armstrong, Michael Collins és Buzz Aldrin az Apollo-11 legénysége. A szoros, 9 éves határidő miatt egyébként olykor el is tért a NASA megszokott protokolljától.
Mielőtt Buzz Aldrin otthagyhatta volna lábnyomát a Hold felszínén, számos technológiai akadályt kellett áthidalni. Többek között a Föld gravitációs mezőjének átlépéséhez szükséges rakéták, kilövőállomások megépítése volt sürgető, de a repülés pályáját is ki kellett számolni. A leszállási hely kritériumai közé tartozott, hogy nem lehetnek ott kráterek és legyen teljesen sík.
Az Apollo-1 tragédiája
Az amerikai Apollo-program első, emberes küldetésének tervezett startja előtt, 1967. január 27-én a kapszulában tűz ütött ki a földi tesztek során, és a legénység, Gus Grissom, Ed White és Roger Chaffee életét vesztette. Ez a tragédia alapvetően megváltoztatta az Apollo-program menetét és az űrhajó tervezését, sokkal nagyobb hangsúlyt helyezve a biztonságra.
Ezt követően összesen négy kísérleti űrrepülést vittek véghez az Apollo-11 első holdra szállása előtt. Hosszú évek munkája végül 1969 júliusában érett be, amikor megtörtént a kilövés és 20-án landolt az űrhajó a Hold világos oldalán, amellyel az amerikaiak nyerték meg az űrversenyt. A landolás nem volt zökkenőmentes, mert az elektronika kétszer is meghibásodott, leszállás után pedig 20 másodpercre elegendő üzemanyag maradt a holdkompban. Neil Armstrong, illetve Buzz Aldrin tette meg a holdsétát, miközben Michael Collins az anyaűrhajón várakozott. Az űrhajósok az amerikai zászló kitűzésén túl emléktárgyakat hagytak a felszínen, emellett képek, valamint kőzetminták gyűjtése is a feladataik közé tartozott. Ezzel az amerikaiak nyerték az űrversenyt, számos technológiai újítást hoztak a fejlesztések, ezen felül bizonyították: a határ tényleg a csillagos ég.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.