Idegesít a Labubu-mánia? Volt már rosszabb is! Nézd, mikre kattant rá a világ az elmúlt 100 évben!

Mintha megőrült volna a világ: mostanában mindenhonnan egy fűrész fogú, ijesztően cuki kis lény, a Labubu vigyorog rád. A vitrinek sorban töltődnek meg ezekkel a plüssszörnyekkel, hogy egyszer majd sok ezer valutért keressenek gazdát. Valakinek csak simán státuszszimbólum, és a fülén is lóg már kettő, hogy lássák, ő megteheti. Már meg sem lepődsz, ha valaki nyolcvanat gyűjtött be belőlük. Ám nem most őrült meg először az emberiség. A kollektív mániáink mindig is látványosak, érthetetlenek és visszanézve egészen szórakoztatóak voltak. Lássuk, melyek voltak a legnagyobb közös pszichózisaink az elmúlt évszázadból!

1. Yo-yo – az első nagy őrület a Tik-Tok és a Labubu előtt (1920-as évek)

A yo-yo nem csak egy pörgő faizé volt, hanem a két világháború közötti önszórakoztatás kvintesszenciája. Egy egész generáció kedvenc szórakoztatása volt, hogy a „kutyasétaltatós” trükköt gyakorolta szabadidejében. Aki már tudott két trükköt, az a suliudvar királyának érezhette magát. 

2. Hula hopp – a csodakarika, amit imádtak pörgetni az emberek (1958)

Valójában „Hula Hoop” volt ennek az eredeti neve, ami a hula nevű hawaii eredetű táncból jött, de nálunk a címben is szemléltetett átírás terjedt el. Amikor Amerikában bedobták ezt a karikát a köztudatba, nem volt olyan ember, aki ne akarta volna pörgetni a csípőjén. Talán csak a csípőficamosoknak nem jutott belőle. Egymilliárd darab kelt el, amivel a Wham-O játékgyártó cég egyetlen év alatt agyon kereste magát.

3. Pet Rock – a marketing abszolút győzelme (1975)

Gary Dahl megunta, hogy mindenki macskát, kutyát, hörcsögöt akar, ezért megalkotta a Pet Rockot – egy kődarabot, amit kartondobozban, aminek lehetett szemet ragasztani. Valószínűleg a szülőknek is elege volt a pisilő-kakiló, mindent összerágó élő állatokból, mert nagyon jól fogyott a termék. A dobozban némi szalma, egy darab kő és egy pár szem volt megtalálható. Ja és egy használati utasítás is járt mellé, amiben kemelte a termék előnyeit: "nem kell levinni sétálni, nem kell etetni, hidegnek és melegnek is ellenáll".

4. Rubik-kocka – a magyar fejtörő (1980-as évek)

Tőlünk, magyaroktól indult, hogy aztán a világ kollektívan őrüljön bele abba, hogyan lehet ezt a színes kockát rendesen kirakni. A Rubik-kocka nem játék – ez egy passzív-agresszív agytréner, ami úgy néz rád vissza, mintha tudná, hogy úgysem sikerül. Bár én egyel későbbi kososztály vagyok, tisztán emlékszem rá, hogy elsőre én is csak egy tucat elunt matekóra, három ceruzahegyezés után tudtam három oldalát kirakni. Mert ha valaki hat oldalát kirakta, az onnantól hivatalosan is varázsló volt – vagy egy szemfüles „megoldom okosba” játékos, aki titokban újramatricázta a kockát. De még úgy is tiszteltük.

5. Moncsicsi – a gyanúsan boldog plüssmajom (1980–90-es évek)

Ha a Labubu ma a vitrines szekrények plüss-istentiszteletének főpapja, akkor a Moncsicsi volt az ő elődje – csak még kevesebb mimikával és még több cukormázzal leöntött cukisággal. A nyolcvanas években minden rendes gyerekszoba polcán ott ült ez a furcsán boldog, ujját szopogató plüssmajom, aki úgy nézett ki, mintha egy pszichedelikus álom és egy szovjet mesefilm szerelemgyereke lenne. És ahogy a plüss generációk újra és újra reinkarnálódnak, tulajdonképpen a Labubu sem más, mint egy újabb Moncsicsi – csak háromszoros áron.

6. Tamagotchi – a gyerekkor első digitális PTSD-je (1996)

Ez a kis pixelállatka nagy felelősséget rótt a 90-es évek gyerekeire. Etetni kellett, játszani vele, és ha pár napig megfeledkeztél róla, egyszerűen megdöglött és akkor a szüleink vehettek nekünk újat. De legalább megtanultuk egy életre: a gondoskodás kőkemény meló. 

7. Pokémonkártya – a barátságok gyilkosa (1999)

Aki azt hiszi, a pénzügyi spekuláció a Wall Streeten kezdődött, az még nem cserélt Charizardot két sima Bulbasaurra az iskola udvarán. A Pokémonkártya a gyerekek első találkozása volt a kapitalizmus sötét oldalával – kereslet, kínálat és hamis lapok. Egy ritka lapért simán odaadtad a tízóraira kapott párizsis zsömléd meg a lelki békédet. Aki akkoriban ügyesen pörgette a paklit, most valószínűleg kriptózik, vagy vezető egy magántőke-alapnál.

+1. Fidget Spinner – a bizgenytű, ami elvileg nyugtat, de mindenkinek az idegeire ment (2017)

Elvileg a szorongást csökkentette, meg javította a koncentrációt. Gyakorlatilag viszont a fél világ úgy pörgette, mint aki egy láthatatlan díjat akar nyerni a “Legidegesítőbb Zümmögés” kategóriában. Három hét alatt minden iskolába és irodába beette magát, mint egy különösen idegesítő szúnyograj. Nekem is ott porosodik a fiók alján egy példány, mint egy emlékmű annak az időszaknak, amikor kollektíven hittük: egy pörgő műanyag bigyó majd megoldja az összes belső feszültségünket, de ha nem is, akkor leglább is viccese idegesíteni vele a környezetünket.