Mai rohanó világunkban bizony nehéz elképzelni, mivel mulattatták az időt őseink. Azt hinnénk, az internet előtti világ maga volt az unalom, ám néhány szórakozási formát elnézve lehet, hogy a felmenőink tudták csak igazán bulizni. Más esetekben pedig már az is jogos kérdés, hogy miként maradt életben az emberiség. Összeszedtük az 5 legbizarrabb esetet.
Mi sem példázza jobban, hogy a régi idők világa lassú mederben csordogált, minthogy Amerikában egy ideig nem a foci, baseball vagy lóműugrás – nem viccelek, ilyen sport valaha tényleg létezett – volt a legnézettebb sportág, hanem a gyaloglás. Igen, emberek számára valóban az volt a szórakozás csúcsa, hogy arénában lépdelő embertársaikat figyeljék. Hétfőtől szombatig tartottak a mérkőzések, a tét pedig az volt, hogy adott időn belül ki tesz meg nagyobb távolságot. A versenyben nők is részt vehettek, egyikük pedig rekordot döntött azzal, hogy kevesebb, mint 24 óra alatt 160 km-t tett meg.
Egyes sportgyaloglók népes rajongótáborra tettek szert, egy ízben pedig 10 000 lelkes néző szurkolt a gyaloglóknak. A sport végül a 19. század végére kikopott a köztudatból.
Az appok és filterek előtt fej nélküli portrékkal dobták fel hangulatukat az unatkozó honpolgárok. A Viktoriánus korban egy Oscar Rejlander nevű fotósban némileg túltengett a kreativitás, amikor negatívok manipulálásával fej nélküli portrékat készítettek az emberekről. A kompozícióknak csupán az emberek fantáziája szabott határt: egyik képen valaki a hóna alá fogta a fejét, a másikon póznára tűzte, de olyan is volt, amin több fej keringett egy test körül. Ennek tudatában a cicás filter már nem is olyan elrugaszkodott.
Amikor Dr. Martin Corney feltalálta az inkubátort, a kórházak elutasították forradalmi találmányát. Az elszánt orvos azonban nem rettent meg, helyette taktikát váltott és a közvélemény erejét használta fel: a koraszülötteket inkubátorostul egy üvegfal mögé tette, majd fizetség ellenében megtekinthette őket a nagyérdemű. Nagyjából 3300 Ft-nak megfelelő összegért lehetett megtekinteni a kiállítást, az első 1897-ben nyílt Berlinben. Ennek a szokásnak nem pofitszerzés volt a célja, a csecsemőket ingyen látták el, a bevételt pedig fenntartási költségekbe forgatták. Az inkubátor végül elterjed a kórházakban.
Amikor a késő-középkorban pestis sújtotta Európát, megtalálták a tökéletes Darwin-díj pozitív gyógymódot: szándékosan megfertőzték magukat. A dolgot nem bízták a véletlenre, szabályos pestis bulikat tartottak, tánccal, mulatsággal és a fekete halállal. A jelenségnek volt egy olyan olvasata is, hogy az emberek úgy érezték, eljött a vég, kétségbeesésükben pedig hedonizmusba menekültek, hogy egy utolsó féktelen mulatsággal méltón zárják földi pályafutásukat.
Kialakult az emberekben egyfajta halálkultusz, a társadalom pedig összeroppant.
Amikor az 1900-as évek elején még nem ismerték a radioaktivitás káros hatásait, az emberek valósággal megőrültek a rádiumért, különösen fluoreszkáló tulajdonsága tetszett nekik. Ennél fogva az elit számára külön rádium-partikat tartottak, ahol a berendezést fénylő rádiummal kenték le, földöntúli hatást elérve. A hóbortos húszas években egyenesen megitták a rádiumot, de még ruhájukat is azzal vonták be, hogy aztán a villanyt leoltva ők maguk sugározzanak fényt – szó szerint. A tudományos érdeklődés okán a korszakban igen kedveltek voltak a rádiumos színházi előadások, ahol a sötét színpadon fluoreszkáló ruhákban ropták a fellépők. A rádiumpartik után a daganatos megbetegedések mágikus módon megszaporodtak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.