2025.12.05.
Több mint százéves gyereklevelek mesélnek arról, mit kértek a Mikulástól a kicsik Angliában. A Mikulás-levél már akkor is a hitről, vágyakról és apró karácsonyi csodákról szólt.
Van valami egészen megható abban, amikor több mint egy évszázad távlatából is felismerjük ugyanazt a tiszta izgalmat, ugyanazt a csillogó reményt, amit ma is látunk a gyerekek szemében december elején. Nemrég két különleges, Angliában előkerült Mikulás-levél is erre emlékeztette a világot: az egyik egy hatéves kislánytól származik 1883-ból, a másik az ötéves Marjorie-tól, aki 1898-ban írta meg kívánságait a Télapónak.
Forrás: Digital Vision Vectors
Előkerült a 142 éves Mikulás-levél, amely ma is könnyeket csal a szemekbe
Az 142 évvel ezelőtti levél szerzője, Janet, egy babáról és bölcsőről álmodott, testvérének trombitát kért, szüleinek pedig apró ajándékokat. A kissé bizonytalan helyesírással, de annál nagyobb szeretettel megírt sorok a Leeds Mercury hasábjain jelentek meg 1883 decemberében. A szerkesztők azért nem javították ki a hibákat, mert úgy érezték, az már nem lenne igazán a gyermek őszinte hangja, és talán a Mikulás sem ismerne rá a saját levelére.
Egy másik megható üzenet 120 év után bukkant elő Canterburyben egy jótékonysági boltnak adományozott könyv lapjai közül. Az 1898. december 2-án kelt levelet az ötéves Marjorie írta Eastbourne-ből. Játék kacsák és csirkék, egy darab szalag, egy vászonharisnya, valamint egy labda szerepelt a listáján, utóbbit külön a macskájának, Kittykinsnek szánta. A levelet ma egy canterburyi játékboltban állítják ki, és a felfedezők szeretnék visszajuttatni Marjorie leszármazottainak.
Mit kaptak a gyerekek 100–150 évvel ezelőtt a Mikulástól?
A régi levelek különösen izgalmas bepillantást adnak abba is, milyen ajándékokról álmodtak a gyerekek a 19. század végén. A leggyakoribb kérések messze nem a drága, bonyolult játékok voltak, hanem egyszerű, kézzel készült vagy alapvető tárgyak. A kislányok leggyakrabban babát, bölcsőt, varrókészletet, szalagokat, kendőket, míg a fiúk fakardot, trombitát, dobokat, ólomkatonákat, labdát kértek.
Sok gyerek nemcsak játékot kapott, hanem meleg ruhadarabokat is: zoknit, harisnyát, kesztyűt, sapkát. Ezek akkoriban valódi luxusnak számítottak, és gyakran az egész téli időszakot végigkísérték. Nem volt ritka az sem, hogy könyvet, imakönyvet, palatáblát vagy írószerszámot kértek, a tanulás ugyanis sok család számára kitörési lehetőséget jelentett.
Az édességek külön fejezetet érdemelnek: a Mikulás gyakran hozott almát, diót, aszalt gyümölcsöt, mézeskalácsot, cukorkát, amelyek akkoriban sokkal ritkább csemegének számítottak, mint ma. Egy kisebb narancs vagy egy marék cukorka önmagában is hatalmas öröm lehetett. A levelekből az is kiderül, hogy a gyerekek már akkor is gondoltak másokra: testvérekre, szülőkre, sőt háziállatokra is,ahogy Marjorie esetében a labdát a macskájának kérte.
Forrás: Digital Vision Vectors
Mikor és hogyan terjedt el a Mikulásnak írt levél?
Bár a gyerekek ma már e-mailt is küldhetnének a Télapónak, a kézzel írt levél hagyománya meglepően fiatal. A 18. század végén tűnt fel rendszeresen a Mikulás alakja az újságokban, de igazán a 19. század közepétől, a postaszolgálat fejlődésével vált lehetővé, hogy a gyerekek tömegesen írjanak neki. Az 1880-as évekre pedig már szinte divattá vált, hogy decemberben a gyerekek saját kezűleg fogalmazott levelet küldenek a Mikulásnak.
A korabeli sajtó gyakran közölt ilyen leveleket, nemcsak megható gesztusként, hanem azért is, hogy tovább erősítse a Mikulásba vetett hitet. Sok gyerek számára már az is csodaszámba ment, hogy a levelét elolvashatja a Mikulás, még ha válasz nem is érkezett.
Süti, tiszta cipő és apró figyelmességek – a Mikulás vendégségben a világ körül
A levelek mellett a gyerekek régen is, ma is apró figyelmességekkel készülnek a nagy látogatásra. Magyarországon hagyomány a cipők kipucolása és az ablakba helyezése, mellé gyakran kerül egy kis sütemény vagy egy pohár tej a Mikulásnak. Sok kisgyerek rajzot is tesz a cipőbe vagy mellé.
Az angolszász országokban tej és keksz várja a Télapót a kandalló mellett, sőt rénszarvasainak is gyakran kikészítenek répát. Skandináviában a karácsonyi manóknak jár egy tál rizskása, Franciaország egyes vidékein bor vagy forró ital kerül ki a Mikulásnak, míg máshol egyszerűen csak egy kedves üzenet a párkányon.
Ugyanaz a csoda, más köntösben
A több mint százéves levelek arra emlékeztetnek minket, hogy bár a világ, a játékok és az elvárások rengeteget változtak, a gyermeki lélek alig. Akkor is babát, labdát, trombitát és édességet kértek, ma is ugyanezek a kívánságok élnek tovább, legfeljebb modernebb formában.
Ahogy Lily Birchall, a canterburyi játékbolt eladója fogalmazott Marjorie levele kapcsán: „Annyira ártatlan, és erről kellene szólnia a karácsonynak: apró ajándékokról, a varázslat és a hit igazi érzéséről.” És talán nincs is ennél szebb üzenet, amit ezek a százéves sorok ma is elmondhatnak nekünk.
Ha érdekel, hogy milyen volt a gyerekek élete régen, olvasd el a következő cikkeket is:
