A Bridgertont a valóság ihlette? Valóban élt egy Lady Whistledown, akitől rettegtek a nemesek

A 18-19. századi Anglia a pletykák aranykora volt, a nyomtatott sajtó megjelenése pedig csak olaj volt a tűzre. Csakhamar megjelentek a pletykarovatok, ahol a Bridgerton-sorozathoz hasonló titokzatos nők álnév mögé bújva teregették ki a brit arisztokrácia szennyes titkait. Vajon kik voltak az igazi „Lady Whistledownok”?

Bridgerton a valóságban: nyomtatott sajtó elterjedése és a pletykalapok

Gutenberg találmánya, a könyvnyomtatás nem csak az általános műveltség, írástudatlanság felszámolása, de a pillangó-hatás értelmében a bulvárlapok és pletykarovatok előtt is megnyitotta az ajtót. A brit újságkiadás története a 17. században kezdődött, csakhogy eleinte törvény korlátozta a nyomdák számát – Amikor azonban 1695-ben hatályon kívül helyezték a törvényt, megugrott a kiadott lapok száma, melyekben a pletykarovatok lettek a legnépszerűbbek.

Többek között a Town and Country Magazine, mely nem tévesztendő össze a modern lappal, illetve a hírhedt The Female Tatler, amire hamarosan rátérünk. Ezekben a cikkekben képek, vicces karikatúrák is helyet kaptak, az újságírók tollától pedig még a brit királyi család sem menekült, ahogy azt a Bridgertonban is láthattuk.

Mivel a korabeli brit társadalom valósággal éhezett az információra, a botrányra, az elit pedig figyelemmel akarta kísérni a társadalom mozgását, így a pletykalapok bőséges piacra, a Lady Whistledownok pedig karrierre leltek. Ezek a lapok jellemzően a báli szezonban jelentek meg, amikor a társasági élet a legélénkebb volt.

Úhölgy, aki mindent tud – Az igazi Lady Whistledown

Az egyik leghírhedtebb ilyen szerző a hírhedt Mrs. Crackenthorpe volt, aki az általa alapított The Female Tatler hasábjain jelentette meg botrányos írásait. Heti három alkalommal publikálta szaftos pletykáit az elit életéről, melynek fő célcsoportja az felsőbb osztályok női voltak – olvasóként és alanyként is.

Éles kritikával illette az arisztokráciát, némely kijelentése pedig megelőzte korát, mai szemmel nézve is feminista volt, a házasságot például egy végzetes csapdának titulálta. Mrs. Crackenthorpe fő motivációját az adta, hogy az alsóbb osztályok mindenben az arisztokráciát igyekeztek utánozni, akiknek példát kellene mutatniuk. Botrányos írásainak tehát nem a polgárpukkasztás volt a fő célja, sokkal inkább az elitnek kívánt görbe tükröt mutatni.

„Lady Whistledown” valós kilétéről több elmélet is született, ám mindezidáig egyiket sem sikerült megerősíteni. Az egyik teória Delarivier „Delia” Manley írónőre gyanakszik, aki az Új Atlantisz c. regény szerzőjeként lett ismert és írásai több ponton is megegyeznek a pletykarovat témáival. Ennél izgalmasabb feltételezés szerint férfi volt az író, egy bizonyos Thomas Baker ügyvéd és drámaíró, akit egy időben nyíltan is megvádoltak.

Mik voltak a pletykák utóhatásai?

A szerző valós kilétét azonban jelenleg is homály fedi, ami viszont bizonyos, hogy egy-egy ilyen pletyka komoly károkat okozhatott az alanynak, mivel a társaságban mindenki tudta, kiről van szó. Akár teljesen ki is rekeszthették az embert a társaságból a jól irányzott írások hatására, melyre remek példa Derby grófja, akinek egy színésznővel folytatott viszonyán hónapokig csámcsogott a díszes társaság.