7 királyi rituálé, ami bizonyítja, hogy a múltban sem volt mindenki épeszű

A királyi pompa mögött gyakran bizarr, sőt egyenesen érthetetlen szokások húzódtak meg. A középkorban a királyi érintéstől várták a gyógyulást, Oroszországban szakálladót kellett fizetni, Kínában pedig arany körömvédővel jelezték a rangot. Ezek a rituálék ma már meghökkentőnek tűnnek, de akkor élet-halál kérdése múlott rajtuk.

Abszurd királyi hagyományok a történelemből

Most mondhatnánk, hogy az igazságos király optimális esetben nem él vissza a hatalmával, de az alábbi példák mind azt mutatják, hogy az uralkodók kifejezetten szerették az erejüket fitogtatni az alacsonyabb rétegbe született emberek előtt. Lássuk, milyen furcsa szabályok, különös és teljesen ésszerűtlen ceremóniák határozták meg a történelem során az emberek életét!

A hawaii király árnyéka

Az ősi Hawaii Királyságban szigorú szabályok védték az uralkodó szentségét – még az árnyékát sem érinthette meg senki. Ha egy közember véletlenül rálépett a király árnyékára vagy keresztezte azt, az súlyos vétségnek számított, amit akár halállal is büntethettek. 

A királyi érintés, amitől mindenki gyógyulást remélt

A középkori Angliában és Franciaországban hittek abban, hogy az uralkodó érintése csodát tesz: elég volt, ha a király rátette a kezét az alattvalóra, és az meg is gyógyult. Ez a hiedelem évszázadokon át tartotta magát – annak ellenére, hogy semmi bizonyíték nem volt a hatására.

A szakálladó, amitől minden orosz férfi rettegett

I. Péter orosz cár a 17. század végén nyugati mintára modernizálni akarta birodalmát – és úgy gondolta, a szakáll a fejlődés útjában áll. Aki nem volt hajlandó megválni arcszőrzetétől, külön adót kellett fizetnie, ez volt a szakálladót. Akinek pedig nem volt pénze, azt egyszerűen a katonák borotválták meg az utcán.

A Napkirály reggeli műsora

XIV. Lajosnál még a felkelés sem volt magánügy. A versailles-i palotában minden hajnalban megtartották a király ébredési ceremóniáját, ahol az udvar nemesei jelen lehettek, miközben az uralkodót felöltöztették és megborotválták. A reggeli rituálé egyszerre volt színház és státuszszimbólum – aki ott lehetett, az a király bizalmát élvezte.

A kínai császárok körömvédői

A Qing-dinasztia idején a kínai uralkodók és császárnők hosszúra növesztett körmükkel jelezték: ők soha nem végeznek kétkezi munkát. A több centiméteres körmöket díszes, ékköves arany körömvédők óvták a sérüléstől. Ez praktikusnak semmiképp sem volt nevezhető, de a hatalom és a rang látványos jeleként szolgált.

A perzsa király néma szolgái

A perzsa uralkodók gyakran alkalmaztak néma szolgákat, hogy titkaik biztonságban legyenek. Az, hogy nem beszéltek, garancia volt a lojalitásukra – nem kellett attól tartani, hogy a palota pletykái eljutnak az ellenséghez.

A zafírpor mint csodaszer

A középkorban az uralkodók – és a nemesek is – szentül hitték, hogy a porrá őrölt zafír véd a mérgektől és a betegségektől. A drágakő porát gyakran borba vagy mézbe keverték, majd elfogyasztották – abban bízva, hogy erősíti a testet és a lelket. A modern tudomány szerint viszont a zafírpor legfeljebb a gyomorrontást garantálta, nem a halhatatlanságot.