8 dolog, ami a 80-as és 90-es években a mindennapok része volt, de ma már red flageknek számítanak

Ha 80-as és 90-es években nőttél fel, néhány dolog biztosan ismerős lesz. Ha pedig már az okostelefonok világába születtél, készülj: mutatunk nyolc szokást, amely egykor a mindennapok része volt.

8 dolog, ami a 80-as és 90-es években természetes volt, ma viszont meglepő lenne

1. Bárhol rá lehetett gyújtani

A dohányzás sokkal elfogadottabb volt, mint manapság. Emberek zárt közösségi terekben, éttermekben, sőt egyes helyeken még utazás közben is dohányoztak. Ma már sokkal szigorúbb szabályok korlátozzák, hol lehet rágyújtani, és a passzív dohányzás veszélyeiről is jóval többet tudunk.

2. Csak úgy beállítottunk egymáshoz

Ha unatkoztál vagy eszedbe jutott egy barátod, egyszerűen elmentél hozzá. Nem kellett előtte üzenetet küldeni, időpontot egyeztetni vagy megvárni a visszajelzést. Becsöngettél, és reménykedtél, hogy otthon van. Ma sokan már egy váratlan telefonhívást is tolakodónak éreznek, a bejelentés nélküli látogatásról nem is beszélve.

3. Úgy randiztunk, hogy előtte nem nyomoztunk a másik után

Ha egy ismerősöd össze akart hozni valakivel, gyakran úgy mentél el a találkozóra, hogy legfeljebb egy fényképet láttál róla, vagy még azt sem. Nem lehetett előre végignézni a közösségi oldalait, és azt sem tudtad néhány kereséssel kideríteni, kikkel barátkozik. Ma az online ismerkedésnek köszönhetően sokkal több információhoz jutunk a találkozó előtt.

4. Nyilvános helyen is rendesen felöltöztünk

A pizsama és a papucs sokáig egyértelműen az otthoni viselethez tartozott. Ha elindultál vásárolni vagy ügyet intézni, általában átöltöztél, és jobban odafigyeltél arra, mit veszel fel. Ma már a pizsamaszerű nadrág, a papucs és a kényelmes otthoni ruha is gyakran feltűnik az utcán.

5. Papírtérképpel kerestük az utat

Ha autóval indultál egy ismeretlen helyre, elő kellett venni a térképet, megkeresni rajta az útvonalat, és lehetőleg megjegyezni a fontosabb kanyarokat. Ha eltévedtél, nem mondta meg egy kedves hang, merre fordulj: meg kellett állni, újra tájékozódni vagy segítséget kérni valakitől. A mai GPS-ek mellett már szinte elképzelhetetlen, mennyi tervezést igényelt egy hosszabb út.

6. Fejből tudtuk a telefonszámokat

A családtagok, barátok és közeli ismerősök telefonszámait kívülről fújtuk. Ha fel akartál hívni valakit, tárcsáznod kellett a számát vagy előkeresni egy papírra felírt listából. Ma a telefonunk mindent megjegyez helyettünk, így sokan már a szeretteik számait sem tudják fejből.

7. A gyerekek egyedül jártak iskolába és játszani

A gyerekek már kisiskolásként egyedül indultak el otthonról, átbicikliztek a barátaikhoz vagy egész délután a környéken játszottak. A szülők gyakran csak annyit kértek, hogy sötétedésre érjenek haza. Ma jóval óvatosabbak vagyunk, a szülők nem engedik önállóan közlekedni a kisebb gyerekeket, és jóval tbb szabályt kell a kicsiknek betartaniuk, a saját biztonságuk érdekében.

8. Nem volt természetes, hogy mindenki beköti a biztonsági övet

Bár a biztonsági öv már korábban is létezett, használata nem mindenhol vált azonnal mindennapi rutinná. A régebbi történetekben még gyakran előkerül, hogy a gyerekek a hátsó ülésen feküdtek, mozgolódtak, vagy egyszerűen nem csatolták be magukat. Ma már sokkal egyértelműbb, hogy a biztonsági öv életet menthet, és az autóban utazók védelmének alapvető része.

A 80-as és 90-es évek nem voltak jobbak vagy rosszabbak a jelennél, egyszerűen más szabályok és lehetőségek között éltünk. Egyes dolgokból talán hiányzik a spontaneitás, más szokásoktól viszont jó okkal búcsúztunk el. Az biztos, hogy aki akkor nőtt fel, annak a fentiek jelentették a gyerekkorát.

Olvasd el az alábbi cikkeinket is: