Állatvédelem a sokadik műszakban

2016.10.04. 20:42

Talán a kábeltévéken látható, amerikai állatvédelmi sorozatoknak köszönhetően, talán csak azért, mert sokan nehezen hiszik el, hogy valaki képes forintban mérhető fizetség nélkül is dolgozni egy általa fontosnak tartott célért, de tény, ami tény: az emberek többsége úgy gondolja, hogy az állatvédők államilag fizetett alkalmazottak. Olyan emberek, akik jól felszerelt állatmentő gépjárművükkel 0-24 órában elérhetők, és kötelességük is, hogy a hívásra azonnal ugorjanak akár sérült állatról, akár a gazda által leadni kívánt, megunt jószágról van is szó.

A valóságban viszont az állatvédők többsége nem főállásban, hanem hobbiként, munka és család mellett igyekszik az állatvédelmi feladatait is megfelelően ellátni. A szállításhoz használt autók sem speciálisan felszerelt járművek, többnyire mindenki azzal fuvaroz, amivel magánszemélyként rendelkezik. A szervezetek működéséhez szükséges pénzügyi fedezetet adományokból gyűjtik össze, az egyetlen nagyobbnak számító bevételi forrás az 1% adó felajánlása, de erre sem jogosult mindenki, a frissen alakuló szervezetek legkorábban a harmadik működési évüktől válhatnak közhasznúvá, ami ennek az előfeltétele. Az önkéntesség ezen a területen ráadásul nem is időszakos, ha valaki belecsöppen az állatmentésbe, hamarosan észreveszi, hogy minden szabad percére jut valami megoldandó dolog. 

Forrás: Thinkstock

Ezek után nehéz elhinni, hogy újabb és újabb szervezetek alakulnak, hogy fiatal emberek döntenek úgy, hogy állatvédőként is igyekeznek megállni a helyüket. Győrffy Vikivel, az Ebremény Egyesület önkéntesével erről beszélgettünk.

Hogyan lettél állatvédelmi szervezetben alapító tag? Ha jól tudom, van rendes munkád is.

Tíz évvel ezelőtt csöppentem bele igazán az állatvédelembe. A tévében láttam meg egy Illatos úti örökbefogadó nappal kapcsolatos interjút, ahol várták önkéntes segítők jelentkezését. Elmentem segíteni, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy minden szabadidőmet a félős, sérült állatok között töltöm. Két évre rá megcsináltuk az Ebreményt azokkal az emberekkel, akik hasonlóképpen rengeteg időt, energiát fordítottak az esélytelen kutyákra. Októberben lesz 8 éves az egyesület.

Mindannyian a civil munkánk, munkáink mellett csináljuk. Jelenleg két munkahelyen dolgozom én is.

Az egyik terület humán egészségügy, de fél évvel ezelőtt egy álmom is valóra vált, állatorvosi asszisztensként is sikerült elhelyezkednem.

Forrás: Thinkstock

Mit jelent neked az Ebremény?

Mindent! Azon túl, hogy bajba jutott, sérült állatokon segítünk, egy lehetőség megtanítani az embereket arra, hogy hogyan bánjanak helyesen az állataikkal. Fantasztikus emberekkel dolgozhatok együtt. Az Ebremény Egyesület azon szervezetek közé sorolható, akik az együttműködésre helyezik a hangsúlyt, soha nem keresik a konfliktust, példaértékű, amit és ahogy csinálnak, mégis kevesebben ismerik még a nevüket. Saját védenceik mellett hajléktalanok kutyáinak ivartalanítását is bonyolítják, segítenek az utcán élő emberek felvilágosításában az állatok körüli tennivalókkal kapcsolatban, igyekeznek nemcsak megelőzni a szaporítást, de meggyőzni a gazdákat is az ivartalanítás fontosságáról.

Mennyit csörög a telefonod? Sosem érzed úgy, hogy most már elég, ennyi, kész, nem segítesz többet?

Kutyamentéssel kezdtünk, de egyre több hívásunk van egyéb állatokkal kapcsolatban is.

Legyen szó akár kis pelékről, denevérről, madarakról, sünökről, cicákról, tesszük a dolgunkat. Sosem kapcsolom ki a telefonom, így a legextrémebb esetek hozzánk is éjjel futnak be.

Hazudnék, ha azt mondanám, néha nem érzem úgy, hogy nem bírom tovább lelkileg. 

Forrás: Thinkstock

Négy kutyád van, a legutóbb örökbefogadottat a fél állatvédelem kergette, mire sikerült befogni egy szökése után. Hogyan szervezed az életeteket? Könnyű vagy nehéz négy kutyával?

Shelly 2 hónapos kergetése valóban emlékezetes eset volt. A befogása után az ideiglenes befogadója lettem, félős természete miatt rehabilitációra érkezett hozzám, de ahogy lenni szokott, bebuktam. Ismét bebizonyosodott, hogy sajnos nem vagyok alkalmas ideiglenes befogadónak. Egy nem kutyás ember azt gondolná, hogy négy kutya sok problémát jelent, de erre rá kell cáfolnom. Amíg dolgozom, a szüleim vigyáznak rájuk, reggel viszem őket, délután megyek értük.

Tökéletesen alkalmazkodtak az életvitelemhez.

Miközben beszélünk, Vikinek csörög a telefonja. Egy újabb sérült kutya. Már rohan is tovább, intézi, van ötlete, hogy kinek tudna szólni, hogy nézze meg. Így megy ez, gördülékenyen és energiával telten, pedig Viki „csak” egy önkéntes. Egy önkéntes, aki szabadidejében hegyeket is képes megmozdítani az Ebremény Egyesület csapatát erősítve.

kutyamacskaönkéntesállatvédelmi hétEbremény