A gyepmesteri telep nem menhely

2016.09.30.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Sokan talán úgy foglalnák össze a különbséget, hogy a gyepmesteri telep rossz, a menhely jó. De ahogy az élet más területein, itt sem fekete-fehér a helyzet.

Céljait illetően a gyepmesteri telep a települési kóbor állatok begyűjtésére, azok karanténjára, illetve a fertőzés jeleit mutató vagy gyanúsnak minősülő állatok megfigyelésére jön létre, a működtetése önkormányzati feladat, de ahogy minden más, ez is kiadható alvállalkozónak. A finanszírozása közpénzből történik, szerződéssel a cél szerinti feladatokra pedig minden önkormányzatnak rendelkeznie kell akkor is, ha saját maga nem üzemeltet ilyen telepet.

Menhelyet önkéntes alapon hoznak létre civil szervezetek vagy ritkább esetben magánszemélyek azért, hogy kutyákat, macskákat és egyéb állatokat mentsenek. A tevékenységek egy részét fizetett munkavállalók, de a többségét önkéntesek végzik, a működés nyilvános, a menhely fenntartása adományokból történik, a működtetéshez nem kapcsolódik jogszabályban rögzített állami vagy önkormányzati támogatás.

A gyepmesteri telepen van lehetőség az állatok elaltatására, ott az állat életének védelme alól felmentést ad a szabályozási oldal, de előtte biztosítani kell azt az időt, amely alatt meg lehet győződni arról, hogy az állat veszettséggel nem fertőzött.

Ez az idő egyben az, amely alatt a gazdának elkóborolt kedvencét van lehetősége megtalálni. Az, hogy nem minden gyepmesteri telep altat, egy általuk választott lehetőség, amelyet akár állatvédelmi állásfoglalásnak is tekinthetünk. Jó lenne, ha minden gyepmesteri telep tartani lenne köteles addig a kutyákat, amíg azok gazdára nem találnak, vagy amíg egy állatvédő szervezet átveszi őket, de jelenleg ez még mindig a telepet vezetők, illetve a szolgáltatást megrendelők döntésén és egyben finanszírozási képességén múlik.

A menhely viszont nem altathat, a helyhiány soha nem lehet ok arra, hogy a gondozásában lévő állatok számát ilyen módon csökkentse.

Míg a gyepmesteri telep köteles fogadni az utcáról érkező kutyákat, addig a menhely a saját döntése alapján érkezteti azokat, tehát tőle függ, hogy mikor és mennyi állatot fogad. Sajnos a menhelyek között is van olyan, amelynek csak a nevében van a menedék szó, de a valóságban kontroll nélkül gyűjtik össze a kutyákat, akik aztán a legkevésbé sincsenek megmentve, hiszen sem a biztonságos elhelyezésük, sem a megfelelő ellátásuk, gondozásuk nincs biztosítva.

Elmondható tehát, hogy a két intézmény céljaiban és működésében nagyon nagy az eltérés, de szándék esetén mindkettő működhet állatvédelmi szemlélet szerint, még ha most nem is ez az általános gyakorlat.