A nonprofit lét és az állatvédelem

Jellemzően kétféle működési formával találkozhatunk: az egyesület személyeket egyesít, az alapítvány vagyont, melyet egy meghatározott cél érdekében használhat fel. Az egyesületekben a tagok által alkotott közgyűlés hozza a főbb döntéseket, az alapítványoknál a kuratórium kezében van a választás lehetősége, de egy dologban közösek, ez pedig a nyilvánosság. Jelentéseiket, beszámolóikat meg kell osztaniuk az érdeklődőkkel, akik pedig még közhasznúnak is minősülnek, különböző mutatókon keresztül kell igazolniuk, hogy

A nonprofit lét önmagában nem jelenti azt, de az állatvédelem területén sokszor összekapcsolódik, hogy a támogatásokat jellemzően nem az államtól vagy az önkormányzatoktól kapja a szervezet, hanem magánszemélyek, esetenként cégek adományaiból igyekeznek a működést finanszírozni. Lefordítva ez annyit jelent, hogy ha nem érkeznek adományok, a működtetés akadályokba ütközik. Azon szervezetek számára, amelyek meghatározott működési idővel rendelkeznek, illetve a jogszabályban rögzített feltételeket teljesítik, és így közhasznúnak minősülnek, lehetőség nyílik az úgynevezett 1% adó gyűjtésére is, esetükben többnyire ez jelenti a későbbiekben a beérkező adományok legnagyobb részét is.

Sajnos egy-egy kivételtől eltekintve a nonprofit létezés inkább a folyamatos létbizonytalanság szinonimája, hiszen az állandó költségek előteremtése sem egyszerű. Ezért is ütközhetünk lépten-nyomon adománygyűjtésekbe, és ha úgy is érezzük, hogy ez már túl sok, állandóan könyörög valaki, képzeljük magunkat az ő helyzetükbe: kérniük kell, hogy működni tudjanak. Ez a világ ilyen, de a nonprofit szervezetek számának gyarapodása, az általuk elvégzett, sokszor állami, önkormányzati feladatok, a társadalmi jóléthez való hozzájárulás azt igazolja, hogy egyre inkább fogékonyak vagyunk az ilyen módon történő segítségnyújtásra. Ez pedig nagyon jót jelent, hiszen elindultunk egy úton, így pedig biztosan el is jutunk valahová.