Harkányi Endre régóta nem tette be a lábát a Vígszínházba, most azonban megette, hogy végleg búcsút vegyen a színpadtól és kollégáitól. 

Harkányi Endre évtizedekig volt tagja a Vígszínház társulatának, azonban Eszenyi Enikő igazgatósága alatt távozott a színházból. Hirtelen és váratlan fordulat volt, ami után titoktartási szerződést is irattak vele, a távozás okairól azonban mégis beszélt.

Harkányi Endre végleg elköszöntFotó: Csudai Sándor - Origo

"Az éves szerződésem 80 előadásra szólt, és én csak 67-et teljesítettem, úgy, hogy nem én döntöttem el, hányszor lépek színpadra. Ez volt az ürügy arra, hogy elvegyék a fizetésem felét. (...) Hiába hivatkoztam arra, hogy a jog szerint ha nem a mi hibánkból játszunk kevesebb előadást, akkor 40 százaléknyit lehet korrigálni pro és kontra, végül az igazgató asszony döntése érvényesült, aki azt mondta, ez rám, mint nyugdíjasra nem vonatkozik.(...) Itt most már királynővé avanzsált az igazgató asszony, ő a század asszonya, a nemzet asszonya, és december 5-én ő lesz a Mikulás is. Nekem a Vígszínház a szívem csücske volt, most majd szoktatom a szívemet a csendhez..." - mondta akkor. 

Ezután nem ment a Vígszínház közelébe, visszavonultan élt egészen egy véletlen találkozásig. "Véletlenül futottam össze a vígszínház jelenlegi igazgatójával, Rudolf Péterrel. Ez egy kávéházi találkozó volt. Nagyon jót beszélgettünk, ezután arra kért, nézzek be a színházba. Hát benéztem" - mondta a Borsnak. Senkinek nem szólt arról, hogy menni fog az évadismertető ülésre, ahol az egész társulat jelen volt. Felállt és szót kért, hogy elbúcsúzzon.


Úgy hagytam ott a szeretett Vígszínházat, hogy bevágtam magam mögött az ajtót. A színpadon kedden pedig azt mondtam: azért jöttem most, hogy ezt az ajtót ne bevágjam, hanem szép lassan csukjam bemagam után. És nem akarom, hogy kinyissanak nekem másikat, befejeztem. A koromnál és a társadalmi helyzetemnél fogva döntöttem úgy, hogy nem állok többé színpadra. Elég volt. Nem szeretném megvárni, amíg nem tudok megtanulni egy szerepet, vagy ne tudjak mozogni. Az méltatlan lenne. 12 éves korom óta állok színpadon, 1948 óta. Színészóriásokkal játszhattam együtt, Feleki Kamillal, Domján Edittel, Agárdi Gáborral... A világirodalom legszebb szerepeit játszhattam el. Szerettem magam ezen a pályán, de tudni kell méltósággal befejezni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megadatott ez a lehetőség, hogy végül ilyen ünnepélyes és szeretetteli körülmények között sétálhattam le a Vígszínház színpadáról" - mondta.