Ma van a színház világnapja - színészek, akiket sosem felejtünk

Forrás: MANDA -
Jászai Mari Latinovits Zoltán kultúra Blaha Lujza magazin Színházi Világnap
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
"A föld egy óriási színház, amelyben más-más néven ugyanazt a tragédiát játsszák." /Voltaire/

Ma ünnepeljük a színház világnapját. 1957. március 27-én volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója, majd 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése által elfogadott határozat alapján hivatalosan is ez a nap lett a színház világnapja.

E napnak az a célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet, és általánosságban a kultúra fontosságára. Emellett tiszteleg a színészek és a színházi dolgozók előtt is.

A jeles nap alkalmából összegyűjtöttünk néhány fantasztikus magyar színészt, akik, bár már jó ideje nincsenek köztünk, mégsem kerültek a feledés homályába, és a mai napig ugyanolyan szeretettel és elismeréssel gondolunk rájuk.

Blaha Lujza

A színésznő Reindl Ludovika néven látta meg a napvilágot 1850. szeptember 8-án, és később ő lett "a nemzet csalogánya". Édesapja és édesanyja is színész volt, így a kis Lujza lényegében a színházban nőtt fel. Ötévesen lépett először színpadra Mezőtúron, ahol a felvonások között énekelt. 1865 környékén lett Blaháné, amikor hozzáment Blaha János színházi karmesterhez. Szerződés kötötte Debrecenhez, később pedig a pesti Nemzeti Színházhoz, ahol játszott népszínműben, operettben és operában is. Férje halála után még kétszer házasodott meg.

Blaha Lujza 1866 körül Debrecenben. Forrás: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben

Népszerűsége még a mai mércével nézve is példátlan volt. A siker azonban soha nem vette el az eszét, mindig egyszerű, erős és egyenes maradt. Kortársai és az utókor szerint is hatalmas szerepe volt Budapest szellemének magyarrá tételében, hiszen az ő játékának hála lett a Népszínház a pesti német színház vetélytársa.

1922-ben lépett utoljára színpadra, majd hetvenedik születésnapján nevezték el róla a Népszínházat körülvevő teret. Lakásának az erkélye pont a színházra nyílt, így onnan nézte végig, ahogy a munkások felszögelik a tér új nevét. Végül 1926-ban, 75 évesen halt meg, de emlékezetünkben örökké élni fog.

Latinovits Zoltán

Latinovits Zoltán 1931. szeptember 9-én született Budapesten. Édesanyja a Gundel cukrász család leszármazottja; édesapja még a színész gyerekkorában elhagyta a családot. Érettségi után asztalosnak, majd hídépítőnek állt, de végül 1956-ban építészmérnöki diplomát szerzett.

Egyetemi évei alatt tagja volt a MÁVAG színjátszókörének, később pedig a debreceni Csokonai Színházba szerződött. Első filmes szerepét 1959-ben kapta, majd 1960-ban főszerepet kapott az Ilyen nagy szerelem című drámában. Partnere Ruttkai Éva volt, akivel később egy párt alkottak, és a színész haláláig együtt is maradtak.

Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán: egy szívbemarkoló szerelem igaz története. Forrás: MANDA

Latinovits többek között alakította Rómeót, játszott a Mario és a varázslóban, a Tótékban és az Ügynök halálában is.

A legenda végül 1976-ban hunyt el Balatonszemesen, amikor elgázolta egy vonat. Halálának körülményei a mai napig tisztázatlanok, sokan úgy vélik, hogy a színész öngyilkosságot követett el, mások szerint azonban tragikus baleset történt.

Jászai Mari

Jászai Mari 1850. február 24-én született: a magyar színház egyik kiemelkedő alakja. Tízéves korában pesztonkának állt, de volt szolgáló és markotányosnő is a königgrätzi csatatéren.

Színpadon először statisztaként szerepelt Székesfehérvárott, majd Budán játszott a Népszínháznál, végül 1869-ben leszerződött a kolozsvári színházhoz. 1872-ben Laborfalvi Róza utódaként lett a Nemzeti Színház tagja, ahol egy évet leszámítva, amelyet a Vígszínházban töltött, haláláig dolgozott.

Jászai Mari Gertrudis szerepében az 1870-es években. Forrás: Wikipedia

A klasszikus tragédiák nőalakjait fantasztikusan alakította, ő volt a "nagy stílus" képviselője. Magyarországon elsőként játszotta Antigonét, Jokasztét és Élektrát, de több Shakespeare drámában is szerepelt. Volt Kleopátra, Lady Macbeth, a Dajka és Capuletné is. Ő volt Az ember tragédiájának első Évája, a Csongor és Tünde Mirígye, de a szavalásban is jeleskedett.

Lefordította Ibsen John Gabriel Borkmann c. drámáját, írt cikkeket, novellákat és visszaemlékezéseket is. Filmszerepeket is kapott, játszott A toloncban és a Bánk bánban.

1926. október 5-én halt meg Budapesten, az akkori János Szanatóriumban cukorbetegsége következtében.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.