A saját anyja próbálta meg elcsábítani: ezek a filmek ma már nem készülhetnének el

Vannak filmek, amelyek hiába számítanak ma már klasszikusnak, a cselekmény gyakran igen túltolt, tiszteletlen bizonyos emberekkel vagy csoportokkal szemben, vagy csak annyira elborult, hogy eredeti formájában ma már valószínűleg senki nem vinné filmvászonra. Ezekből a filmekből gyűjtöttünk most össze párat.

Brian élete (1979)

Monty Python mára már alapműnek számító filmje, a Brian élete nagy botrányt kavart a katolikus körökben. Brian szorosan kötődik Jézus Krisztushoz, mivel ugyanazon a napon, ugyanabban az időben született. Bár a film készítői állították, hogy egyáltalán nem Istenből és Jézusból akartak gúnyt űzni, hanem a vallási fanatizmusból, sokan megvádolták őket istenkáromlással. A filmet, mint tudjuk, végül bemutatták a moziban, és a sok vallásos ember tiltakozása ellenére is hatalmas sikert aratott, és még több mint negyven évvel később is rengetegen imádják.

Pocahontas (1995)

Sok, a kilencvenes években született gyerek kedvenc meséje ez a Disney-klasszikus, ami az amerikai őslakosok és az ő földjükre érkezett első fehér emberek közötti kapcsolatról szól. A rajzfilm Pocahontas, az indián nő és John Smith, a fehér férfi szerelméről szól, amivel az a legnagyobb baj, hogy teljesen máshogy ábrázolja az őslakosok és a telepesek közti konfliktusokat. A Pocahontas már az 1995-ös megjelenésekor is ellentmondásos volt, mivel a cég komoly vitákat folytatott a történet pontosságával kapcsolatban.

Vissza a jövőbe (1985)

Valószínűleg most sokan felszisszennek, hiszen mégis mi baj lehet az 1980-as évek legnagyobb kasszasikerével? Bár a mai napig rengeteg rajongója van a filmnek (nem véletlenül), a film története mégis megkérdőjelezhető, mivel, akárhogy nézzük, a vérfertőzés határát súrolja. A főszereplő Marty McFly édesanyjának a fiatalabb verziója megpróbálja őt elcsábítani, ami igen szürreálissá teszi a filmet.

Lolita (1962)

A már eleve cenzúrázva megjelent Lolita című dráma Nabokov regényének az adaptációja, amelyben nyíltan szó van a pedofíliáról, ráadásul az elkövető szemszögéből ismerhetjük meg a történetet, aki Dolores "Lolita" Haze mostohaapja. A film megjelenése hatalmas botrányt váltott ki, ezért sok helyen megvágták, a rendező, Stanley Kubrick pedig kijelentette, hogy ha sejtette volna, hogy ekkora botrányt okoz, el sem készítette volna a filmet. A Lolitát játszó kislány szexualizálását rosszallták, mivel a filmben ezzel elvették a figyelmet a történet mélyebb rétegeitől és a valódi bűnösről.

Én és én meg az Irén (2000)

A film egy mentálisan beteg katonáról (Jim Carrey) szól, aki összeomlik, aminek hatására másik személyisége is a felszínre tör. Amikor megjelent a film, sokan bírálták a skizofrénia és a mentális betegségek rovására elsütött viccek miatt, a Mentális Betegségek Nemzeti Szövetsége pedig megkérte Carrey-t és a stúdiót, hogy adjanak ki egy nyilatkozatot, amelyben kijelentik, hogy a film semmilyen módon nem ábrázolja pontosan a mentális betegségeket. A film sokak szerint volt érzéketlen és sértő a mentális betegségben szenvedőkkel szemben, ma pedig már nem valószínű, hogy elkészülhetne egy hasonló hangvételű film.