Denevérvér és arzén: így tették tönkre magukat a nők a szépségért

Kutatások és tárgyi bizonyítékok támasztják alá, hogy a középső kőkorszak embere nemcsak a barlangok falát, hanem magát is előszeretettel festette. Akkoriban a férfiak is mázolták magukat. Az ősemberek az arcukra, testükre különféle motívumokat pingáltak ünnepségek alkalmával. Aztán, ahogyan rohamtempóban haladt előre a világ, úgy mutatkozott egyre nagyobb igény a sminkelésre, már nemcsak a különleges alkalmakkor került az arcokra, hanem szépen lassan a mindennapi életünk részévé is vált. Mostanra pedig már sokan el sem tudják képzelni a hétköznapokat sminktermékek nélkül.
Időszámításunk előtt 5000-ben az emberek hennából kivont anyagból színezték meg a körmüket Indiában.
Tudtad, hogy Egyiptomban jelent meg először a szempilla és a szemfesték iránti igény? Egy nem túl bizalomgerjesztő receptúrát vetettek be az áhított hatás elérése érdekében: állati zsírból, porított ólomból, koromból és antimonból (ezüstszürke félfémes anyagból) állították elő a piperéket.
Kleopátra pedig a különböző anekdoták szerint bogarak összezúzása útján készíttette el száját díszítő vörös rúzsát. A szemöldökét fekete szénnel sötétítette. Az ikonikus zöldeskék szemfestékét pedig mérgező ólom és rézkeverék alkotta.
Időszámításunk előtt 3500-ban a sumér királynőnek készítették el a világ első rúzsát, amely fehér ólomból és egy kis porított vörös ásvány keverékéből készült.
A rómaiak krétával kezdték el fehéríteni az arcukat, hogy makulátlannak tűnjön a bőrük. Ez inspirálta később a középkori európai divatot, mikor a hullasápadt színárnyalat egyet jelentett a finomsággal, a törékenységgel és a nemességgel. Az előkelő hölgyek éppen ezért menekültek a napfénytől és a friss levegőtől, így igyekeztek elkerülni a barnulást és fenntartani a porcelánbőrt.
A középkor második felében kezdett eltűnni a félholtakra hasonlító nemesi ideál. Az arcpirosítás vette át a helyét. A nők denevérvérrel kezdték árnyalni orcájukat, abban a reményben pedig, hogy bőrük szépségéért cselekszenek, halálosan mérgező arzént kezdtek el rendszeresen szedni.
Évszázadról évszázadra más és más város vált a divat fővárosává, így az aktuális ideál folyamatosan változott. A 16. századi Velencében rengeteg drága és bőrroncsoló – cserébe erős pigmentekkel rendelkező – arcpirosítót használtak. Ezektől a termékektől teljesen elhalt az emberi bőr. Ennek hatására a nők kénytelenek voltak egyre több sminket használni az arcukra, hogy elrejtsék a keletkezett hibákat.
A 18. században a brit parlament országosan betiltotta a rúzs használatát és boszorkányeszköznek ítélte azt. Közben az arcpirosító divatja visszatért, így aki csak tehette Európa-szerte piroskás arccal díszelgett. Ez a sminkelési forma valódi státuszszimbólummá nőtte ki magát, az arcpirosítás az arisztokrácia jellemzője lett.
Később a 20. században már leginkább a színészek, színpadi szereplők formálták a sminkdivatot. A színészek és a táncosok egyik legfontosabb előfeltétele, aminek meg kellett felelniük, a tökéletes smink elkészítése volt. Színpadi sminktechnikák alakultak ki, amiket a divatkedvelő nők lemintáztak a hétköznapokban.
A smink az egyik leghatásosabb önbizalomnövelő eszköz, amely megszépít és mindenki szemében kívánatosabbnak tűnünk. Az emberek mindig is törekedtek a történelem során előkelően és megnyerően tündökölni, nincs ez másképpen ma sem. Aki szép, az előnyt élvez, ezért mindenkinek szüksége van arra, hogy a legszebb arcát mutassa. Ugyanakkor romboló hatással is bír, hiába van eredendően belénk kódolva a smink szeretete, a közösségi média és különböző filterek torzítják az egészséges önképet, és egy hamis valóval kecsegtetnek. Ennek hatására rengeteg nő sminkeszközök használata nélkül meztelennek, és kevésbé figyelemfelkeltőnek érzi magát.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.