Nem szerethettek és nem öltözködhettek szabadon — Ez az 5 megalázó szabály uralta a régi Hollywoodot

Hollywood aranykora nemcsak a csillogó filmek és vörös szőnyegek időszaka volt — hanem egy olyan világé, ahol a sztárság nem pusztán tehetségen múlt, hanem azon is, hogy valaki mennyire tudott megfelelni a stúdiók szigorú elvárásainak. Aki reflektorfénybe vágyott, annak le kellett mondania a saját nevéhez, külsejéhez – sőt, sokszor még a magánéletéhez fűződő jogáról is. Olyan szabályok uralták a rendszert, amelyeket ma már elképzelhetetlennek tartanánk – mégis ezek formálták a hollywoodi álom alapjait. Néhány ezek közül még mindig kísért a mai filmiparban, mások viszont már annyira abszurdnak tűnnek, hogy szinte hihetetlen, valaha komolyan gondolták őket.

Hollywood aranykora — 5 ultraszigorú szabály, amit a régi színészekre kényszerítettek

1. Hosszú távú, kizárólagos szerződéseket kellett aláírniuk

A stúdiórendszer az 1920-as évek végétől az 1940-es évek végéig uralta Hollywoodot. A stúdiók pontosan tudták: több ezer fiatal érkezik Los Angelesbe a világ minden tájáról — csak azért, hogy felfedezzék őket. A remény, a hírnév, a vagyon és a csillogás volt a cél — a stúdiók pedig ezt kihasználva exkluzív szerződéseket kötöttek a fiatal tehetségekkel. Ezek a megállapodások jellemzően hét évre szóltak, és a színészek gyakorlatilag a stúdió alkalmazottjaivá váltak. Hiába volt magas a fizetés, a mozgásterük korlátozott volt, és semmit sem vállalhattak el a stúdió beleegyezése nélkül.

2. Nem volt kívánságműsor: azt a szerepet kellett játszani, amit kaptak

A sztárok nem válogathattak a szerepek között. A stúdió határozta meg, hogy mit játszanak el, milyen gyakran, és mikor. A forgatások között alig volt pihenő — egyik film után jött a másik, a sztárok pedig kötelesek voltak azonnal belevágni az új projektbe. Ez a rendszer még az ikonikus színészekre is vonatkozott — a leghíresebbeknek sem volt beleszólása abba, milyen karaktereket formálnak meg.

3. Gyakran meg kellett változtatniuk a nevüket

Hallottál már Frances Gummról, Betty Perske-ről vagy Margarita Cansinóról? Valószínűleg nem — de biztosan ismered Judy Garland, Lauren Bacall és Rita Hayworth nevét. A régi Hollywoodban a névváltoztatás kötelező elem volt a sztárrá válás útján. Az idegen hangzású vagy „túl hétköznapi” neveket gyakran amerikanizálták, hogy könnyebben megjegyezhetőek és eladhatóak legyenek. Ez a gyakorlat máig él: például Emma Stone valódi neve Emily Jean Stone.

4. A színésznők ritkán viselhettek nadrágot

Mai szemmel felfoghatatlan, de a 20. század első felében nem volt elfogadott, hogy a nők nadrágot viseljenek — még a hétköznapokban sem, nemhogy a nyilvánosság előtt. A stúdiók ragaszkodtak a nőies, szoknyás megjelenéshez, mivel a nadrágot akkoriban „férfiasnak” tartották. A színésznőknek tehát nemcsak a vásznon kellett nőies ideált megtestesíteniük — a való életben is annak kellett látszaniuk.

5. Kényszerházasságok és tiltott szerelmek

A sztárok magánéletét erkölcsi záradékok szabályozták — a stúdiók gyakran beleavatkoztak abba, hogy kivel randevúzhattak, házasodhattak vagy éppen kivel nem lehettek együtt. A szerelmi kapcsolatok és a házasságok engedélykötelesek voltak — egy rosszul megválasztott partner ronthatta a sztár imázsát, és ez anyagi károkat okozhatott a stúdiónak. Judy Garland például stúdióengedély nélkül házasodott össze David Rose-zal 1941-ben — amit a stúdió vezetői igyekeztek visszacsinálni. Ha egy kapcsolat nem volt kívánatos, a stúdiók gyakran nyomást gyakoroltak, sőt, pszichológiai manipulációhoz vagy akár fizikai beavatkozáshoz is folyamodtak.