Olympo, a nyár legizmosabb sorozata, csak nem a mély mondanivalója miatt− Kritika

Képzeld el az Elit sorozatot, de vedd ki belőle a sztorit, a csavarokat és az érzelmeket, viszont dobj hozzá egy csapat görög istenként kinéző fiút. Ez az Olympo – a Netflix új sorozata, ami többet mutat testből, mint történetből. Figyelem! A kritika spoilert tartalmaz! 

Olympo sorozat kritika – Mitológia light, dráma még lightabb, testek maxon

Van az a pont, amikor az embernek már elege van a feszültségből, a bonyolult karakterívekből, meg abból, hogy minden epizód végén cliffhanger fogadja. Csak valami könnyűt szeretnél. Valamit, amit bekapsz, mint egy hűtött, roppanós cseresznyét a nyári hőségben. Hát, az Olympo pontosan ez. Egy cseresznye — ami nagyon szép, de rájössz, hogy belül kukacos.

Az Olympo a Pireneusokban található „Centro de Alto Rendimiento” nevű edzőtáborban zajlik, ahová Amaia Olaberria (Clara Galle) a szinkronúszó válogatott kapitánya és más magasan teljesítő versenyzők járnak. Amikor legjobb barátnője, Nuria (María Romanillos) hirtelen megelőzi őt, gyanú ébred benne: ez nem lehet pusztán a tehetségének ereménye, valami lehet a háttérben. Ahogy egy csapattárs az egyik edzésen összeesik, a történet feszültté válik. Amaia nyomozni kezd a dopping, a teljesítménynövelők és a szponzori kapcsolatok után.

Közben ott vannak a többiek: Roque (Agustín Della Corte), a rögbikapitány, aki saját identitásával is küzd, Cristian, aki kiesik a csapatból és Zoe, aki egy baleset traumájával érkezett és nehezen illeszkedik be. 

Az évad végén nagy leleplezés következik: kémiai szerek használata, Amaia csatlakozik a "sötét oldalhoz", hogy visszafoglalja a helyét – miközben Nuria összeesik és Zoe összeomlik. A finálé egy összeomlással, gyógyszermintával és nagy cliffhangerrel zárt volna, ha ezt már az első részekből nem sejtette volna mindenki. És nagyjából ennyi a történet, ha kivonjuk a teljesen felesleges etyepetyéket. 

Látvány: meg kell hagyni, ez azért megéri! 

A sorozatot 2024 július–december között forgatták Madridban és azon túl is, többek között a Panticosa fürdőkomplexumban a Pireneusokban. Az operatőri munka (Carlos Garcés, Miquel Prohens) és a helyszínválasztás önmagukért beszélnek: hófödte hegyek, hatalmas edzőcsarnokok, medencék, fényben fürdő diákok – olyan, mint egy spanyol Monaco-szeánsz.

Az érzéki, lassított úszójelenetekkel, izzadós edzésekkel és feszes ruhás sportolókkal van tele a sorozat. Ha a sztorijaidból hiányzik a napi adag „washboard abs”, azt az Olympo garantáltan pótolja. Na igen. Hát... a szereplők. Már csak miattuk is érdemes belenézni. 

A teljes fegyvernem: Clara Galle, María Romanillos, Agustín Della Corte, Nuno Gallego és Nira Osahia. 

Letaszítja az Elit sorozatot a trónról? Hát nem éppen...

Az Elite karakterdrámáihoz és csavarjaihoz képest az Olympo kicsit olyan, mint az Elit light: megkapod a rivalizálást, a nyomást, a tipikus tinifeszültséget, de a karakterek mélyebb rétegeibe nem tekintünk be. Az Elite története komplex, míg az Olympónál a feszültség túlnyomórészt a medence partjáról vetett csúnya pillantásokból és szponzorral kapcsolatos titkokból fakad. És ahogy azt már mondtam, több a test, mint a tartalom.

Ugyanakkor ne feledjük! A spanyol sorozatgyártás jelenleg aranykorát éli. A Nagy pénzrablás, a Valeria, mindegyik más típusban nyújt világszínvonalat.

Valójában a sorozat témája izgalmas: doppingszál, versengés, árulás. Igazi nyári jeges protein shake – de valahogy kevés volt. Ha nyár van, meleg van és csak egy vizuálisan szép, de nem elgondolkodtató sorozatra vágysz, akkor érdemes adni neki egy esélyt. De sajnos a véleményem szerint ez a sorozat nem ér fel az Elithez. Nálam nem ért célba ez a tini-sportdráma. 

Értékelés: 10/5

Mert bár a sztori nem pörög, a fiúk pörgetnek. Tanácsolnám, hogy ha lesz második évad, tegyenek bele több valós konfliktust, több mélységet, és kevesebb lassított ölelkezést a napfényben.