Anyai idegösszeomlás élőben – Tyler Perry új Netflix-drámája sokkol és elgondolkodtat: A legutolsó csepp filmkritika

Tyler Perry legújabb Netflix-filmje, A legutolsó csepp, az anyai szeretet legsötétebb bugyraiba ránt le. Egy nap, egy fegyver, és egy nő, aki túl sokáig nyelte le a világ igazságtalanságait. Figyelem, a szöveg spoilert tartalmaz! 

A legutolsó csepp: egy nap, ami mindent megváltoztat

Tyler Perry új filmje, a Straw - magyarul: A legutolsó csepp -  nem időzik a szép szavaknál. Ez egy olyan történet, ami egyetlen nap alatt játszódik, de valójában évek feszültsége sűrűsödik benne. A főszereplő, Janiyah (Taraji P. Henson) egy elkeseredett, egyedülálló anya, aki hosszú ideje próbálja egyensúlyban tartani az életét, miközben a lánya súlyos betegségével küzd. Az apró kudarcok, a megaláztatások, az intézményi közöny és a saját lelki összeomlása egy ponton átvált.

És innen indul a film valódi pokoljárása.

Színészi játék – Taraji P. Henson: ez már nem szerep, ez a való élet 

Ha valaki még nem tudta volna, Taraji P. Henson nem packázik. Ez nem egy finomkodós drámai alakítás – ez egy masszív, húsbavágó, szinte már dokumentarista intenzitású leépülés. Henson úgy játssza el Janiyah-t, mintha személyesen őt nyírta volna ki az egész amerikai bürokrácia.

A mimika, a mozdulatok, az elcsukló hang: minden kocka hiteles. Olyannyira, hogy egy ponton már nem tudod eldönteni, hogy ez még mindig színészet, vagy egy lefilmezett valódi idegösszeomlás.

Sherri Shepherd a bankmenedzser szerepében a racionalitás utolsó szigete – empatikus, de nem szentimentális. Teyana Taylor túsztárgyalóként villan be, rövid ideig, de pontos karaktert hoz: nem megváltó, hanem tükröt tart. Mindannyian hozzátesznek a feszültséghez, de ez a film száz százalékig Taraji terepe.

A film egyik legnagyobb erőssége, hogy nem romantizálja az anyaságot. Itt nincsenek puha, rózsaszín jelenetek vagy könnyes esti mesék. Ez a valóság: túlterhelt, alulfizetett, elhanyagolt anyák, akik nap mint nap újraépítik magukat – míg egyszer csak elfogy minden tartalék.

Az egyik legmegrázóbb csavar, amikor kiderül, hogy Janiyah lánya már meghalt és az egész nap, amit a néző végignéz, valójában egy trauma utórezgése, amiben Janiyah nem akarja elfogadni a valóságot. A banki túszdráma így nem egy bűntény, hanem egy nyilvános gyászfolyamattá alakul.

Ez az igazi „utolsó csepp” – amikor már nem lehet tovább bírni. 

Média és társadalom – A tragédia eladásra kerül

Tyler Perry nem először kritizálja a társadalmi rendszereket, de most egy fokkal élesebb lett a kezében a penge. A média a filmben inkább díszletként, de annál erősebben jelenik meg: egy alkalmazott élő videóban közvetíti, mi történik bent, miközben az internet már mémeket gyárt a „bankos anyukáról”.

Tyler Perry filmje, amit vagy gyűlölni vagy imádni lehet

Bevallom, kicsit tartottam ettől a filmtől. Tyler Perry neve számomra sokáig egyet jelentett a túlírtsággal, túlbeszéléssel és a műkönnyekkel. De itt valami más történt. A legutolsó csepp nem egy hibátlan film – de kegyetlenül fontos. Képes úgy megmutatni egy nő, egy afroamerikai nő teljes mentális széthullását, hogy közben végig emberi marad. És Taraji P. Henson tényleg élete egyik legjobb alakítását nyújtja. A film néha szájbarágós, a dramaturgia néhol túl direkt, de a hatása... az letaglózó. Nem minden perc működik, de ami működik, az üt, rúg, majd megölel. Néha fáj nézni, de pont ettől olyan őszinte.

Mert bár nem tökéletes, az ereje, az aktualitása és Taraji P. Henson játéka elviszi a hátán. A film egyszerre társadalmi tükör, karakterdráma és érzelmi vészjelzés – ami után te sem mész ki ugyanúgy a nappalidból.

Értékelés – 10/8,5