Már megint nem férek a bőrödbe: nosztalgia, humor és egy kis csalódottság keveréke – Spoileres kritika

2003-ban került bemutatásra a Nem férek a bőrödbe című vígjáték, ahol Lindsay Lohan a lázadó tinédzsert, Annát, alakította. Viharos kapcsolatában áll az anyjával, Tess Colemannel (Jamie Lee Curtis). Egy napon egy szerencsétlenségnek köszönhetően testet cserélnek egymással. Mindent elkövetnek, hogy visszakapják eredeti formájukat, ám ez korántsem olyan egyszerű, mint azt gondolták volna. Egymás testében jobban megtanulják értékelni a másikat és ennek köszönhetően javul is a kapcsolatuk. A film különlegessége, hogy a humor és érzékenység egyvelegével varázsolja el a nézőket. A jól megírt karakterek és párbeszédek hamar a közönség kedvencévé váltak. És milyen a folytatás? Megnéztük a Már megint nem férek a bőrödbe című filmet.
A legtöbb embert az vonzotta, hogy az új filmben visszatér az eredeti szereplőgárda. Az, hogy ők megmaradtak, megalapozta, hogy a régi hangulat újraéledjen. Mindenképp pluszpontot adott a filmnek, hogy azok a karakterek, akik már több, mint 20 évvel ezelőtt is képesek voltak megnevettetni minket, most új erőre kaptak. A Már megint nem férek a bőrödbe egy tökéletes kikapcsolódás azok számára, akik az eredeti filmért is odavoltak.
Hatalmas öröm volt újra látni Lindsay Lohant és Jamie Lee Curtist a moziban. A film a hangulatát és a sikerét elsősorban ennek a két színésznőnek köszönheti. A történet két új főszereplővel is bővült, akiknek szerepe már jobban megkérdőjelezhető. A szereplők közti dinamika gyönyörűen volt ábrázolva, de új mélységeket nem kapott a történet.
A színésznő alakítása egyértelműen a legnagyobb erőssége volt a filmnek. A bohókás karakter bárki arcára mosolyt csalhat. Egyértelműen ő vitte a hátán a történetet és színészi jelenléte rengeteget hozzáadott az összképhez. Karaktere hiteles, humoros és szerethető, így rá végig lehetett támaszkodni a film alatt.
Spoileres tartalom – Ha még nem láttad innentől ne olvass tovább!
Több új karakterrel is találkozhatunk a nemrégiben megjelent filmben. Harper (Julia Butters) Anna lányát alakítja, aki egy lázadó tinédzser, mint amilyen az édesanyja is volt ennyi idősen. Anna éppen házasodni készül, hogy hozzámenjen Erichez (Manny Jacinto), akinek lánya Lily (Sophia Hammons) és Harper ki nem állhatják egymást. Ebből indul ki a feszültség, ami a film alapját adja. Lindsay Lohan karaktere egy úgymond katalizátorként funkcionált, aki nélkül ezek a viszonyok és bonyodalmak nem alakulhattak volna ki. Maga a történetszál nem volt sem túlzottan érdekes, sem túlzottan mély. Főszereplőnk személyisége is inkább stagnált, mint fejlődött volna a film alatt és az új generáció tagjai szinte semmit nem képviseltek. Ez sajnos az egész filmre rányomta a bélyegét, illetve a tempót is lelassította. A film első felében nagyon nehezen indulnak be a történetszálak, hogy be tudják mutatni a három új karaktert.
Az anya-lánya kapcsolatot szerették volna újonnan felidézni, ami köré épült az eredeti film is. Anna immáron felnőtt nő, egyedül nevel egy 16 éves lányt, aki hasonlóan lázad, mint ő ennyi idősen. Az ő kapcsolatuknak kellett volna a film kulcselemének lennie, de sajnos mindez csak a felszínes síkon mozgott. Ugyanúgy jelen van a feszültség, a meg nem értettség érzése, mint 2003-as elődjében – legalábbis a cél ez volt. Tökéletesen bemutatja, hogy a családi minták hozott és tanult dolgok, mivel Anna több alkalommal is hasonlóan viselkedik, mint az anyja az ő korában, amit annyira ki nem állhatott. A párhuzam elsőre érdekesnek tűnt, de sajnos nem foglalkoztak vele eleget a film alatt.
Egyértelműen közönségkedvenc volt Chad Michael Murray az eredeti filmben, aki az ügyeletes szépfiúnál kicsit több volt. Új oldalát nem villantotta meg a karaktere, de a nosztalgiafaktor rá is igaz volt. Karaktere garantálja, hogy a „régi szép idők” érzése megmaradjon. Érzései Tess iránt még mindig megvannak és talán most még egy picit viccesebb is volt, mint a régi produkcióban, még ha sokkal kevesebb képernyőidőt is kapott.
Ugyan történetileg túl sok újat nem tudott mutatni, egyértelműen nem volt rossz film. A látványvilág kellemességet sugárzott és törekedtek a színes, gyönyörű képi világra, ami vizuálisan vonzóvá tette a filmet. A zeneválasztás is nagyon jól sikerült, rengeteg esetben tette még élvezhetőbbé a zene a filmet.
Egyértelműen Jamie Lee Curtis volt az, aki igazán nagyot alakított, de Lindsay Lohan is hozta a már jól megszokott formáját és a fiatal színészek alakítása felett sem lehet szemet hunyni. A mozitól nem kell sokat várni, hiszen egy könnyed vígjátékról van szó, ami csak az előző film sikereit akarta felidézni. Könnyed kikapcsolódásnak tökéletes.
Értékelés: 10/6 – Nosztalgiázásra tökéletes, de az új sztoriszálak érdektelenné váltak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.