A fehérmájú császárné: fejezetek a szexbotrányok történetéből


Amikor egy lap hírt ad egy ismert személy szexbotrányáról, titkon mindannyian elégtételt érzünk: Lám, még a hírességek sem tökéletesek! Azt hihetnénk, hogy ezek a modern kor találmányai pedig a szaftos pletykák jóformán azóta velünk vannak, hogy a pattintott kőkorszakban elkészült az első szakóca. Néhány frivol eseten keresztül elkalauzolunk a veszedelmes viszonyok sikamlós történetébe.

Aki kicsit is tisztában van az ókori Róma történetével, leginkább orgiák sorozatának tűnhet számára az egész, melyet alkalomadtán némi háborúzással szakítanak meg. Ugyan valószínű, hogy a finoman fogalmazva is kéjenc császárokról szóló emlékek a történetírók túlzásai, ha csak a felük igaz, az is elég félelmetes képet fest a római császárok hálószobájáról.
Nehéz megmondani, hogy Tiberius szigete, Néró, illetve Caligula elmebeteg kalandjai kerüljenek-e fel a listára, ám még ebből a mezőnyből is kiemelkedik Messalina császárné. A fehérmájú asszony az intrikus Claudius császár második felesége volt, ám férjura csak afféle ráadás volt az ágyában. Mivel is csapta ki a biztosítékot?
Aranyra festett mellekkel, szőkített hajjal bordélyban kellette bájait, egy ízben pedig Róma leghíresebb kurtizánját hívta szexpárbajra – ő győzött.
Amikor viszont bigámiát követettel, és feleségül ment egyik szeretőjéhez, azzal végleg kiverte a biztosítékot, Claudius császár pedig kivégezetette. Az események már csak azért is ironikusak, mert a császár épp annak kicsapongó nemi élete miatt vált el első feleségétől.
A középkor folyamán szigorú vallási szabályok tiltották a rokonházasságot, még a sógorok és sógornők közti viszony is tabunak számított. (Ennek többek között a korábbi pogány szokásokkal való szakítás volt az oka.) Erről Valdemár svéd király is tudott volna mesélni, akinek vesztét egy szexbotrány okozta. Ugyanis feleségének húga, Jutta kolostorba vonult, ám a hercegnő hamar ráunt böjtölésre és folyamatos imádságra, így megszökött, útja pedig Svédországba vezetett.

Nővére, Zsófia királyné tárt karokkal fogadta, ám húga visszaélt a vendégszeretettel, és viszonyt kezdett sógorával. Valdemár és Jutta kapcsolatából még egy gyerek is született, ám amikor kiderült, hogy a király a sógornőjével hál – aki nem mellesleg apáca, tehát Krisztus jegyese – azonnal kitört a botrány. A rebellis apátnőt újra kolostorba zárták, Valdemárnak pedig Rómába kellett zarándokolnia, a pápa bocsánatáért esedezve.
A katolikus egyházfőt azonban nem hatotta meg a király rimánkodása, hanem büntetést rótt ki rá. Valdemár kénytelen volt adót emelni, amin a svédek joggal háborodtak fel, így a szoknyapecér uralkodót végül elűzték bátyja segítségével.
A híres francia dinasztia, a Capeting monarchia végét egy megcsalási botrány jelentette. Ugyanis IV. Fülöp három fiának elrendezett házasságából kettő nem volt működőképes, a konok, mélyen vallásos király pedig megőrült gyerekei méltatlankodásától. Egy ízben lánya, Izabella – aki szintén boldogtalan házasságban élt – jelezte neki, hogy a díszes erszényeket, melyet sógornőinek adott, két lovagnál látta, akik a Gautier és Philippe d'Aunay névre hallgattak.
A király nem volt rest és azonnal megfigyelés alá vonta menyeit, a nyomozásból pedig kiderült, hogy két menye a Tour de Nesle, azaz a Nesle-toronyban követtek el házasságtörést.
A következmények nem maradtak el: a két lovag megkínzásuk után mindent bevallott, kasztrálásuk után pedig egyiküket felnégyelté, a másikat pedig felnégyelték. Azonban a két csalfa meny sem úszta meg, hisz miután leborotválták hajukat, életfogytig tartó börtönbüntetést kaptak. Eredetileg a harmadik hercegnőt is megvádolták, ám esetében bizonyítékok híján ejtették a vádakat.

A szexbotrány utóhatásaként megszületett a Száli törvény, mely kizárta a nőket a francia trónöröklésből, illetve a bebörtönzött hercegnők miatt a Capeting dinasztia kihalt férfiágon. Közvetve pedig a százéves háború kitöréséhez vezetett.
Még ott volt a fenekén a tojáshéj, de az Egyesült Államok máris egy szaftos politikai szexbotránytól volt hangos. Ugyanis Alexander Hamilton pénzügyminisztert 1791 nyarán meglátogatta egy bizonyos Maria Reynolds, hogy anyagi támogatást kérjen tőle, mivel férje elhagyta. A miniszternek megesett a szíve a nőn, így elment a nő szállására, és pénzt adott neki. Szó szót követett, így világossá vált, hogy a nő természetben is viszonozná Hamilton nagylelkűségét.

Az év további részében is folytatódott az affér, ám később kiderült, hogy Maria valójában nem hagyta el férjét. Valószínűsíthető, hogy a nő férje tudott az ügyről, mivel egy ízben a hagyatéki ügyekkel foglalkozó ügyvéd azt kérvényezte, hogy a pénzügyminisztériumban dolgozhasson. Elképzelhető, hogy ebben lelt sértettsége miatt zsarolta meg Hamiltont, hogy hallgatásáért cserébe fizessen neki 1000 dollárt, ami mai árfolyamon 11,2 millió forintnak felel meg. A kért összeget részletekben ki is pengette a pénzügyminiszter.
Csakhogy az afféroknak nem csak Maria Reynolds férje, hanem Alexander Hamilton politikai ellenfele, James Monroe is tanúja volt, így a botrány csakhamar eljutott a sajtóhoz. Monroe és Hamilton között még egy pisztolypárbajra is sor került.
Mondanunk sem kell, hogy a megcsalási botránya véget vetett Hamilton politikai pályafutásának, mely az alapító atyának, Thomas Jeffersonnak is kapóra jött. Így kicsapongását nemcsak Alexander Hamilton pénztárcája, hanem karrierje is bánta.
A korabeli szexbotrányok a sajtó hathatós közreműködése nélkül is közfelháborodást váltottak ki, a média megjelenése csak átalakította azok természetét. A fenti példák arra is rávilágítanak, hogy a pletyka, szóbeszéd, amit sokszor nem a valóság, hanem az intrika mozgatott, károsabb lehet, mint egy bulvárhír.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.