A legsokkolóbb toxikus párkapcsolati analógia, amit valaha filmre vittek – Együtt filmkritika szakértői kommentárral

Michael Shanks első nagyjátékfilmje a testhorror műfaján keresztül meséli el egy párkapcsolat történetét, hogy a fájdalmait és kiüresedését fizikai torzulásokká változtathassa. Az Együtt című film egyszerre groteszk és szívfájdító: a test összeolvadása metaforikus képpé válik – amikor egy pár már nem tudja, hol kezdődik az egyik fél és hol ér véget a másik. Hála istennek a horrorfilmek ma már nem elégednek meg az ijesztegetéssel. Az ausztrál testhorror, az Együtt (Together) nemcsak ijesztgetni akar, hanem beléd is mászni. Az eljegyzés mint utolsó mentsvár, a kötődés mint rémálom – a film egyetlen nagy metaforája annak, amikor a kapcsolat komolyabbra fordulása nem az új kezdet, hanem a vég kezdete.

Az Együtt egy óda párkapcsolati függőséghez

A főszereplők egyben a film rendezői is. Alison Brie és Dave Franco nemcsak a filmben, hanem a való életben is egy pár, és ez a képernyőn keresztül is átjön. Külön értékelhető, hogy Franco egy kissé heberhurgya, világfájdalmas, passzív karaktert hoz, míg Brie az, aki dühből, fájdalomból és kétségbeesésből építi fel a karaktert. Ezáltal egészen különleges és hiteles dinamika alakul ki a két karakter között, hiszen a valóságban is a nők azok, akik próbálják a végsőkig életben tartani a kapcsolatot. 

Egyedi történet, tökéletes színészi játék

A történet egy párkapcsolati terápiának álcázott rémálom, ahol a „kötődés” szó új jelentést kap. Főhőseink, Tim és Millie azt csinálja, mint minden kétsébeesett pár, amikor úgy érzik, hogy széthullóban van a kapcsolatuk: eljegyzik egymást. Látszik, hogy Mille az, aki irányítja a kapcsolatot, mert ő az, aki egy buli kellős közepén megkéri Tim kezét, aki teljesen lesokkolódik az egésztől. Ezek után azán kellve-kelletlenül felhúzzák egymásra az eljegyzési gyűrűt és elköltöznek egy isten háta mögötti kisvárosba, hogy új életet kezdjenek. Egy dologgal nem számoltak: nemcsak önmagukkal, de a természetfelettivel is meg kell majd küzdeniük. 

Tim és Mille régóta együtt vannak, de kapcsolatukban látszólag már nem sok minden működik. Rég túl vannak a rózsaszín ködös időszakon és a párkapcsolatuk egy valódi se veled, se nélküled állapotban ragadt, ahol hőseink maguknak sem akarják bevallani, hogy mit éreznek igazából a másik iránt. A film fő konfliktusa, hogy Tim már egy ideje bezárkózott és már hónapok óta nem feküdt le Millie-vel. Mintha az egész kapcsolat csak azért létezne, mert Tim nem tudja, mit akar, Millie pedig egyszerűen nem mer kilépni a kapcsolatból. Mindketten kicsit siratják a régi életüket, de amíg Millie-nek van egy stabil állása, Tim zenészként teljesen elveszve érzi magát.  

Borzongató tudatalatti utazás

Igazán ritka az ilyen ütős horror, ami ennyire mélyére hatol az emberi lélek sötét bugyrainak, nem véletlenül lett a közönség kedvence a Sundance fesztiválon. Nincsenek felesleges jumpscare-ek, csak lassan növekvő feszültség, disszonáns zene és egy zseniálisan épített, klausztrofób atmoszféra, ami végig a néző idegein táncol. Ez a film azoknak fáj igazán, akik már túl voltak néhány érzelmi összeforrasztáson. Az összenövés, a kontrollvesztés, az önfeladás, a kényszeres együttmaradás fájdalmas, fenyegető rémének jelképe. Hőseink 100 percen keresztül próbálják elkerülni az elkerülhetetlent: a szabadságuk és az önállóságuk feladását. 

Miért gondolják egyesek, hogy az eljegyzés vagy a házasság megoldja a problémáikat?

Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint sok, igen csak toxikus párkapcsolatban nem a szerelem, hanem a félelem diktálja az eljegyzés vagy a házasság döntését. 

„Az egésznek a pszichológiai háttere, hogy nagyon sokan szeretnének a bizonytalan biztosra menni. Ez egy illúzió, amelyet félelem és bizonytalanság ural, van egy mögöttes vágy vagy eszköz, amit úgy tűnik, hogy az eljegyzés vagy a házasság helyettesít, a biztonságos kötődés nem tetten érhető, de maga a papír, a gyűrű jó eszköznek tűnik, hogy valahogy stabilizálják a kapcsolatot. Bizalmatlanság és gyenge kötődés miatt a felek célja a kontrollt visszaszerezni. 

 Ez egy menekülés, védekezés, hogy idealizálják a házasságot, de az önmagában nem fogja stabilizálni a kapcsolatot. Az az érdekes, hogy egy házasság után van egy euforikus, rózsaszín ködös szakasz, amitől úgy tűnik, mintha megoldódott volna minden probléma, de egy idő után megjelenik a frusztráció és realizálódik a függetlenség iránti vágy. Ilyenkor még inkább fokozódik a konfliktus és újra és újra azzal szembesülnek, hogy valódi érzelmi elköteleződés nincsen és hogy baj van. Az esetek többségében ez válással jár vagy ennek hiányában a felek a kapcsolat börtönében elposhadnak.”