„Rémálmaim voltak" − Charlie Hunnam a legszexibb, aki valaha sorozatgyilkos bőrébe bújt

„Az ember ott van minden szörnyeteg mögött” – vallja Charlie Hunnam új szerepéről. De vajon miért köszönt el személyesen Ed Geintől a forgatás után?
Charlie Hunnam az a színész, akiről sok minden eszünkbe juthat – motorzúgás a Kemény motorosokból, kardpárbaj az Arthur király: A kard legendájából, vagy éppen a hollywoodi brit lazaság. Ami viszont eddig nem tartozott a neve mellé, az a sorozatgyilkos jelző. Nos, itt az idő, hogy ezt a rubrikát is kipipáljuk. A Netflix Szörnyetegek antológiája ugyanis Ed Gein történetét hozza el – és Hunnam olyan mélyen merült bele a szerepbe, hogy majdnem benne is ragadt. Mindezek ellenére is már most úgy gondoljuk, hogy ő lesz a legszexibb sorozatgyilkos − bár való igaz, hogy a Menendez fivérekkel is magasan volt már a léc.
És mielőtt moralizálnánk. Igen, tudjuk, az igazi Ed Gein egyáltalán nem volt szexi. Inkább csak a horrorfilmek örök ihletője (Psycho, A texasi láncfűrészes, A bárányok hallgatnak – mind belőle táplálkoztak). De ha egyszer Hunnam bújik a bőrébe, nem tudunk mást mondani.
A Varietynek adott interjúban Hunnam elárulta, hogy nem volt zökkenőmentes a felkészülés. Már a forgatás előtt rémálmok gyötörték:
„Rémálmaim voltak a forgatás előtt. Fel kellett dolgoznom a tetteket, amiket elkövetett.”
Elmondása szerint, ez nem csak egy szerep volt a számára, hanem egy belső harc is. Hogyan lehet valakit, aki a valóságban ennyire eltorzult tetteket hajtott végre, nem egy karikatúraként, hanem emberként megjeleníteni.
„Próbáltam lekövetni... tanulmányoztam a megmozdulásait. De mindemellett meg akartam találni benne az emberi oldalát is.”
– mondta, és itt álljunk is meg egy pillanatra. Igen, lehet vitatkozni azon, hogy miért kéne bármi emberit keresni Geinben. De Hunnam színészi logikája érthető. Ha a karaktert totálisan démonizálja, akkor kétdimenziós marad. Ha viszont megmutat egy kis valóságot, akkor válik igazán félelmetessé.
És itt jön a történet egyik legbizarrabb epizódja. A forgatás után Hunnam Wisconsinba utazott, Ed Gein sírjához. Elmondása szerint, el kellett tőle „köszönnie”.
„Remélem, hogy végső soron jól átadtuk a történetét… Elbúcsúztam tőle a forgatás végén, és kvázi elengedtem őt.”
Ez persze elsőre hajmeresztőnek tűnik, ki akar egy sorozatgyilkossal lelki kapcsolatot ápolni? De valahol érthető is. Hónapokig a bőrében élt, nem lehet csak úgy levetni, mint egy jelmezt. Egy ilyen búcsú inkább lezárás, mint bálványozás.
Az első kettő történetben már megszokhattuk, (Jeffrey Dahmer és a Menendez fivérek) hogy a sorozat nem fél tabukat döntögetni. És bár a nézők egy része attól tart, hogy a Netflix túlságosan „glamúrosítja” a gyilkosokat, Hunnam szerint a cél pont az volt, hogy ne egy puszta horrorshow-t készítsenek, hanem inkább egy valódi pszichológiai mélységet mutassanak be.
Az előzetesben Hunnam szinte felismerhetetlen – smink, maszk, sápadtság. De a mozdulatok, a tekintet, az az erőteljes jelenlét, amit a Kemény motorosok Jax Tellerjeként vagy Arthur királyként megszerettünk, most is ott van. Csak épp egy sokkal sötétebb tónusban. Az ember szinte akaratlanul is azt érzi, hogy hiába van eltorzítva, ez akkor is Charlie Hunnam, és igen, még így is vonzó.
Ne feledjük, a szörnyetegek sorozat már kétszer bizonyított. A Menendez fivérek történetét máig nem felejtették el az emberek, ahogy Jeffrey Dahmer hátborzongató tetteit sem.
Most pedig a Gein-sztori következik, amely talán minden eddiginél mélyebbre merül az emberi psziché legsötétebb zugaiba. És ha ehhez Hunnam arcát (és testét) kell nézni, hát rendben van – a lényeg, hogy a hatás meglesz.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.