A II. világháború alatt az ifjú Erzsébet hercegnő úgy gondolta, nem akar a palotában unatkozni, amíg mások harcolnak. A királyi család rosszallása ellenére beállt a brit hadsereg női segédszolgálatába, és megtanulta, hogyan kell kereket szerelni, motort javítani és olajat cserélni, hogy ezzel is szolgálja a hazáját. Ha hiszed, ha nem, Erzsébet királynő a férfiak között is megállta a helyét, és nem csak mint uralkodó, hanem akkor is, ha az autókról volt szó.
A II. világháború idején Londont szinte naponta bombázták, így a főváros népességét vidékre evakuálták. A királyi család tanácsadói azt javasolták, hogy a két királyi gyermek – Erzsébet és húga, Margit – is menjen biztonságosabb helyre. Az anyakirályné azonban hajthatatlan volt: „A gyerekek nélkülem nem mennek sehova. Én nem megyek el a király nélkül. A király pedig soha nem fog elmenni.” Ezzel a mondattal egész Nagy-Britannia szimbólumává vált. A fiatal II. Erzsébet is ekkor kezdte meg saját szolgálatát. 1940-ben, mindössze 14 évesen először szólalt meg nyilvánosan a BBC rádióban. Az evakuált gyerekekhez beszélt, akiket vidékre menekítettek a bombázások elől: megnyugtatta őket, bátorította, és biztosította őket arról, hogy a királyi család velük van. Ez a pillanat volt az első, amikor a nép hallhatta a leendő Erszébet királynő hangját. Egy lányét, aki végtelenül bátor és nem fut el a felelősség elől.
1945-ben, az akkor még csak 18 éves Erzsébet beállt az ATS-be (Auxiliary Territorial Service), a brit hadsereg női részlegébe, ahol kitanulta a katonai járművek karbantartásának csínját-bínját. Erzsébet nem kért külön bánásmódot: ugyanazt a tanfolyamot végezte el, mint bárki más. A napi hétórás munkából csak estére tért vissza Windsorba. Az udvari sofőr állítólag nem egyszer várta meg türelmesen, amíg a kisasszony letörli a motorolajat a kezéről.
II. Erzsébet mindig is szeretett uralkodótól szokatlan dolgokat csinálni. A királyi család eleinte nem lelkesedett az ötletért, hogy autószerelőnek álljon, mondván „nem illik egy trónörökösnek a szerelőaknában fetrengeni”, de végül Erzsébet makacssága győzött. A brit sajtó persze azonnal rárepült: „Az autószerelő hercegnő!” – harsogták a címlapok, miközben a fotósok boldogan kattogtatták a gépeket, hogy a leendő királynőt olajos overallban lencsevégre kaphassák. Aki ismeri Erzsébetet, tudja, hogy ez nem csak kirakat volt. Valóban érdekelte a technika és az már ekkor látszott rajta az a fajta maximalista hozzáállás, ami később uralkodóként is jellemezte. A szerelőműhelyben megtanulta, hogy a legnagyobb hatalom sem ér semmit kötelességtudat nélkül és talán ezért is vált később a stabilitás szimbólumává. A nő, aki fiatalon olajos kézzel dolgozott, később ugyanazzal a precizitással és kitartással vezette a monarchiát több mint hét évtizeden át. Így lett II. Erzsébet az a királynő, aki a legnagyobb káosz közepén is tudta, hogyan kell megjavítani a dolgokat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.