Nők és a gyermekek gyilkosa - Terézanyu véleménye

Én vártam, hogy majd megmondja, ha az óvszer nem, akkor mégis mi a csoda lehet a válasz rá? Gondoltam, előrukkol az AIDS Világnapjára a bejelentéssel, hogy a Vatikán titkos laboratóriumában kikísérleteztek egy kanalas orvosságot, amely megoldást jelent az AIDS-re. De nem történt semmi ilyen, bár a pápa még hozzátette, hogy bizonyos helyzetekben igazolható az óvszer használata.

Aznap, amikor ezt bejelentette, a világon 14 ezer ember fertőződött meg HIV-vírussal, ahogy minden más napon is. Többségük nő és gyermek. 14 ezer darab óvszer elég lett volna, hogy ezek az emberek ne kapjanak halálos betegséget. Ez vajon az a bizonyos igazolható helyzet?
Azt valószínűleg sokan tudjuk, hogy körülbelül 33 millió HIV-fertőzött ember él a világon. Azt már jóval kevesebben, hogy a 33 millióból 22 és fél az ún. Fekete-Afrika országaiban. (A Szaharától délre fekvő 42 ország, pl. Szudán, Kenya, Tanzánia, Uganda, Szomália, Etiópia, Angola, Lesotho, Malawi, Mozambik, Ruanda.)

A legtöbb fogamzóképes nő a világon AIDS-be hal bele. A Fekete-Afrika országaiban élő HIV-fertőzöttek többsége nő, gyermek vagy fiatal felnőtt. A nők 80%-a házasságban vagy tartós partnerkapcsolatban élve fertőződik meg. Vagyis a házasság szentségén belül, ahogy az írás mondja. Az afrikai nők túlnyomó része a saját férjétől kapja meg a halálos kórt és adja tovább gyermekeinek: körülbelül 15 millió AIDS-árva van a világon.
Egy felmérés szerint a HIV-fertőzött fiatal afrikai nők 90%-a erőszakos közösülés során kapja el a vírust. Egyszer olvastam egy döbbenetes könyvet, egy ún. dokufictiont, a címe: Vasárnap egy medence partján Kigaliban. Az írás Gil Courtemanche kanadai újságíró műve, aki a ruandai népirtás idején a fővárosban, Kigaliban élt. (Aki ezt nem olvasta - sajnos magyarul nem jelent meg -, az a Hotel Ruanda című filmből ismerheti részben a történetet.)

Afrikában egészen mást értenek szexualitás alatt, mint Európában, ezt mindig is tudtam. De ebből a regényből egy életre megtanultam, micsoda mázlista vagyok, hogy Európában és nem Afrikában születtem nőnek. A fekete kontinensen a nőknek nincsen beleszólásuk a saját életükbe. A szegény afrikai országokban a nők életének része az erőszak, így a nemi erőszak elviselése is. Ott nincs szexuális kultúra, meg konszenzuális közösülés: hogy megbeszéljük, húzzunk-e kotont, akarjuk-e mindketten, vagy sem. Ott minden értelemben a férfi az úr, a szex csupán az ő örömét szolgálja, a nő dolga mindig készen állni, némán tűrni és szülni, szülni. Ahogy az írás mondja, szaporodjatok, sokasodjatok. Afrikában a férfiak kényükre-kedvükre lelhetik örömüket a nőkben, de a nők sorsa a halálig tartó hűség.

 A katolikus egyház - ezt még a kétévesek is tudják - válságban van: híveinek száma mindenhol csökken a világon. Kivéve Afrikát, különösen Fekete-Afrikát, ahol folyamatosan nő a hívők száma. A papok hatalma ott sokkal nagyobb, mint azt elképzelni tudnánk. A szegény falvakban a templomot, a kórházat, az iskolát, a közösségi élet legfontosabb színtereit az egyház működteti. Ha akad valaki, aki a nőkkel szembeni erőszakhoz szokott férfiaknak megálljt parancsolhat, az Isten szolgája.

Én értem, hogy a középkori dogmák létfontosságúak a katolikus egyház fenntartásában. Minden dogma egy tégla a Vatikán erős várában. De kockáztassunk meg egy eretnek gondolatot így a 21. században: az óvszert maga a pap osztja ki a férfiaknak. És asszonyaik, gyermekeik életének védelmére szólítja fel őket: használjátok, ha jót akartok. Különben, villantja fel a lehetőséget, a pokol kénköves bugyrában végzitek. Ez belefér egy vasárnapi prédikációba - nem? A fenti gondolatért biztosan kinézett volna nekem egy kiadós máglyarakás a középkorban, amikor előszeretettel sütögette a boszorkának vélt nőket az inkvizíció. Ma már ez persze el sem képzelhető. Vagy mégis?
Az a nő, aki kínok között hal meg, gyermekeit sorsukra hagyva, milyen gyötrelmet élhet át? És mit vétett?! Afrikában a katolikus egyház az egyetlen erő, amely képes lenne megállítani a HIV-fertőzés terjedését. Például azzal, ha az óvszer használatát nem "bizonyos helyzetekben igazolhatónak", hanem létfontosságúnak tekintené.

A pápa szava az égig hallatszik, ez a munkaköri kötelessége.

De ki hallja meg a nők és gyermekek hangját?