Ez Csonka András blogja hétfőnként a Life.hu-n.

Szia, Anyu! Mondd, te belevaló srácnak tartasz engem? Ne röhögj, vagyis jól van, ha most kinevetsz, akkor sejtem a válaszod is, és lényegében egyetértek! :-) No, meg tulajdonképpen mi is az, hogy belevaló? Ezt hagyjuk is...

Többek között egyébként egy tévéműsor címe, ami a ValóVilág című reality-show kísérőműsora. Na most, egyik este ebben vendégeskedtem, tehát akkor aznap legalább belevaló voltam. Bár többek szerint éppenhogy nem, sőt, úgy vélték néhányan, hogy ciki ebben a műsorban mutatkozni. Mindig lehet számítani azokra, akik intellektuális gőgjüktől vezérelve automatikusan leszólnak minden hasonló produkciót, aztán valószínűleg otthon egy nagy zacskó chipset majszolgatva bambulnak a képernyőre, amikor ilyeneket is nézhetnek...

Forrás: Thinkstock

Soha nem gondoltam, hogy rajongója lennék a műfajnak, de létező formátum ez is, a világunk része, hogy ez a típusú műsor is jelen van, és egyébként is, amíg a boldog emlékezetű Reggelit vezettük az RTL-en, akkor hivatalból is tudnom kellett arról, mi folyik a villában, mert reggelente megjelentek nálunk a műsorban a bentlévők rokonai, barátai egy kis pletykálkodásra. Volt idő, amikor többet láttam Alekosz édesanyját, mint a saját családomat. :-) Szóval abszolute nem érdekel az ezzel kapcsolatos fanyalgás, kifejezetten érdekes megfigyelni, kiből mit hoz ki a bezártság...

Esténként, tudod, amikor hazamászok egy színházi előadás után, belebotolom sokszor a ValóVilág-összefoglalókba, és mazsola a sütiben, az utána következő Belevaló, amit a - ki tudja, miért - "fantasztikus" jelzővel illetett Aurelio és VV Éva - pardon - Baukó Éva vezetnek felváltva. Ezen az estén épp Éva állt a műsorvezetői pulpitus mögött. Fél órával korábban érkeztem a sminkbe, hogy gyűrött arcomból a sminkes Patri kihozzon valamit. Éva is ott ült, nézte az aznapi összefoglalót, hiszen ez lesz majd a témánk. Fura volt, hogy kicsit tartózkodónak, bár kedvesnek tűnt. Nem hozta a várt nagypofájú csajt.

Aztán kiderült, amikor megtudta előző nap, hogy én leszek az esti vendég, elcsodálkozott, és azt kérdezte a szerkesztőtől: "Hogyhogy bejön, ő nem utál engem?" Ja, értem már a tartózkodó magartartást, ezek szerint olvasta a blogomat ő is... :-) tudjátok, amikor a dzsungeles kaland kapcsán kikeltem magamból és elképzeltem, hogy a dzsungelben ébredek én is, és Éva ordítva oszt ki mindenért. A stílusát nem kíméltem az írásombam, és ezzel együtt persze őt sem. Ezt gyorsan tisztáztuk, ő is elmagyarázta, miért volt szükség szerinte erre a megmagyarázhatatlan hangnemre, elfogadtam, megértettem, és máris indultunk a stúdióba.

Forrás: Csonka András

Hamar kiderült, képben vagyok ezzel a szériával kapcsolatban is, nyilván ezért jutalmul egy igazi "csemegét" kaptam videobejátszásként. A fürdőszobában Dóri épp fogat mosott, Fannika tusolt, és mellettük Denis nemes egyszerűséggel önkielégített. Óriási, az intelligencia egyik csúcsa. Mondhatnám, hogy vicces, ha nem lenne inkább szomorú. Na, azért ezt sem hagytam szó nélkül. Kis traccs után már vége is volt az adásnak, boldog voltam, hogy láttam sok RTL-es kollégámat a stábban, a régi szép időkből.

Facebookon páran értetlenkedtek, minek mentem be, ezt hagyjuk is. Viszont írt pédául VV Attila, akit az egyetlen igazán taktikusan és hideg fejjel játszó villalakónak ismertem meg, és lelkendezett ottlétem és mondandóm okán, ötletként meg elővezette, hogy ha beköltöznék fél évre én is, tuti nézőm lenne.
Atyaúristen, fél év? Bezárva??? No meg egyébként is! Kinek hiányzik, hogy kiderüljön, néha rágom a körmöm, a refluxtól meg a stressztől tikkelek alkalmanként, és krákogok, mint egy láncdohányos... és hogy télen szeretek pamutpizsamában aludni, hogy magamban beszélve gyakorlok idézeteket a szerepeimből, hogy skálázom elég hülyén néha, és folytathatnám. No és kikkel? Az is megérne egy misét. Mert ha valaki csak fél órát azon a frekvencián beszélne mellettem, mint Fannika, kiugranék a nemlétező ablakon. Celebekkel sem lenne könnyű, bár lehet, elképzelek egyszer egy ilyen helyzetet itt a blogban. Csak ne gondoljunk rá erősen, mert az álmok valóra szoktak válni... :-)

Inkább a holnapi felújító próbára kezdek koncentrálni, bár arról nem kell álmodoznom, biztosan megtartják ;-) Millió puszi, Anyu!