Csonka András: Anyu, ugye hallasz? A dzsungelben rám ordított VV Éva

Szia, Anyu!

El sem tudod képzelni, micsoda marhaságokat álmodom össze néha. Persze van, amikor szívesen időznék a sok dilis álomkép kellős közepén, de juszt is akkor ébredek fel, amikor nem akarok. Tudod, az az igazság, hogy a prosztatám már elhagyta a kamaszkort, és éjjel szereti, ha kicsit megsétáltatom, legalább a hálószoba-WC távolságban. Aztán, ha szerencsém van, és egyáltalán emlékszem, milyen álomból ébredtem éppen, akkor elég könnyen vissza is alszom.

A minap egészen extra helyeken járkáltam képzeletben az éjjeli órán. Egy dzsungelben. Speciel ott is éjszaka volt. Ismersz, sosem voltam egy kommandós alkat, aki éjjeli felderítésre jelentkezik egyedüli szolgálatra... :-) Ne áruld el senkinek, amikor gyerekkoromban megengedtétek, hogy megnézzem a Kék fény című bűnügyi magazint a tévében, ahol a körözött személyek fotóit is mutatták, még akkor sem mertem felkelni éjszaka az ágyamból, ha már majdnemhogy összekakiltam magam, mert mit lehet tudni, hol van épp az a körözött személy, ugyebár... :-) Azt se mondd el, hogy a sötét és egyik oldalán bozótos utcában, ahol laktunk, kezemben a lakáskulccsal futottam a saroktól az utca közepén álló házunkig, hogy ott már csak gyorsan be kelljen illesztenem a kapuzárba a tök sötétben, miközben kémleltem jobbra-balra, van-e ott valaki. :-)

Erre álmomban most itt ez a dzsungel. Na ne már! Legalább valami kis összkomfort hatás lenne, de nem. Csak egy pricccs kint a szabad ég alatt, meg megmagyarázhatatlanul hülye és félelmetes hangok az éjszakában. Egyébként mit tudom én - ebben a rohadt sötétben nem látok semmit. Inkább próbálok nyugton maradni a kis vászonágyon. Talán el is szenderedtem, már úgy értem, álmomban. Jaj, ez mi? Úristen! Esik? Bele a pofámba? Jaj, közeleg valaki a hajnali szürkületben. Nem látom pontosan, még nem tettem be a kontaktlencsémet. Lobog a haja, vagy egy hippi, vagy egy amazon? Talán a megmentőm? Az alakja körvonalai alapján elég csinos nő. Egyre közelebb hajol, biztos reggeli biztató puszival akar köszönteni.

"Mi a francot képzelsz, András? Itt henyélsz? Lustálkodsz? Mindenki talpon, itt az van ma, amit én mondok, és én úgy döntöttem, hogy ma te leszel a vécéfelelős." Mi van? Atyaég, Bárdos a bokornál gubbaszt, Molnár Andi és Nyertes Zsuzsi a mosgatóvödörnél. Cooky csavarja a vizet a kis sárga fejkendőjéből... Na és Pákó? Még csak ez hiányzott! Ez a Celeb vagyok, ments ki innen!, vagy micsoda? Na és hogy kerülök én ide? Ez most egy álom?

Ezt most még nem tudhatom. Ki ez a nő, aki beleordít a pofámba? Úristen, ez tényleg ő? Baukó "VV" Éva? A nagy magyar megosztó személyiség? A balhék démona? "Na jó, tápászkodj fel a valagaddal, Andriska, pucold ki a vécét, az való neked! Szerinted meddig nézem az unalmas arcodat? Ilyen punnyadt, unalmas társasággal életemben nem találkoztam még. Ez nem a színházi büfé melegszendvicses tapicskolása. Ez a dzsungel, ébresztő emberek, ide show kell, és azt én csinálom!" - kiabálta szokásosan artikulálatlan hangján az asszony.

Tudod, Anyu, utálom a konfliktusokat, inkább alkalmazkodom a végletekhez is, mert nem bírom a feszültséget, de úgy látszik, álmomban megtáltosodtam. Láttam magam körül a sok elgyötört arcot, aki legszívesebben ordítana e stílus hallatán, de tudja, hogy azért a gallyakon kamerák lógnak, kinek hiányzik, hogy otthon majd mindenfélét gondoljanak róla. Úgyhogy Salamon Béla legendás mondata jutott eszembe, míg feltápászkodtam: "Ha én egyszer kinyitom a számat..."

"Na, drága Évám, te kis tűzről pattant. Igazad van, ez egy tévéműsor, méghozzá nagyon jól összerakva, és ide kell a konfliktus, mert az nézettséget generál. Na de a kontroll is, drágám! Pláne az önkontroll! Ez itt most a show, amit te művelsz? Tök jó, akkor majd ha egy hülye szülő úgy érzi, hogy betrappol az iskolába és elégtételt vesz, amiért szegény gyerekét igaztalanul intővel "jutalmazták", és a gyerekek szeme láttára lekever egy pofont a tanárnak, mondhatja majd, hogy: "bocs, csak csináltam a show-t"? Ha a riadt nyugdíjasra a modortalanul mogorva pultosnő türelmetlenül ráordít, akkor majd elnézést kér, mondván "bocs, én most csak csináltam a show-t"? Évike, rólad otthon majd elárulják pár nap múlva, hogy egész nap csak feküdtél, esetleg cigiztél és kiabáltál, talán azt a legtöbbet. Stílus, you know, a stílus! Az maga az ember! Vagy ha show, akkor röhögjünk egy jót az egész műbalhén, és utána váltsunk normális üzemmódba, nehogy a többiek végleg megijedjenek! Egyébként meg vedd tudomásul, hogy..."

Ebben a pilanatban hangos berregés szakította félbe a mondatomat. Ez most mi? Na ne már, ez az ébresztőórám. Most mi van? Ez az ágyam, a saját szobám? Az egészet álmodtam? Évi pedig maga a cukiságfaktor valójában? Az előbbi tutira igaz, az utóbbiról még gondolkodom... :-)

Futás próbára, aztán egy jó ebéd a Komédiásban. Na, ott aztán tényleg csinálták a show-t. A szomszéd asztalnál Rózsa György és a Kossuth-díjas humorista, Sándor György parádézott, alig bírtam fuldoklás nélkül lenyelni a rántott csirkét. Aztán megérkezett hozzájuk Nádas Gyuri is.

Holnap is benézek, hátha valaki majd megint "csinálja a show-t" :-) Szóval ennyi mára, Anyu! Folytatása következik!