Ciki, de gondolatban velem szexel - pasiszemmel

"Kedves Marco!

Én egy 32 éves elvált, 1 gyermekes anyuka vagyok, aki még mindig úgy érzi, nincs lekésve semmiről és senkiről. Tavaly váltam el, azóta kinyílt előttem a világ, újra visszatért az életkedvem. Van egy nagyon kedves barátom, aki végigasszisztálta a válásomat és mindig minden körülmények között számíthattam rá. Mostanában 'túl' gyakran vagyunk együtt, s ha nincs velem, nagyon hiányzik. Elmondása szerint ő ugyanígy érez irántam. Az ügy azért felettébb kényes, mert nős, 3 kiskorú gyermek édesapja. Látszólag mintaházasságban él, valójában pedig nem boldog. Tegnap leültetett és bevallotta, hogy azóta szerelmes belém, amióta ismer, és én vagyok az a nő, akivel le tudná élni az életét. Még azt is elárulta, hogy már évek óta engem képzel maga mellé a hitvesi ágyba, valamint rólam fantáziál, amikor maszturbál. Bevallom, ez roppant hízelgő számomra, de kissé szkeptikus vagyok, annyi ilyet hall az ember, és sok 'vidéki tyúk' (bocsánat a vidéki nőktől) be is dől az ilyen bugyi-levarázsoló dumának. Csak az a baj, hogy teljesen másként értékeli az ember ezeket a sorokat, ha neki mondják. Miért ne lehetne igaz? Olyan hihetetlen az, hogy valaki belém szeressen, és úgy érezze, én vagyok számára a nagy Ő? Segíts, kérlek! Nem tudom, hihetek-e neki... Nem szeretném a barátságát elveszíteni, de a házasságát sem szeretném feldúlni.

u.i: Az asztrológus barátnőm a csillagokból azt olvasta ki, hogy nagyon összeillünk...

Köszönöm,

Lilla"

Kedves Lilla! Először is. Nem értem, mi bajod a "vidéki tyúkokkal". Kotkodálnak, tollászkodnak, magot esznek, hanyatt dőlnek, belehalnak, csakúgy, mint a fővárosi szemétdombon kapirgáló társaik. Lényeg, hogy kakas legyen a környéken. Varázspálcával, vagy anélkül, tök mindegy. A tarajos teszi teljessé életüket. Egyébként pedig semmi sem lehetetlen, ez tény. Simán belefér, hogy tényleg igazi a mágus, aki körülötted sündörög. Bajusszal, peckesen, hülye kalapban, mereven. Ha úgy alakul, spontán elvarázsol, csiribú-csiribá, s csipkés bugyid máris zsebében leled. Megy ez lazán, mint a mesében. Miért is ne? Egy dologra figyelj azért. A kezére. Mert csalhat. Mert előfordul, hogy a fránya varázsló csak úgy, lélek nélkül, felelőtlenül használja bűbájbotját. Csapkod vele összevissza, esztelen, csakhogy elé feküdj párás szemmel, áhítattal, meztelen. A varázslóskodásnak ilyenkor nyögés a vége. Nem mindegy persze, hogy vele nyögsz, érte, vagy ellene. Tudnod kell még. A varázslók feleség és három kiskorú gyerek nélkül élnek, szerényen. Máskor meg sok gyerekkel, asszonnyal, szerénytelen. E tekintetben leginkább a vájárokhoz hasonlítanak. Meg a tanítókhoz, mérnökökhöz, könyvelőkhöz. Teljesen emberiek lesznek hirtelen. Kedves Lilla. Arról nem tehetsz, hogy mágikus barátod maszturbálás közben gyakran rád gondol. Kiről fantáziáljon szegény, ha nem rólad? Nyilván sokkal kívánatosabb vagy így, érintetlenül, számára szüzen, mint a megszokott társ, ki naponta mellette pihen. Megesik az ilyen. Csak ettől nem neked kell elélvezni azonnal, hanem neki. Tudod, veri az élet, veri happy, mindenki veri. Érthető, rendben. Te csak azon gondolkozz el most már, hogy mégis mi a francot keresel ebben a történetben? Azon kívül, hogy van egy haverod, az önkielégítős, aki házasságában sem testben, sem lélekben nincs már jelen, sokkal inkább benned lenne, röviden, velősen, szépen. Aztán szenvedne tovább menetrend szerint. Otthonában, fájdalmas arccal, csendben. Ezzel neked nincs dolgod, Lilla. Egyáltalán nincs. Nem kell varázslat, csak egy kis józan ész, hogy belásd: barát, nagy Ő és megértő szerető egyszerre nem lehetsz. Univerzum, csillagállás ide vagy oda, akkor sem. Varázslat sem segít. A bűvös pálca sem. Szomorkodjatok el ezen, kéz a kézben, romantikus estén a Hármashatár-hegyen, boruljatok egymás nyakába könnyesen, bámuljátok az eget, aztán küldd haza a srácot, nevelje gyerekeit és magát, ha lehet. Még valami. Azt a pálcát, a varázserejűt, ne hozd el tőle, ha lépsz. Semmiképpen ne. Maradjon nála, hadd higgye néha, hogy ő Harry Potter. A korosodó Hókuszpóknak már ez is a teljesség lehet. Üdv. Marco