Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat – és talán az életedet is. Olvasd el a Life.hu-n, és hagyd magadban megérni. Heti útravaló – 304. rész.

A szerelem kölcsönös igézet, ne feledd. Mágia. Elvarázsolt állapot, amit „normális" ember őrületnek vél, tébolynak, kényszerképzetnek. És a józan, hétköznapi világában az is. A szerelemben esztelen, megrészegedett, nem e világi tudatállapotban élsz.

,,A szerelem kölcsönös igézet, ne feledd. Mágia. Elvarázsolt állapot, amit „normális" ember őrületnek vél, tébolynak, kényszerképzetnek"Forrás: Thinkstock

És addig tart, amíg a varázs. Ahogy szűnik a varázs, múlik a szerelem, s végül olyan fénytelenné és üressé válik, mint egy villanykörte, mely nem kap már áramot. Sötét lesz. Hideg. S akire egykor úgy néztél, hogy meg tudtál volna halni érte, most idegen lesz, közömbös ismerős – egy másik ember.

Felidézni sem tudod régi varázsképét. De még a magadét sem, hogy ki volt benned az, aki szerelmes volt, s ki volt az a másik, akit szeretett. Nagy kérdés, hogy melyik tekinteted az igaz. A varázsszemed, vagy ez a szemüveges, amelyen át a számlakönyvedet töltöd ki, dolgozol, és ezeket a józan sorokat olvasgatod. Miért mondjuk a hétköznapjainkra, hogy „szürke valóság"? És miért ezerszínű a szerelem, s lesz benne költővé minden ember, zaklatott, lázas, boldog és boldogtalan?