Peller Mariann: Megpecsételjük a saját és az egész emberiség sorsát

2019.03.31. 08:00

Vadon János rádiós műsorvezető elképesztő koponya. Rendkívül tájékozott, művelt, képben van a világ dolgait illetően. Ehhez mérten azonban komoly elvárásai vannak az embertársaival szemben: rettentő szigorúnak tűnhet. Azok számára, akik nem értik, nem érzik, hogy Jánosnak igaza van. Nem jár autóval, és nem fogyaszt húst. Ezek az alapok – legalábbis szerinte. Szerintem ő az egyik legjobb követendő példa.

Azt mesélte, hogy akkor törtek rá életében először pánikrohamok, amikor megszületett a kislánya. Éjszaka arra riadt fel, hogy majdnem kiugrik a szíve, tiszta izzadság volt a pizsamája. Az oka pedig az volt, hogy ráeszmélt: nem lesz már itt, a fizikai létben, és így a lányát nem fogja tudni megvédeni azoktól a szomorú következményektől, amelyek az emberek felelőtlen életviteléből keletkeznek.

Vadon János az emberek felelőtlen életvitelének következményeitől félti a lányátFotó: Origo

Felzabáljuk, kizsigereljük, a végletekig túlhasználjuk ezt a csodálatos bolygót, miközben elárasztjuk felfoghatatlan mennyiségű szeméttel. Olyan szeméttel, amely életünk során képtelen lebomlani, és ezzel megpecsételjük a saját és az egész emberiség sorsát.

Biztos sokan vannak, akik ezen a ponton elkattintanak innen, mert unják már ezt a témát. Pedig ez most valóban a legégetőbb problémánk, miközben nem fogjuk fel, mekkora bajban vagyunk. Egy spirituálisan nyitott, fejlődő vagy fejlett lélek érti, hogy minden mindennel összefügg. Világos számára, hogy minden élő organizmus összeköttetésben áll – nem csupán itt, a Földön, de az egész világmindenségben. Ez persze emberi aggyal felfoghatatlan, kimondjuk, de az agyunk képtelen befogadni a végtelent. Vagy azt, hogy mi mégis mind EGYek vagyunk. Bevallom, hogy bár rengeteget foglalkozom ezekkel a témákkal, még nekem is nap mint nap emlékeztetnem kell magam arra, hogy mit is jelenthet ez.

Azt hiszem, hogy ahogy nő egy ember empátiája, úgy érzi át egyre inkább, hogy mit jelent az egység.

Az empátia az egyik legjobb fokmérője annak, hogy hol tart valaki a lélekfejlődés folyamatában. Amikor pedig képes vagy az empátiát az embereken túl az állatokra, majd a növényekre, végül magára Földanyánkra is kiterjeszteni, akkor csodálatos léptekkel haladsz előre az utadon. Azok az emberek, akik állatokkal élnek együtt, de nemcsak úgy tartják őket, hanem érzik az állataikat, és képesek megérteni, hogy ők is intelligens lények, akik (nem is amik) nélkülözhetetlenül fontos részei ennek az elképesztő rendszernek, amelyben élünk – azok az emberek igenis előrébb tartanak. Akkor is, ha ennek nincsenek tudatában.

A végletekig túlhasználjuk ezt a csodálatos bolygót, miközben elárasztjuk felfoghatatlan mennyiségű szeméttelForrás: Shutterstock

Azok az emberek, akik mindezt kiterjesztik addig, hogy úgy szeretik az állatokat, ahogyan az az állatoknak a legjobb (nem etetik túl, nem kényeztetik el, vigyáznak az egészségükre), azok valóban fejlett lelkek. De ez sem törvényszerű, nem kell állattartónak lenni ahhoz, hogy értsd, a mi kiemelkedő intelligenciákkal kiemelkedő felelősség is jár. De valahogy jobban értünk a pusztításhoz – mert még mindig önzőek, hataloméhesek vagyunk –, mint ahhoz, hogy fenntarthatóan, tökéletes egyensúlyban éljünk. Mohók és lusták vagyunk. Többet veszünk magunkhoz, mint amennyire valójában szükségünk lenne, és mindent beáldozunk a kényelmünknek (nejlonzacskó, szívószál, autóval mindenhová).

Én azért döntöttem úgy, hogy nem eszem többé húst, mert három évvel ezelőtt, közvetlenül a nagyböjti időszak előtt véletlenül láttam egy autentikus disznóvágást bemutató videó első képsorait. Nem az öldöklést, csak azt, amikor kergetik a disznót a részeg emberek. Részegek, mert persze, tompítani kell a tudatot, és azt, hogy valójában gyilkosságra készülnek.

„Egy autentikus disznóvágást bemutató videó miatt döntöttem úgy, hogy többé nem eszem húst”Forrás: Shutterstock

Hirtelen megéreztem az állat félelmét. Ez az intelligens állat tudta, mi vár rá, és rettegve menekült az elkerülhetetlen vég elől. Elborzadtam, zokogni kezdtem. Megértettem, miért választják egyre többen a vegetáriánus vagy vegán életformát.

De ennél is rosszabb, amit kombinátokban tesznek a fiatal állatokkal, akik soha nem láthatták a napfényt. Márpedig valóban az vagy, amit megeszel: vagyis azt a rezgésszintet viszed be a testedbe, amit az a szerencsétlen, boldogtalan állat el tudott érni, rövid, ám nyomorúságos élete során.
Ha picit is nyitott vagy a valódi spiritualitásra, ezek a sorok nem hagynak hidegen. Ha el is gondolkodsz rajtuk, előbb-utóbb jönni fog a késztetés, hogy változtass. A sok kicsi pedig tényleg sokra megy!

Peller MariannVadon Janiállatvédelemkörnyezetszennyezés