Utazás a lelked körül Peller Mariannal: Palya Bea

P.M: Hogy vagy, Bea?

P.B: Kicsit olyan begubózósan, befelé fordulósan. Nagy hiányom van abból, hogy magammal legyek kicsit. Ez egyébként a születésnapom környékére jellemző, hogy érzem, jót tesz a befelé fordulás.

P.M: Nem ártana, ha tudnánk befelé figyelni, mert azt hiszem mostanában inkább kifelé élünk. Rád azonban jellemző, hogy foglalkozol magaddal, figyeled magad, ugye?

P.B: Igen! Nagyon érdekes szakmám van - dalszerző vagyok és énekes -, és ez a kettő egyszerre létezik: akkor tudok kifelé élni, ha van odabent valami, ami kikívánkozik, ha van mit mondanom.

P.M:Mikor kezdtél el önmagaddal foglalkozni, mikor ébredtél rá, hogy ideje befelé figyelni?

P.B: Szerintem az éneklés hozza ezt magával. Amikor énekelsz, nem tudsz nem megnyílni. Talán épp azért, mert népzenén nevelkedtem, a zenei bölcsőm a magyar népzene. Ott pedig előbbre való az üzenet fontossága, és csak ez után jön a zene grammatikája. Előbbre való a lélek nyílása és a közlésvágya.

P.M: Hétévesen már tudtad, hogy énekes akarsz lenni és közölni akarsz valamit az emberekkel?

P.B: Amikor megkérdezték tőlem, hogy mi leszek, ha nagy leszek, azt válaszoltam, hogy énekesnő, táncosnő és közben pörgettem a szoknyámat. Megvolt bennem az extrovertáltság már akkoriban is, de nem tudom, mennyire lehetett ez tudatos. Emlékszem, hogy sokat voltam egyedül, és ez a magány érzése belém égett.

Később persze olvastam, hogy az agyunk úgy működik, hogy ha énekelünk, akkor nem tudunk félni is egyszerre – ez kikapcsolja a félelemközpontot. Éreztem, hogy az éneklés jó, nem véletlenül vannak siratók, működik az éneklésen keresztül az önvigasztalás is. Jó volt már akkor is adni valamit magamból az énekléssel a hallgatóságnak, és közben az éreztem, hogy a belsőm is rezeg, és ez csodálatos érzés volt.

P.M: Most tudatosodott bennem, hogy amiről beszélsz, az tökéletesen rímel arra, hogy egyesek szerint bizonyos hangokkal, dallamokkal emelni lehet a fizikai test rezgésszintjét is, sőt, állítólag segítheti a gyógyulást is.

P.B: Szeretem látni a változást az éneklés közben: a hallgatóság arcán megjelenik a harmónia, a melegség, a hála. Ez valóban van, hat a szervekre. Én pedig erre is kidolgoztam módszereket.

P.M: Gyakorlatilag tanulod önmagadat, amióta csak itt vagy a Földön, ugye? Mondd, szerinted honnan jön az a sok tudás, képesség, beleérzés, amiket hozol magaddal?

P.B: Sok szépet hozok magammal! Azért ezt a fajta lobogó, ösztönös létezést egyértelműen levezethetően a meglévő generációs láncon keresztül hozom. Rengeteg érdekes történettel, karakterrel és minőséggel. Az anyukám például szintén egy ilyen lobogó, ösztönös, erős személyiség, és amit ő kigondol, azt véghez is viszi. Ezen a vonalon hozok tehát erőt, de a zenét is. Anyukám apukája egy fekete cigányember, bőgős volt, és úgy énekelt, hogy az valami csoda volt. Felénekeltem egy duettet vele, és amikor bementem a stúdióba, gyakorolnom sem kellett, ugyanúgy énekeltem, ahogyan ő, pedig olyan lassú tempója volt a Tatának. Amikor elmentünk hozzá, ott ült a konyhában, és odaszólt: énekeljél, fiam! Rázendítettem egy népdalra, hegyezte a fülét, és azt mondta: „jól van, meglátjátok, ott fog énekelni a tévében!" Úgy látszik, érezte...

GY.K: Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem ezt az életedet, akkor azt mondanám, hogy szabadság. Kiszabadulni nagyon sokféle mintából, amiket hoztál magaddal az előző életeidből. Nagyon sok, ezt megelőző férfi életet látok a képletedben, például sokszor voltál katona, harcoltál az igazságodért, vagy a szeretteid igazságáért. Biztos vagyok benne, hogy ez most is így van, tehát fontos számodra az igazság, és az azért való kiállás. De ez azt is jelenti, hogy sok konfliktusnak az emlékét is hozod magaddal, amelyeket nem feltétlenül kell ismét megvívnod, inkább újfajta együttműködéseket kell kialakítanod magad körül, amelyekben a szabadságodat megtalálod.

Sok olyan kapcsolatnak őrzöd az emlékét, amelyekben az egyenrangúságot nem sikerült kialakítani. Vagy téged nyomtak el, vagy te voltál a domináns fél. Ez most egy fontos fejlődési terv és feladat az életedben. Továbbá nagyon sok olyan életből jössz, amikor a közösséget kialakítani, fenntartani, bizonyos törzsi lét, az ősanyaság energiája mind nagyon fontos volt számodra.

P.B: Valóban, én ezt az életet is közösségben, törzsben képzelem el, ahol termékenyen, teremtően tudok jelen lenni. Szeretni, melegséget adni, és ha kell, akkor akár irányítani is.