Utazás a lelked körül Peller Mariannal: Cseke Katinka

P.M: Úgy sejtem, nyitott vagy azokra a kérdésekre, hogy mi dolguk van a lelkeknek ezen a Földön, és mi értelme az életnek. Jól sejtem?

Cs.K: Nagyon kicsi korom óta foglalkozom ezzel, és nagy vitáim vannak Istennel. Megmondom őszintén, alig várom, hogy meghaljak - van egy listám, amit szeretnék elé letenni, és abban van legalább tíz kérdés, amire tudni akarom a választ. Az egyik például az, hogy mi az, hogy én nem tudhatom, hogy honnan jövök, és hová megyek? Értem, hogy tanulni és tapasztalni jöttünk a Földre, de tényleg egy egész életen át tudatlanságban tart minket? Egyébként hiszek a reinkarnációban, és ha nem igaz?! Mert ezt soha nem fogjuk megtudni, ahogy azt sem, hogy mi lesz a lélekkel a halál után. Ki ezt gondolja, ki azt.

P.M: Tudod, hogy elméletileg van rá mód, hogy utaztatással beleláthass az előző életeidbe?

Cs.K: Százmillió utaztatáson vagyok túl. Ennek ellenére, nem elég a bizonyíték. És rengeteget gondolkodom azon, hogy miért kerültem bele éppen adott szituációba, miért éppen azzal az emberrel? Viszont most, 47évesen azt kell, hogy mondjam, hogy

P.M: Miért menekültél a spiritualitásba egy időben?

Cs.K: Mert annyi mindenre nem kaptam választ, pedig elolvastam ezer könyvet, utaztatásokon voltam, előadásokat hallgattam, nagyon sok dolog történt velem. Az, hogy odanyúlok a telefonért, és már csörög is, az hív, akire gondoltam, az totálisan megszokott dolog.

P.M: Tehát erősen működik a megérzésed...

Cs.K: Igen. Most azonban már nem az van, hogy 24 órában próbálom megmagyarázni a történteket, hanem inkább hagyom, hogy történjenek.

P.M: Mi segített lenyugodni?

Cs.K: Egy éve találkoztam egy parapszichológussal, ő görög-kínai-magyar keverék – így hívja magát. Energiával dolgozik.

Ez nálam az állandó és általános probléma. Akkor azt mondta nekem - épp 90 kg voltam -, hogy jó, akkor olyan 106-108-ra fel fogsz menni a kezelés alatt. Nem akartam elhinni neki, de aztán 107 kg-nál mondtam neki, hogy most már megállnék. Meg is álltam. Közben pedig folyamatosan konfliktus helyzetekbe kerültem, amikkel meg kellett küzdenem, és közben jött a segítség is, hogy le tudjak fogyni. Egy indiai gyógynövény kapszula és a gluténmentes étrend, eddig le is ment majdnem 40 kiló.

P.M: Mégis mi történik egy kezelésen, mit csinál?

Cs.K: Fogja a lábad, és olyan erő jön belőle, hogy az ágyról alig tudok leszállni a kezelés végén. A kaja azért jön, mert van benned egy üresség, és a sok plusz kiló, az valójában a sok teher, amit cipelsz magadban, magadon. Abban a pillanatban, hogy a lelkedben kezdenek megoldódni a konfliktusok, rakod le szépen a terheket, fizikálisan is.

P.M: Alapvetően is egy küzdő típus vagy?

Cs.K: Igen, de érdekes módon, az előtt maguktól nem jöttek ilyen tempóban és sűrűségben a konfliktusok. Kellett ez a parapszichológus, aki rendszerbe tette ezeket a konfliktusokat, hogy szépen, lassan megoldódhassanak.

P.M: Mondd, figyeled ilyen szemmel az életedet, vagy a téged körülvevő embereket, hogy vajon van-e köztetek szorosabb lélektársi kapcsolat?

Cs.K: Az az igazság, hogy mostanra inkább hátra lépek, és úgy figyelek. Eddig megpróbáltam meggyőzni, jobb útra téríteni a hozzám közel állókat, de most inkább csak megkérdezem: ezt akarod? Ha tényleg ezt akarod, akkor csináld! Majd utána jön a szemrehányás, hogy miért nem szóltam? Azért nem, mert valójában nincs hozzá jogom, hogy beleszóljak.

P.M: Ezzel gyakorlatilag az egyik legfontosabb spirituális leckét tanultad meg: nem veszed el más karmáját, nem szólsz bele, nem veszed el a tanulási és tapasztalási lehetőséget mástól, és ezzel te sem szerzel karmát.

GY.K: Olyan érzésem van veled kapcsolatban, hogy nagyon messziről érkeztél meg ebbe a földi életedbe, és egy nagyon bonyolult és összetett személyiséget választottál magadnak, aki nagyon nehezen találja meg a nyugalmat vagy a harmóniát maga körül.

Cs.K: Azt, hogy messziről érkeztem-e, azt nem tudom, de hogy a leírás többi része így van, az biztos.

GY.K: Sok olyan életed volt, amelyek során a kapcsolataid rólad szóltak. Ezért ebben az életben valahogy a másik oldalra kerültél.

CS.K: Most más a feladat, igen.

GY.K: Egy másik szintén nem könnyű út a te horoszkópodban, hogy olyan életekből jössz, amikor valahogy sosem kellett felnőnöd, és nem kellett vállalnod az ezzel járó felelősséget sem.

CS.K: Ezt most kipipálhatjuk itt, mert harminc éve olyan egyedül vagyok, mint a kisujjam. Leszámítva a szüleimet, persze, de munkában, pénzben csak magamra számíthatok, és egyedül kell végigjárnom az utamat.

GY.K: Így van, fel kell nőnöd, de én azt is látom a képletedben, hogy megkaptad mindehhez a muníciót: az erőt és energiát. Meg tudod oldani a feladatokat, nem biztos, hogy jól érzem magad ebben a szerepben, de megoldod.

CS.K: Apukám küzdőnek hív.

CS.K: Kezdődött ez azzal, hogy sötétvörös hajjal születtem, és legalább tízéves koromig csúfoltak vagy kergettek. Aztán tizenhat évesen átfordult a dolog, akkor meg azzal jött egy pali, hogy figyelj, te lent is vörös vagy? Én meg azt sem tudtam, arccal merre vagyok?

GY.K: Tudod, nem mindenkinek okozna ez gondot, de azt hiszem, ott van a kutya elásva, hogy tulajdonképpen mindig megtalálod a módját, hogy miért ne fogadd el magad!

CS.K: Na, ez zseniális, ez betalált! Az édesapám is azt szokta mondani, hogy Kati, te mindig kitalálsz valamit, hogy a gyomorsavad fönt legyen!