Editnek már egészen kicsi korában is az élete része volt a szereplés, így beszélgetésünkben elkerülhetetlen volt a sorsszerűség, sőt még a reinkarnáció témája is. Az utazás a lelked körül című sorozatomban ezúttal Ábrahám Edittel beszélgettem.

Peller Mariann: Foglalkoztatnak azok a kérdések, hogy vajon honnan jövünk, hová tartunk életünk során?

Ábrahám Edit: Igen, nagyon is foglalkoztatnak. Ez nem új keletű dolog, fiatal koromtól érdekelt, hogy miért születtem, mit keresek a Földön, hova tartok, mit szeretnék elérni. Mindig is érdekelt, hogy mi van a háttérben. A miértek a mai napig fontosak számomra.

P.M.: Milyen válaszokat kaptál?

Á.E.: Fiatal felnőttként jöttek a válaszok. Azt mindig éreztem, hogy nem vagyok egyedül, van valaki, aki irányít, aki figyel rám, és vezet. Van igazodási pont az életemben, úgy érzem, hogy semmi nem történik véletlenül. Mindennek oka van, nem abban a pillanatban, amikor történik, akkor még nem értjük, csak később áll össze a kép.

Ábrahám Edit:  "Azt mindig éreztem, hogy nem vagyok egyedül, van valaki, aki irányít, aki figyel rám, és vezet."Forrás: Bársony Bence/TV2

P.M.: Szerintem a legrosszabb dolgokat a legnehezebb elfogadni, mármint azt, hogy ezeknek is konkrét, fontos oka volt. Tényleg mindig megjöttek a válaszok az életedben a nehézségek után?

Á.E.: Mindig megkaptam a válaszokat, és az az érdekes, hogy mindig jobb lett a nehézségek után. Ha gyorsan megkap valamit az ember, annak is örül persze, de nem lesz olyan értékes. Muszáj valahogy a stációkat végigjárni, hogy utólag is megértsem, mi volt ennek az egész nehéz folyamatnak az értelme, és akkor tudok valami olyat letenni az asztalra, ami mögött tartalom van, ami mögött ott vagyok én.

P.M.: Kisgyerekkorodban te már tudtad, hogy színésznő szeretnél lenni. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy ezt mégis honnan tudhatja egy kisgyerek?

Á.E.: Ez nagyon érdekes, kicsiként is azt gondoltam, nem fogok átlagos életet élni. Megfogalmazódott bennem, pedig valószínűleg még nem is tudtam, hogy mit jelent ez. Állandóan szerepeltem, táncoltam, verset mondtam, énekeltem. A rendőrség mellett laktunk, emlékszem, hogy lent sorakoztak a rendőrök, majd felkiáltottak, hogy „Editke, énekelj valamit!” Editke pedig kiállt, és énekelte, hogy „Száz forintnak ötven a fele". Négyéves voltam, megtapsoltak.

P.M.: Szerinted meg van írva a sorsunk? Hiszel benne, hogy létezik a sors?

Á.E.: Igen, létezik. Én abban hiszek, hogy az eleje-vége ki van jelölve, és a nagy sorsfordulók, fontos pontok szintén. Hiszek abban, hogy amit beleteszek egy zsákba, ugyanazt fogom kivenni. Tehát ha én rosszat teszek bele, akkor valami olyasmit fog később produkálni a sors, ami nekem nem fog tetszeni.

P.M.: A karmában is hiszel ezek szerint?

Á.E.: Igen, az ok-okozatban. Az biztosan nem úgy van, hogy ha én csak jót cselekszem, akkor csak jót fogok visszakapni, sajnos ez nem így működik. Hiszek a reinkarnációban, és abban, hogy amikor azt kérdezzük, hogy mégis miért történik ez velem, amikor én csak jót tettem mindenkivel, akkor tudhatjuk, hogy az talán nem is ebben az életben gyökerezik, amit most el kell szenvednünk. Valakivel kapcsolatban esetleg elkövettem valami rosszat egy előző élet során, és azt most valamilyen formában visszakapom.

P.M.: Voltál már esetleg előző életes utaztatáson?

Á.E.: Nem, ilyenre nem szeretnék menni, úgy érzem, hogy nem tudnék vele mit kezdeni. Ha azt mondják, hogy esetleg gyilkos voltam, akkor én most ezzel mihez kezdjek? Abban hiszek, hogy jót kell cselekedni, de nem szeretnék ítélkezni sem, hiszen én sem voltam mindig ilyen.

Ábrahám Edit és Peller MariannForrás: Peller Mariann

P.M.: Mi az, ami elmélyített, és ebbe a spirituálisan gondolkodó, szemlélődő irányba terelt?

Á.E.: Nyilván a kudarcélmények. Amikor az ember a padlón van, de akkora padlón, hogy úgy érzed, ebből nem fogsz tudni egyedül felállni. Volt az életemben nem is olyan régen, három évvel ezelőtt egy ilyen. Amikor magánéletileg, szakmailag semmi, de semmi... Ezt például nagyon nehéz volt feldolgozni, ezért szakemberhez fordultam, pedig tudtam, hogy ennek is oka van. Azt már magamban lejátszottam, hogy mi az, amit én okoztam, amit én tettem, és ezért alakult így az életem, és mi volt az, ami sorsszerű lehetett. Érdekel az asztrológia is, és ettől a módszertől is kapok megerősítést. Átsegít, mert könnyebben elfogadok egy-egy nehéz helyzetet, ha valamiféle magyarázatot kapok rá. De az elfogadás a kiút, minden esetben.

Edit kíváncsian várta a Novák László asztrológus által végzett tarotkártyás személyiségelemzést.

Novák László: Sok benned a föld jelleg, ez látszik a lapokban. Biztos, hogy stimmel.

Á.E.: Igen, stimmel.

N.L.: Először nézzük azt a lapot, ami megmutatja, hogy milyennek lát a külvilág. Ő egy nyolcas, ami egyrészt mindig érzelmekre utal, másrészt egyfajta megkötöttségre. Ez nehezítést jelent, vagyis neked minden reggel rá kell hangolódnod a napra. Ráadásul az életed is sűrű. Folyamatosan jönnek a feladatok, amelyek az érzelmeidre vannak hatással, azokon keresztül kell megélned és feldolgoznod a helyzeteket.

Á.E.: Ráadásul a nyolcas a szerencseszámom, és Bak vagyok, vagyis föld jegy.

N.L.: A tudatalatti tartalmak lapja azt mutatja, hogy komoly tudással rendelkezel, amit az előző életeidből hoztál magaddal. Nem tudatosan, de könnyen hozzájuk férsz, ha szükséged van rá. Bölcsesség van benned. Sok mindent megtanultál már.

Á.E.: Igen, ami sok mindenen képes átsegíteni.

N.L.: Van azonban benned egy veszteségtől való félelem, ami végigkísér. Ezt a kettes szám mutatja meg, vagyis az állandó kétség, amivel nehéz bánni. Szerencsére nem tolakodó, mert vakfoltként van jelen. Ezek nem egyszerű történetek a te esetedben.

Á.E.: Van valaki, akinek egyszerű?

N.L.: Olyan van, aki egyszerűen éli meg. Másként reagál, mert úgy gondolja, hogy meg van hozzá a szabadsága, hogy könnyedén vegye a dolgokat, mert nem akar mindenbe belehalni. Erre mondják, hogy szerencsés lelki alkat, könnyen veszi az életet.